Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. szeptember
IFJÚSÁGI CSAPATAINK 3U& JSSi'Ä ‘M amolyan „boxistállónak” nevezhetném tanyánkat — ahol hatvanan — döntően fiatalok — alkotják a gárdánkat. Reménységeinkben van fantázia, nem is kevés, de ha elérkeznek a bevonulási korhoz, bizony alig jött vagy jön közülük visz- sza egynéhány a leszerelés után. És a még fiatalabbak? — A serdülőktől a 17 éves korosztályú ifikig több mint harmincán vannak nálunk. Mind igazi Fradi- szívvel jöttek az Üllői útra, s hogy nem ügyetlenek, bizonyítja: az utánpótlás olimpiai pontjait tekintve ott állunk, mint például a jobb körülményekkel rendelkező Űjpesti Dózsa. Honnan verbuválják az utánpótlást? — A IX. kerület gyakorlatilag „kimerült”, a torna, a labdajátékok elszippantották előlünk a srácokat. De sok a vidéki gyerek, és Pesterzsébetről vagy éppen Budáról is szívesen lejárnak hozzánk. Hegyi gólja a Budapest Kupa-döntőn elsajátítani ebből a játékból — mondta Vincze Géza. — Alapképzéssel kezdjük az oktatást, igyekszünk megtanítani a gyerekeket a labda helyes kezelésére, a technikára, majd a taktikára, s a rendszeres edzések révén biztosítjuk a jó erőnlétüket is. Az ifjúsági I. például naponta tart edzést, a többiek, s a serdülők is csak egy-egy pihenőnapot kapnak. Akadnak is tehetségeink. Koch Róbert, Józsa Miklós és Horváth Róbert ifjúsági válogatottak, s bizonyára sokat hallunk majd a későbbiekben Bánki József. Bősz Gábor, Néder Zoltán, Horváth Károly és Németh József nevéről is. Legtöbbjük még két-három évig ifjúsági, tehát van idejük edződni, fejlődni. A fradisták büszkék is lehetnek a labdarúgó utánpótlásra. A három ifjúsági csapat például bajnoki csoportelső lett, s az I. az országos bajnoki címet is kiharcolta. A négy serdülő közül kettő első volt, kettő pedig a harmadik helyen végzett. Mindez azt mutatja, hogy Vincze Géza edzőkollégái, Szabó Béla, Forgács Ernő, Perlaki István. Serly Sándor, Horváth Ödön és Láng Károly nagy-nagy hozzáértéssel végzik munkájukat. — Mi a fiatal játékosainkat nemcsak a labdarúgásra tanítjuk, hanem arra is, hogy közelebbről megismerjék klubunkat, annak múltját, kötődjenek a Ferencvároshoz — folytatta a továbbiakban az edző. — Ott vannak az NB I-es csapat mérkőzésein, bíztatják azokat, akiknek egyszer majd a helyükbe szeretnének lépni... Az utánpótlás szakvezetői és Friedmanszky Zoltán vezető edző között kitűnő a kapcsolat. A „mester” gyakran folytat szakmai megbeszéléseket a fiatalokkal foglalkozókkal, hiszen közös az érdek. S, hogy necsak a pályán, hanem azon kívül is minden jól haladjon a csapatok há- zatáján, olyan lelkes intézők gondoskodnak, mint Logodi László, dr. Balogh Ákos, Tóth Zoltán és Móczár Ferenc. Meg is fiatalodnak a gyerekek között ... Pár év múlva... Nincs túlzottan irigylés- reméltó helyzetben Koch István vezetőedző. aki 1973-ban állt le a verseny- szerű ökölvívással, majd a Bp. Honvédőn keresztül vezetett útja a zöld-fehér klubba. Az 1969-ben megszűnt szakosztály 1975. január elsejei újjászületésekor ott volt, de azóta bizony akad gondja bőven. — Bár alapvetően optimista, derűs természetű ember vagyok — el tudnék ideálisabb körülményeket is képzelni — mondta. — Mindjárt elsőnek: a létesítményhelyzetünk — régi gond! — javulásra szorul, hiszen a hatásos, optimális edzéshez tartozó játékos gyakorlatokat helyszűke miatt mellőznöm kell. Így — Igaz, országos bajnokokkal még nem „csalogathatunk” senkit, de egyszer talán — 4—5 évet számítok erre — befut a felnőtt mezőnybe elsőnek a kétszeres serdülő bajnok 75 kilós Andics Attila. Szép jövőre hivatott a 18 éves Táncos Mihály, aki kétszeres aranyjelvényes ökölvívó a 63,5 kg-osok között. Ja pálya hiányzik A tekézők „csendben” vannak, pedig a férfi és a női felnőtt csapat is általában a bajnokság első három helyének valamelyikén végez, de legtöbbször az első helyre szól a „bérletük” Ennek ellenére alig lehet hallani róluk, szerényen készülnek, versenyeznek. Viszont a felnőtt együtteseknek az utánpótlása milyen helyzetben van? 8
