Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. január
BRÜLL KUPA Brüll Alfréd az MTK nagy népszerűségnek örvendő elnöke, több alkalommal értékes díjakat ajánlott fel. Már 1906 tavaszán az egyidényes bajnokságpótló időszakban is a Brüll-serlegért játszottak a csapatok. Ezt a 30 cm-es ezüstkupát is az elnök ajánlotta fel, amiért a Ferencváros és a Hungária 1927 tavaszán két alkalommal mérkőzött. Brüll Alfréd az eredményesebb csapat részére örök emlékül ajánlotta fél a kupát, s mivel mindkét mérkőzést a Fradi nyerte 2-0 és 4-1 arányban — a második találkozó után a Fradi öltözőjében került sor az értékes kupa átadására. kerékpArPÓLÚ KUPA A tízes évek elején hazánkban is népszerű volt a kerékpárpólá. Elsősorban az FTC és az MTK rendelkezett jó csapattal. Az 1913-as kerékpárpóló „örök- rangadón” az FTC 2-1-re legyőzte ellenfelét év emlékül ezt a kis ezüstserleget kapta, mint Magyarország bajnokcsapata. Ez természetesen nem hivatalos bajnokság, de kedves régi emlék. Ma archívumunk egyik féltve őrzött kupája, hiszen kerékpárpólóban több díjat nem nyertünk ... RIÓ KUPA Az ízlésesen kivitelezett kupát a Ferencváros az 1929-es dél-amerikai túrán kapta emlékül. A serleg szép, de a mérkőzés már kevésbé sikerült fényesen. A Fradi a Rió de Janeiró válogatott néven kiálló brazil válogatott ellen játszott. A szakadó esőben megtartott mérkőzésen a Ferencváros mór 3-0-ra vezetett és óriási közönségsikert aratott. A II. félidőben azonban minden megváltozott. A durva játékvezetői hibákat durva belemenések követték, és az előny végül elfogyott - a végeredmény 3-3 volt. A dél-amerikai sikereket az Uruguay elleni győzelem „aranyozta" be. Erről a mérkőzésről sajnos semmilyen tárgyi emlékünk nem maradt. Megkérdeztük azonban a T betűs csatársor két tagját, hogyan emlékeznek vissza az 50 év előtti diadalra? Takács II József: „két gólt lőttem ezen a mérkőzésen. Nagyon akartam, egyrészt, mert kapusuk a mérkőzés előtt több lapban úgy nyilatkozott, hogy mit nekik a Fradi csatársora és a „kis Toki”, őt nem lehet megijeszteni, nem fognak neki gólt rúgni. Másrészt örömet akartunk szerezni annak a maroknyi magyar tábornak, akik bíztak bennünk és kijöttek a mérkőzésünkre. Sikerült, felejthetetlen volt...” Toldi Géza: „Fiatal játékos létemre tagja voltam az akkor (de szerintem ma is) világhírű csapatnak. Személy szerint számomra megható volt az a fogadtatás, amelyben minden dél-amerikai mérkőzésünk előtt bennünket részesítettek. A sportélményeken túl, mint érdekességre emlékezem vissza, hogy a mérkőzések előtt, a „rázósabb helyeken" csak 1 órával a mérkőzés előtt kezdték el a jenveket árusítani, hogy elkerüljék a hamisításokat. Hát ilyen nagy érdeklődés kísérte játékunkat!” 5
