Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1976. szeptember
Rajnai Klári (jobboldalt) a győzelmi emelvényen. Középen a győztes Zirzow (NDK), baloldalt a második Korsunova (szovjet) szó, amelyben a zöld-fehér színeket — a tizennégyből — ketten képviselték: Lelkesné Toman Rozália és Németh Erzsi. Lelkesné nagyon lelkes volt! A leglelkesebb a románok elleni mérkőzésen, ahol az érmes helyezést kellett' bebiztosítani. — Tényleg nagyon jól kijött a lépés nekem, s ennek két okból is nagyonnagyon örültem — hangsúlyozza a nagy tapasztalata, remek technikai és taktikai felkészültségű játékos. — Szükségem volt a sikerélményre, mert a másik rangadónkon, az NDK ellen közel sem úgy ment, ahogy szerettem volna, azt pedig alighanem mondanom sem kell, hogy a bronzérem megszerzésének lehetősége nemcsak engem, hanem az egész gárdát lázba hozta. A lányok (és asszonyok) úgy mentek ki a pályára a Románia elleni összecsapásra, hogy elszántabban már nem is mehettek volna. A találkozó egyébként a vártnál simábban pergett le, a magyarok előnye csak néhányszor csökkent egy vagy két gólra, a román „találatok” alig maradtak felelet nélkül. A legszebb magyar gólok kétségtelenül Lelkesné nevéhez fűződtek, aki az ellenfél védőfala előtt kiszámíthatatlan dolgokat művelt. Betörései — ez most tényleg szójáték — kincset értek. — Három világbajnokság után az olimpia óriási élmény volt a számomra, de nagyobb is lehetett volna, ha az NDK elleni találkozón a hajrában nem adjuk ki a kezünkből a győzelmet, s ezzel az ezüstérmet is! Ami az olimpiai várost, és a „szupercsatákat” illeti, azokból nem valami sok jutott nekem: a kézilabdán kívül más sportág eseményére nem is jutottam el, mert általában a csapatom csak cgy- egy jegyet kapott, egyedül pedig egyikünknek sem volt kedve útra kelni. Ez egyébként a csapategység egyik megnyilvánulása is volt, mert ha jól meggondoljuk, azért nagyon szép élményekről maradtunk le — szolidaritásból... A kézilabdás lányok egy hónapot töltöttek az olimpiai városban. Mire gondoltak, amikor nem a kézilabdán, a soronkövetkező feladatokon járt az eszük? — Természetesen az otthoniakra, a családtagokra, s persze a ferencvárosiakra... Itt mondhatom el, hogy szép „zöld-fehér” napokat töltöttünk el Montrealban, az elsők között gratulálhattunk Magyar Zolinak, Baliának, s a többi ferencvárosi sikeres sportoló társunknak! Németh Erzsi Lelkesné oldalán küzdött akézilabda- válogatottban, ő is sokat tett a szép sikerért. Egy dolog miatt azonban még ma is bosszankodik. — Igaz, az NDK elleni mérkőzésen a magyar válogatott utolsó gólját — amivel 7:5 lett az eredmény a javunkra — én dobtam, de aztán a következő lehetőséget, amellyel el is dönthettem volna a találkozó sorsát, kihagytam, mert tartottuk a labdát, nem mertünk vállalkozni, így aztán 7:6, majd 7:7 lett, a világbajnok NDK kiegyenlített. Erzsi első nagy próbatétele a tavalyi világbajnokság volt, ahol Mont- realhoz hasonlóan bronzérmet szereztek a magyarok. — Mindkét mérkőzéssorozathoz szép emlékek fűznek, a tavalyihoz azért, mert az volt az első jelentős bemutatkozásom, a másodikról pedig csak any- nyit, hogy olimpikon lehettem ... — Mit vár a jövőtől Németh Erzsi? — Igyekszem megtartani a helyemet a válogatottban, s ennek érdekében a játékfelfogásomon kell változtatnom. Eddig — akárhogyan is akartam — a kezem és a lábam kicsit gyorsabban járt mint az eszem, s ezért a helyzet- felismerés és kihasználás nem volt az erősségem. Ha ezen a területen előre tudok lépni, nagy baj már nem lehet! — Mint fiatal játékos, az olimpiai torna nagy tapasztalata rutinos versenyzői közül kit tudna kiemelni? — Mindenekelőtt a szovjet válogatott „nagy mesterét” Turcsinát, de közvetlenül utána csapat- és klubtársamat, Lelkesnél, aki azt hiszem ezen a világ- versenyen ért be, s érkezett a csúcsra. Fradisták olimpiai aranyérmei Az olimpiákon mindig szívszorongva várjuk, ki szerzi hazájának az első aranyérmet. A montreali olimpián örömünk kettős volt. Az első aranyérmet FTC-sportoló — Magyar Zoltán nyerte! Magyar az ötödik FTC-versenyző, aki egyéni olimpiai bajnoksággal büszkélkedhet. Az FTC-nek az első olimpiai aranyat Amszterdamban Kocsis Antal szerezte. Ez akkor a magyar csapat 3. aranyérme volt. (1928. augusztus 11.) 24 év múlva a nagysikerű helsinki olimpián két versenyzőnk is a dobogó legmagasabb fokára léphetett. Szilvási Miklós birkózónk a magyarok 6. aranyérmét 1952. július 27-én nyerte. Egy nap múlva pedig Szőke Kató a 100 m-es gyorsúszásban a 8. aranyérmet harcolta ki. Ismét hosszú szünet következett. Egészen 1968. október 25-ig kellett várni, amíg egyesületünk újra egyéni olimpiai bajnokkal büszkélkedhetett. Ekkor Hesz Mihály emlékezetes kajak győzelmével a magyarok 5. aranyérmét nyerte. Most történt tehát először az a számunkra kétszeres öröm, hogy FTC-sportoló szerezte meg a magyar olimpiai csapat első aranyérmét!
