Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. augusztus
ti napon megjelent a városban a Francia Kézilabda Szövetség elnöke, titkára és a női válogatott csapat menedzsere, akik a mérkőzés utáni polgármesteri fogadáson, valamint a közös vacsorán számos kérdéssel ostromolták küldöttségünk vezetőit, továbbiakban véleményt nyilvánítottak a mérkőzésen látottakról. A mérkőzés előtti edzésünkön — mint később kiderült — az előbb említett vezetőkön kívül, kötelező volt a részvétel a Bordeaux csapatának valamennyi játékosának éppúgy, mint a városban működő összes edzőnek, szakvezetőnek. Látogatóink edzésünkön szorgalmasan jegyzeteltek. A záróvacsorán Cristine Carone az ellenfél játékos-edzője, aki a jövőben a válogatott csapat edzéseit is irányítja majd, több órán keresztül faggatott edzésmódszereinkről, edzésmunkánkról, valamint szervezési kérdésekről (bajnokságról, kupáról stb.). A sajtó rendkívül sokat foglalkozott a mérkőzéssel. Hosszú fényképes beharangozok után az eseményről részletes és kimerítő beszámolókat olvashattunk minden helyi újságban. Érdekes, hogy a budapesti mérkőzésre is külön tudósítót küldtek, aki szinte mindenkivel beszélt, vagy beszélni szeretett volna, aki a magyar sportról és azon belül a kézilabdáról valamit is tud. A sajtó beharangozóknak a mérkőzés során meg is lett az eredménye, hiszen a csodálatosan szép Bordeaux-i Sportpalota 4000 nézőt befogadó nézőterén közel 3000- en foglaltak helyet. Arról, hogy ez a közönség szereti a kézilabdát, arról mi is meggyőződhettünk, hiszen minden hazai gól vihart kavart az óriási csarnokban. Utólag elmondhatom, az előbbi tapasztalatok ismeretében nem bánom a nagy csalódást, amit vendéglátóinknak okoztunk azzal, hogy Budapesten 28 gólos különbséggel győztünk, mert ahogy elmondták, ha csak 15—18 gólos különbséggel maradnak alul az első mérkőzésen, úgy ez a hatalmas csarnok szűknek bizonyult volna ... de akkor mi történik az én hangszálaimmal? A hangszálakra bizony később nagy szükség volt. A könnyű mérkőzéseket „éles” találkozók követték. 1978. március 21. Pozsony: FTC—Inter Bratislava 20-19 G.: Csulikné 9, Lelkesné 5, Csiha 5, Rácz. FTC: Berzsenyi — Zwickné, Csulikné, Rácz, Lelkesné, Csiha, Csajbókné. Csere: Kunstárné, Szalai, Leng- vári, Nemere. A tartalékosán kiálló zöld-fehérek nagy taktikai fegyelemmel játszottak és valamennyien kitettek magukért. Lelkesnéről, a mérkőzés hőséről felsőfokon írtak és beszéltek. A Népsportban többék között így emlékeztek meg játékáról: „Voltak olyan villanásnyi cselei, amelyek után szanaszét szaladtak a védők, s megnyílt a Csulikné, a KEK-döntö legeredményesebb játékosa fal. Egy alkalommal nagy trükkök után arra sem nézve úgy passzolt a háta mögött egy pillanatra üresen maradt Rácznalk, hogy a gólt kapó pozsonyi kapus is tapsolni kezdett. És ez az irányító játékos, amikor kellett gólokat is lőtt. A második félidőben az ő bombáival húzott el a csapat, és amikor felzárkózott az Inter, két pazar góljával újból négyre növelte az FTC előnyét. Minden öncélúság nélkül a csapatért játszott — nagyszerűen.” 