Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
Azt szokták mondani, hogy a szurkoló sajátos, senkihez sem hasonlítható embertípus. Legfeljebb egy másik szurkolóhoz lehet hasonlítani... Az igazi szurkoló elfogult, mindig vitára kész, s „a klub szemüvegén” keresztül látja a világot. Egyébként ez az a szemüveg — amely szurkolóvá teszi. Ivándy Iván ilyen szurkolója, híve a Ferencvárosnak. S bár szemüvege nem tűnik zöld-fehérnek, ha kiderülne, hogy ilyen, azon sem kellene meglepődni . . . 3 az a fajta Fradista, akinél ott- ' hon még a villanykapcsoló is zöldfehér ... Azt mondja, hogy lassan a Ferencváros kiszorítja őt a saját lakásából. 56 éves, elvált — igazi nagy szerelme a Ferencváros. Az FTC szórakozást, bosszúságot, kedvtelést, időtöltést, nyugalmat és zaklatottságot jelent neki. S ez színessé, vagy ha úgy tetszik, zöld-fehér színűvé teszi számára a világot.. . Természetesen ő is sportolóként kezdte, a víz vonzotta, s már azután is a víz maradt a nagy szerelme, miután az úszást abbahagyta. 1947-ben már intéző a Fradi-vizeseknél. S már akkor kezdte írni és gyűjteni a Fradi-emlékeket. Minden könyv vagy írás, ami a Ferencvárossal foglalkozik, az nála megtalálható. Amikor a klub 50 éves fennállását ünnepelte, egy ötven oldalas összeállítást készített a Fradi vizes-szakosztályáról, az úszókról és a vízilabdázókról. Szereti a vizeseket, izgul értük, hogy elsőként érjék el a célt jelentő falat, szereti a vízilabdás gólokat — ha FTC-játékos lövi. Szereti, hogy sok régi és mai FTC-játékos a barátjának vallja. Büszke rá, hogy Karinthy Ferenc a Fradi-szív című könyvét dedikálta neki. Azt a könyvet semmi kincsért el nem cserélné, mint ahogy a többi Fradi-relikviá- tól sem válna meg. Kis szobájának falát plakátok borítják, hármas szekrényének középső részét is a Fradi uralja: címkék, poharak, gyufák, mind-mind zöld-fehérben ... Büszke rá, hogy tizennégyféle Fradi- zászló van a birtokában. Hogy jut ezekhez a zöld-fehér csecsebecsékhez, amelyek számára kincseket jelentenek? Természetesen, amit lehet kapni, azt megvásárolja, s amit nem? Azt elcseréli, elkönyör- gi, addig jár utána, amíg csak a birtokába nem jut. Akkor megnyugszik — egy pillanatra, mert mindig új és új „vadászatra” indul. Valami éppen mindig hiányzik egy soha be nem fejezett gyűjteményből. Sok fényképe van régi játékosokról, olyan nagyságokról, akiknek egykor nemcsak a Fradi-szurkolók hódoltak a pályán. Az ő képük is keretben van lakása falán. Ez a fajta klubszeretet nemcsak időt, de pénzt is követel. Nem sajnálja rá. Azzal dicsekszik, hogy nemcsak vitrinbe való zöld-fehér tárgyaknak van birtokában, de ha~ználati, mindennapi ruhatárát is zöld-fehér alapon állítja össze. Természetesen a Fradi-trikó éppúgy megvan, mint a melegítő, vagy a zöld-fehér fürdőköpeny. Lehet, hogy egyik-másik holmit olcsóbban is beszerezhetné, de — más színben. Minden önirónia nélkül közli, hogy tetőtől talpig fel tud öltözni — zöld-fehérbe, s nemcsak nyáron. Az olvasó ebből is láthatja, hogy Ivándy Iván nem „szezon-drukker”. Gyűjt újságcikkeket, fényképeket, kiskanalat, zászlót, könyvet, plakátot, mindent, ami a Fradival kapcsolatos. A sokféle gyűjtemény rendezése sok figyelmet, türelmet, s időt igényel, de Ivándy Iván ezt boldogan áldozza. Egy időben archívuma mindenre kiterjedt, ami a Ferencvárossal kapcsolatos, az utóbbi időben, már „csak” a vízilabdázók, úszók eredményeit gyűjti. Adódik a kérdés: miért? Elgondolkozik, s éppúgy nem tudja rá a feleletet, mint arra, hogyan is lett Fradi-szurkoló. Egyszer csak azon vette észre magát, ott ül a lelátón, boldog, mert győzött a Fradi. S boldog, amikor gyűlnek a cikkek, eredmények a Fradiról, rendszerezi, dátumozza, a csapatképeket, az egyéni fotókat bekeretezi, s elégedetten szemléli — ilyen is van. Kik egykor fényképein ifjú játékosként feszítenek, később, ősz, vagy kopotthajú edzőként térnek vissza. De visszatérnek, s újra és újra helyet követelnek Ivándy Iván gyűjteményében. A szurkoló újra beírja nevüket könyvébe, újra bekeretezi a képét, odakerül ifik, szép reményű fiatalok, vagy a jelenben is csillogó válogatottak neve mellé, akikből majd néhány év múlva edző, vezető lesz. Ez az örök körforgás nem szűnik. A szurkoló számára mindegyik korosztály kedves, a serdülőktől az öregfiúkig. Valamennyit kedveli, magáénak vallja, mert a játékosok öregednek, de a szurkoló nem. Felette nem múlik az idő, csak a játékosok felett. Mi lesz az Ivándy Iván gyűjtötte holmik sorsa? Most néz először szembe a kérdéssel, hiszen amit gyűjtött, azt saját örömére, kedvtelésére tette. Talán, egyszer, odaajándékozza a klubnak. Igen, biztosan így fogja tenni. Csak egy dolog nyugtalanítja: kell-e majd a klubnak az a sok minden, ami betölti a lakását, a szívét, a napjait, az éveit. Bárhogyan is lesz, Ivándy Iván nyugodt lehet. Kellemes és kedves szenvedélynek hódol. Az veszi körül ébredéstől el- alvásig, amit a legjobban szeret: a Ferencváros ... Ha van valaki, aki meg tudja mondani, hogy milyen a világ zöldfehérben, Ivándy Iván az az ember. L. Réti Anna 37
