Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
szokottnál is pirosabbra festette a szokatlan ital. Hamiskásan jegyezte meg: hiába, az úszók téli tréningje sokkal jobb, mint a mienk. Sőt a betegeket is elkíséri valami folyadék a kórházi ágyig, hogy el ne szokjanak a nedvességtől...” (Nemzeti Sport — 1931. december) A 100%-OS BAJNOKSÁG IDEJÉN Most mindenki Fradi-szurkoló, mindenki örül, vagy úgy tesz, mintha örülne, sőt majdnem mindenki azt állítja, hogy ő benne van a sikerben. Ha az olvasó ezt nem akarná elhinni, olvassa el az alábbi nyilatkozat-szemelvényeket: Gschwindt, volt elnök: A siker oroszlánrésze az enyém. Ha én nem megyek el... Maillinger, jelenlegi elnök: Hát az ember mindent megtesz a siker érdekében. Én legalábbis mindenre képes vagyok a Ferencvárosért. Még meg is nősültem. Pataki Mihály: Hja, nem vicc győzni, ha a csapatot olyan szakértők vezetik, mint Blum Zoltán és az a másik úr, akinek megnevezését . szerénységem tiltja. (ö volt az. A szerk.) Springer-szobor: Eddig Kohut mindig a kaput célozta és engem talált, most megsúgtam neki a titkot: célozzon engem és akkor gólba talál. Hektor, Blum Zoli kutyája: Addig ugattam a csapatnak, hogy fő az összjáték és a lelkesedés, amíg egész jól megtanulták. Sárosi és Lázár: Hogy gratulálni tetszik? Ugyan kérem, hogy nekünk, játékosoknak is lenne valami részünk a sikerből. Ááá... „Tegnap szezont zárt a Ferencváros. Amikor a bíró utolsót fütyült, a csapat nem futott be azonnal a tribün alá, pedig csípős hideg volt — hanem ehelyett üdvözölte híveit, a szurkolók visszaéljeneztek, zászlók lengettek, aki ferencvárosi szurkoló volt örült, aki nem volt ferencvárosi, talán nem is bosszankodott, talán inkább irigykedett is egy kicsit. Mert a jó mecénás sem rossz, de — amint a Ferencváros példájából kitűnik — a ragaszkodó közönség a jó mecénásnál is többet ér. A jó csapat hozza meg a ragaszkodó közönséget, de a sikerekben része van annak a közönségnek is, amelyik hétről hétre kivonul a maga garasai árán szurkolni kedvenc színeiért, izgul, sír, és nevet, zászlót emel, köszönti csapatát a szezon előtt és elbúcsúzik tőle a szezon végén. Kívánjuk a magyar sportnak, hogy sok olyan egymáshoz forrott csapata és szurkolótábora legyen, mint amilyenre joggal lehet büszke a Ferencváros.” (Nemzeti Sport) Irta és összeállította: Nagy Béla Grotulálunk a 26 éves tornásznak, aki eddig ilyen dicsőséglistával büszkélkedhet: Olimpiai bajnok (1976), Világbajnok (1974 és 1978), Európa-bajnok (1973, 1975, 1977) Világ-Kupa győztes (1975 és 1978) Országos, illetve mesterfokú bajnok (1971, 1973, |-974, 1976, 1977, 1978).
