Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

Alighogy felépült, s újra lépést tudott tartani a vele egyívásúakkal, jött újra a baj, tüdőgyulladás formájá­ban. A betegség miatt le­maradt a Caligaris-torná- ról, ami az első igazán te­kintélyes portyának szá­mított volna a pályafutá­sán. — Pedig a „cifra” dolgok csak ezután következtek — folytatja —, a kulcscsonttö­résem, a kisebb-nagyobb agyrázkódások, s az eddigi legmélyebb válságkorszak, amikor a gerincem sérült meg, s vajmi kevés esélyt adtak arra, hogy még visz- szatérhetek a pályára. Sokan már ezek után is feladták volna. Vépit azon­ban hallatlanul kemény fá­ból faragták. Egyszerűen nem vette tudomásul, hogy 25 éves fejjel a sport „nyugdíjasai” között a he­lye. Türelmesen és szívósan látott a „pótláshoz”, a hosz- szú kihagyás okozta teljes visszaesés felszámolásához, s hihetetlenül rövid idő alatt sikerült is a vetély- társak nyomába erednie. De Péter nemcsak az „új­jászületéseiről” híres. — Azt hiszem, csak na­gyon kevesen tudják rólam, hogy életem első, hivatalos­nak mondható mérkőzését kapusként játszottam vé­gig. A fiúk közül senkisem akart beállni a kapuba, ne­kem viszont kedvem tá­madt a bizonyításhoz, s amíg én csak egy gólt kap­tam, az újpestiek „portása” ötöt. Aztán csatárként pró­báltam szerencsét, úgy let­tem a Budapest válogatott tagja, s csak jóval később Zalka András tanácsára jobbfedezet. Amikor Csa­nádi Feri bácsihoz kerül­tem, újabb poszt betöltése lett a feladatom, nekem a beállási feladatkör is na­gyon tetszett. Jobbhátvéd­ként folytattam, s aztán az sem lepett meg túlságosan, hogy át kell „költözköd­nöm” a védelem bal olda­lára. Nem is olyan régen, baráti társaságban kiszá­moltam, hogy már csak balszélső nem voltam, min­den más poszton megfor­dultam. Egyébként azon se csodálkoznék, hogy egy nap, valamiféle különleges taktikai feladat érvényesí­téséért a 11-es mezt kellene felöltenem. Szerintem a sok-sok változásra csak büszke lehetek. Csanádi mester mondta, sohasem felejtem el: „Egy labdarú­gó annyi embernek számít, ahány posztot el tud lát­ni!” Ügy, ahogy a nyelvek­kel van az ember... Ebből persze arra is lehet következtetni, hogy Vépi- nek sohasem volt „bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzde­nie. — Így szoktam bele ab­ba a helyzetbe, hogy ne­kem az esetek többségében valakit mindig le kell Először a címeres mezben Valamikor régen, a Fradi kölyökben ,.. hagynom, bizonyítva, hogy érek annyit, mint a vetély- társam. Egyszóval a labda­rúgás, az élvonalbeli sze­replés számomra tulajdon­képpen a kezdettől fogva egy nagy versenyfutás. Ma­ratoni távon — sok hajrá­val! Életének középpontjában a labdarúgás és a család áll: egy három és féléves kisfiú, és egy alig egyesz- tendős kisleány büszke édesapja. Amikor a súlyos sérülések miatt bizonyta­lanná vált a jövője, főtt a feje a gondtól, ma viszont már nyugodtan tekint elő­re. Mehetne a vendéglátó­iparba, autóvillamossági szakvizsgájával is zöldágra vergődhetne, de Péter egy­szer és mindenkorra kikö­tött a labdarúgásnál, játé­kos-pályafutásának befeje­zése után is a pályán akar maradni, ezért vágott a szakedzői tanfolyamnak. Semmiféle különleges­séggel nem tud szolgálni, „tipikus", Vépire jellemző történettel, s ezzel kapcso­latban még azt is megjegy­zi, hogy jó ez így, mert amúgysem vágyott a kö­zéppontba. — Szerintem jobban jár­tam azoknál, akik türel­metlenül továbbálltak, s azoknál is, akiknek ifiként csodálatosan szép jövőt jó­soltak, s aztán letűntek. Végezetül a mégiscsak egyedülállónak számító Vé- pi-féle becsúszó szerelések­ről és tekintélyt parancso­ló ütközésekről is szó esik. — Azt senkisem mond­hatja, hogy alattomosan tá­madok, s mert ez igy igaz, nincs miért szégyenkez­nem. Való igaz. hogy a ke­ménységgel helyzeti előny­be lehet kerülni, de én azt sem titkolom el, hogy van­nak csatárok, akiktől meg én tartok, sőt kifejezetten nem szeretek velük szembe kerülni! Nemcsak én va­gyok így, szerintem minden játékosnak vannak „mumu­sai”, meg szívesen látott el­lenfelei is. Egyelőre nekem az utóbbiakból van több ... Szalay Péter UTÓSZÓ: 1979. augusztus 25-én a PMSC elleni mérkőzés előtt Mészáros József az FTC-szignál hangjaira át­adta a Toldi Géza-vándor- díjat Vépi Péternek. Ezt csak olyan játékos kaphat­ja, aki mindent megtesz a Ferencvárosi Torna Club-, ért... 5

Next

/
Thumbnails
Contents