Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

A lighanem csak a mai harmincéve­sek, meg az annál is idősebbek emlé­keznek a nagy si­kerfilmre, a „Ha a világon mindenki ilyen vol­na” című csodálatosan szép és emberi produkcióra, amely a szép tulajdonsá­gok között is talán a leg­szebbnek, a segítőkészség­nek állított örökbecsű em­léket. Ennek a filmnek a jelenetei, hőseinek cseleke­detei jutottak eszembe, amikor Vépi Péterrel szem­ben ülve fellapoztam jegy­zetfüzetemben a számára előkészített kérdések gyűj­teményét. Hogy miért? Le­het, hogy egy csöppnyi el­fogultságból, mert ezt a labdarúgót, aki sohasem számított a sportág „ipar­művészei”, brilliáns tudású alakjai közé, én bizony mindig kedvenceim közé soroltam. Elismerésül soha­sem alábbhagyó akaratere­jéért, a csapatot magával ragadó, csaknem eszményi küzdenitudásáért, s nem utolsósorban azért, mert céljait az átlagosnál jóval, de jóval több kín és szen­vedés árán érte el. Ennyit elöljáróban, s ezek után a bevezetőnél ta­lán kicsit pi'ózaibb hangvé­telű beszélgetés, a labdarú­gó emlékidézése. Grund-focistából lett Fra- dista, s nem titkolja: egy kis protekcióval. — Az ajánlóm, azaz a. nagybátyám, aki nem más, mint Száger Misi bácsi nem lehetett valami nagyon büszke a toborzón, mert úgy megszeppentem, mint­ha a Nemzeti Színház desz­káin, telt ház előtt, reflek­torfényben kellett volna a labdával ügyeskedni. Azért a megkívánt szintet meg­ütöttem, s a végigizgult próba után azt mondták hogy másnap is jöhetek. Mentem, s megszeppenten hallgattam az első utasítá­sokat, amelyekből gyerek­fejjel még nem sokat értet­tem, de aztán, ahogy teltek a hónapok, úgy gyűltek a „kockák”, s az első év vé­gén már kezdett összeállni a mozaik. Én nem isme­rem a többi nagycsapat is­koláját, de amit mi kap­tunk, annál többet mástiol aligha adnak. Erősödtünk, ügyesedtünk, megtanultunk bánni a labdával, s persze terveztünk, álmokat szőt­tünk ... Még csak az első évet ta­posta az ifik között, amikor már megismerte a foci ke­vésbé szép oldalát, a Cse­pel elleni mérkőzésen sza­lagszakadást szenvedett. Vépi Péter a Toldi-vándordij nyertese A

Next

/
Thumbnails
Contents