Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

Friedmanszky Zoltán és Mészáros József a tervekről Jóval túl vagyunk a bajnoki raj­ton. mégis érdemes szót ejteni a nyitány előtti időszakról, a felkészü­lésről, a tervekről, hiszen a szurkoló csak úgy képes a valós helyzet fel­mérésére, ha ismeri az előzménye­ket is. Az Üllői úton július végén volt egy sajtótájékoztató, s ezen a vezetők is­mertették a csapat gazdag nemzet­közi programját, azt, hogy a vegyes felkészülési időszakban nyolc mér­kőzést játszik külföldi ellenfelek el­len. egyet az Üllői úton, a Bruges el­len, a többit külföldön, Spanyolor­szágban. Már akkor felmerült a kér­dés: vajon nem lesz-e ez a sorozat túlságosan megerőltető? Az volt a szakvezetés véleménye, ha az is lesz, feltétlenül szükség van rá, hiszen jelentős anyagi előnyökkel jár. az új játékosokat forró légkörű mérkőzéseken tűzbe kell dobni, nö­velni kell a játékosok teherbíró ké­pességét. speciális állóképességét. Az eredmények azóta ismertek. A Fe­rencváros Malagában tornát nyert, nagy közönségsikert aratott, több el­ső ligás csapatot győzött le. s végül ötvenszázalékos mérleget zárt. De túl az eredményeken, milyen is volt ez a túra. miként szolgálta a jó forma elérését? Íme. Friedmanszky Zoltán vezető edző véleménye: — Elértük a célunkat, a külföldi út, az erős ellenfelek, minden erőt, erényi mozgósítottak a játékosokban. Mindenki sokat adott magából, főleg az újak igyekeztek. A négy új fiú, Nagy, Jancsika, Judik és Murai be­mutatkozott. közülük Jancsika kel­tette a legjobb benyomást, de ügye­sek a többiek is, főleg Judik. össze- szoktatásra is alkalmas volt ez a nyolc mérkőzés, s felmérhettük, hol is tartunk tulajdonképpen. Erőnléti­leg, fizikailag jó a csapat, nagyszerű állóképességünkre jellemző, hogy az első bajnoki mérkőzésen, a PMSC el­len is ilyen erények segítségével, no- meg remek küzdőképességgel kere­kedtünk felül. A szívvel, az akarattal a különféle tornákon sem volt baj, s ez nagyon örvendetes. Játékunk, teljesítményünk viszont hullámzó volt. MALAGABAN TOMBOI.T A KÖZÖNSÉG zúgott az ,.Ole”, az éljen, viharosan megtapsolták a csapatunkat, máskor viszont bosszankodtunk, mert ötlet- telenül, tervszerütlenül játszottak a fiúk. olykor mintha ólomlábakon mozogtak volna. És az volt az érde­kes, hogy mindig olyankor tűntek ki, amikor előzetesen megviselte őket az utazás. Ilyenkor nagy volt bennük az elszántság, a csakazértis hangulat. Nem törődtek a bírói tévedésekkel, az ellenfél durvaságaival, a közönség elfogultságával, csak a mérkőzéssel, a játékkal voltak elfoglalva. Friedmanszky beszélt az átélt vi­szontagságokról is. Például arról, hogy az útiterv, s a mérkőzések idő­pontja nem úgy alakult, ahogyan kezdetben abban megegyeztek. A mérkőzések között nem edzésre, ha­nem pihenésre sem volt lehetőség, legalábbis jó'néhányszor nem. Volt olyan eset, hogy a repülőutat hosz- szú autóbuszozás előzte meg. aztán a reptéren háromórás várakozás kö­vetkezett, s mire a csapat megérke­zett a szállóba este 6 órakor, közöl­ték. hogy 9-kor játszani kell. Ez Ma­lagában történt. Alemriába pedig úgy utazott Malagából a csapat, hogy éjszaka 225 km-t tett meg társasgép­kocsin, mégpedig a tengerparti szik­lák, szakadékok között. Ez nemcsak fárasztó, hanem idegfeszítő is volt. Amikor a csapat hazaérkezett, azt is megkérdeztük a vezető edzőtől: mik a további szakmai tervei? Ezeket tömören így foglalta össze: — Tovább szeretném fejleszteni emberfogásos játékunkat, mert ez nemcsak védőmunkánk megerősíté­sét jelentené, hanem az egész csapat­játékot fegyelmezettebbé tenné. Lép­nünk kell a korszerűbb játékfelfo­gásban, úgyis, hogy harmonikusabb legyen a csapatrészek közötti kap­csolat. A labda birtokában a védők is bátrabban felzárkózzanak, elsősor­ban persze a középpályások, elvesz­tése után pedig a csatárok is segítse­nek hátul, vagy legalábbis lassítsák az ellenfél kezdeményezési készsé­gét. Azt is mondhatnám: sokan vé­dekezzünk, sokan támadjunk! Októ­berben már játszhat Szokolai is, Nyilasi visszamehet a középpályára, s ily módon könnyebben meg tudjuk majd valósítani elképzelésünket. Bí­zom az új összetételű csapatunkban! Mészáros József szakosztályelnök véleménye nem tér el az edzőétől. Mindketten megkövetelik, hogy az, aki a zöld-fehér mezt felhúzza ma­gára. erejének megfeszítésével küzd­jön a győzelemért. — Célkitűzéseink ismertek. A baj­nokságban az első három között vé­gezni, az MNK-ban bekerülni a dön­tőbe — mondta Mészáros József. — Ez nagyon nehéz és összetett feladat, de meg kell oldanunk! A KEVERŐASZTALNÁL: KASZÁS PAL A közönség még csak lassan foglal­ja el a helyét a lelátókon, hiszen a tartalékcsapatok csak most vonulnak ki bemelegíteni, amihez harminckét hangszóróból szól a „talpalávaló". korunk rock zenéjének egyik ismert száma. A szurkolók ma már a pályák egyik elengedhetetlen tartozékának tekintik a hangosítást, azért, hogy a szünetekben zene szórakoztassa a le­látókon helyet foglalókat, és az ösz- szeállításokat, a góllövőket ismertes­sék velük. Persze az egyesületeknek is fontos, hogy közleményeiket, fel­hívásaikat szurkolóik tudomására hozzák. tgy van ez a mi pályánkon is. A klubház egyik szobáját rendeztük be stúdiónak. 2,5 millió forintos költség­gel. Van itt rádió, lemezjátszó. 3 sztereo magnetofon, és egyéb műsza­ki berendezések, amelyek szüksége­sek ahhoz, hogy 800 watt teljesítmé­nyű energiával szólaljon meg a pá­lyán elhelyezett 32 hangszóró. A ti­zenhat csatornás keverőasztalnál Ka­szás Pál villamos-üzemmérnök gon­doskodik a megfelelő hangszínről, hangerőről, a zökkenőmentes üzeme­lésről. Kaszás Pali természetesen régi Fradista. 1960-ban, 14 éves korában került a klub serdülőcsapatába, 5 éven át focizott Száger Mihály és Agárdi Ferenc csapataiban. Két ed­zőjére még ma is tisztelettel és sze­retettel gondol, mert mint mondja: a 22

Next

/
Thumbnails
Contents