1978. április 2. Körcsarnok: FTC—Inter Bratislava 21-11 G.: Csulikné 8, Csajbókné 4, Lelkesné 3, Tavaszi 2. Takácsné 2, Rácz, Nemere. FTC: Berzsenyi — Takácsné, Csulikné, Csajbókné, Lelkesné, Csiha, Tavaszi. Csere: Kunstárné, Zwickné, Rácz, Nemere, Szalai. Kézilabdás lányaink imponálóan játszottak, időnként még arra is ügyeltek, hogy szép gólokat dobjanak! Ilyen nagyvonalúan döntőbe jutni nem kis teljesítmény. Az FTC valamennyi KEK mérkőzését megnyerte, a gólkülönbsége is egészen fantasztikus: 157-69. Mérkőzésekként 26 gólos átlag! 1978. április 23. Körcsarnok: A magyar kézilabdasport hagy és felejthetetlen napja! Magyar klubcsapat először nyert európai kupát! A döntő délelőtt 10 órakor a Körcsarnokban kezdődött. A szurkolás, a dübörgő HAJRÁ FRADI! azonban már a találkozót megelőző félórában valósággal szétfeszítette a termet. Az FTC Baráti Körének ifjú szurkolói már hetekkel a döntő előtt jegyért ostromolták az egyesület vezetőit. Megkapták, és meghálálták. Ügy, ahogy igazi szurkoló teheti: sportszerű buzdításuk valósággal szárnyakat adott a Csapatnak. Csapatunk a sorsdöntő mérkőzésre így álft fel: Berzsenyi — Takácsné, Csulikné, Csajbókné, Lelkesné, Csiha, Tavaszi. Csere: Kunstárné, Rácz, Szalai, Zwickné, Oszwald. Az FTC az SC Leipzig ellen óriási küzdelemben 18-17- re győzött. A ferencvárosi gólszerzők: Csulikné 11 <!>, Lelkesné 3, Tavaszi 3, és Csiha. A következőkben a felejthetetlen kupadöntő egy-egy pillanatát idézzük fel: A Fradi már a 2. percben megszerezte a vezetést, mégis a 12. percben már a németek vezették 4-2-re. Ezután óriási gólpárbaj alakult ki — azonban egészen a 35 percig mindig az NDK-sok vezettek, a zöld-fehérek pedig egyenlítettek. A rendkívül eredményes Csulikné büntetőjével az FTC átvette a vezetést (14-13). A 41. percben Csulikné, majd Tavaszi parádés gólja már 16-14-es vezetést jelentett: Sőt hamarosan 3 gólra nőtt a fölény: ismét Csulikné talált a hálóba! Szinte mindenki biztosra vette a győzelmet — de a német lányok még ékkor sem adták fel/A 48. percben már ismét szoros volt az eredmény, egy gólra csökkent az előny (17-16). Az utolsó két perc drámai küzdelmet hozott. 20 másodperccel a befejezés előtt Tavaszi ritkán látható góllal bebiztosította a győzelmet! Az SC Leipzig dobta a döntő utolsó gólját, időntúli 7 méteresből. Szokatlan látvány volt, amikor a hetest kapó csapat játékosai örvendezve fogadták az utolsó pillanatban, a már semmit sem befolyásoló ítéletet. Lányaink 18-17-re megnyerték a döntőt! A találkozó után az öröm majd szétvetette a Kőrcsarnékot. A játékosok összeborultak, s könnyes örömmel köszönték meg egymásnak, az edzőnek és a közönségnek a felejthetetlen vasárnap dél- élőttöt. Az óriási siker, az öröm pillanatai rendkívül felemelőek voltak. A ferencvárosi közönség is szinte önmagát múlta felül. A lipcseiek edzője nem véletlenül nyilatkozta: A hazai környezet döntött, a szurkolás, a buzdítás szárnyakat adott az FTC-nek! Ez a csodálatos közönség még a mérkőzés után fél órával is ott állt a Körcsarnok bejáratánál és a „civilben” kijövő lányokat egyenként éltették, ünnepelték Elek Gyula edzőt pedig körülvették, s míg ütem,eser kiabálták a „Gyula bácsi köszönjük!” üdvözlő mondatot, közben száz és száz fradi szurkoló keze simította — ha csak egy pillanatra is — a nehéz, de szép küzdelemben elnyert Kupagyőztesek Európa Kupáját. .
