Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
RÉGEN... A 80 éves jubileum évében az FTC múltjából apró kis mozaikokat, vidám és könnyes eseteket gyűjtöttünk össze. Ezek a kis anekdoták is hűen érzékeltetik, hogy milyen volt a sport, az FTC és versenyzőinek az élete, hangulata. Milyen volt, valamikor régen.. Első kis anekdotánknak is ez a címe: HA NEM TETSZIK A KAPITÁNYNAK... VALAMIKOR RÉGEN Az első magyar futballcsapatok életével szorosan egybeforrott minden egyesületben egy-egy nóta. Bármerre járt a csapat, akárhol volt együtt a gárda, a szívek öröme, bánata a dalban, nótában csendült ki. így volt ez az FTC nagy túráján is 1911—12 telén. Az együttes Németországot és Angliát járta. A hetekig tartó út idegenségében a kitűnő dalosok — Pataki, Rumbold — vezetése mellett szinte állandóan szólt a magyar nóta, aminek Malaky Mihály, a csapat vezetője is nagy kedvelője volt. Ha elénekelték kedvenc nótáját, örökké tervező, szervező gondolatai megnyugodtak s éppen úgy ábrándozott, mint a hazavágyó játékosok valamennyien. London rettentő nagy forgatagában volt csak igazán magában a csapat. Idegen volt a világ, idegen minden szó. Malaky egyedül figyelte az Oxford Street rettentő zűrzavarát s egészen belekábult. A játékosok is arra jártak, s amint meglátták a csodálkozásba merült vezetőjüket, észrevétlenül a háta mögé lopakodtak. S az Oxford Streeten halkan, szépen szólt a dal, Malaky nótája: Ha berek az erdő, tele van virággal Napsugaras légben csengő madárdal És e színes hangú tavasz közepében Ott állott egy kislány szelíden, fehéren Valamikor régen ... Malaky ellágyult, hallgatta a fiúk szívéből kicsapó dallamot, majd megfordult, s velük együtt dúdolta, dalolta tovább: Valamikor régen, elsuhanó éjben, Öha én mégegyszer újra kezdhetném el! Odadobnám szívem, hogy ismét elégjen S bolondulnék újra, éppen úgy mint egyszer, Valamikor régen . . . Malaky szeméből könny cseppent a londoni utca kövére. S egy-egy ilyen dal, egy-egy ilyen könnycsepp de sokat is jelentett akkor a magyar futball életében, amelyet a szívek melege, és az ábránd könnye tett naggyá! Valamikor régen!... „Amikor az FTC az 1911-es angliai vendégszereplés után a La- Manche csatornán áthajózott a kontinensre, a hajón én vendégeltem meg a fiúkat. Nagyon boldogok voltunk a sikeres túra után s nagyon jó kedvünk volt. Különösen Koródy Nácin látszott meg, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél és bizony túlságosan hangos volt. Barátságosan figyelmeztettük, hogy legyen egy kicsit csendesebben, mert esetleg a kapitány fogja csendre inteni. Koródy nagyot nézett a figyelmeztetés után, majd a világ legtermészetesebb hangján felelte: — Ha nem tetszik a kapitánynak, hogy jókedvem van, még ebben a percben leszállíthat a hajóról...” (Borbás Gáspár visszaemlékezéseiből) CSAPRAVERT HORDÓ — A KAPU MÖGÖTT... 1904. június 28-án az FTC Kaposvárott játszott úgynevezett propaganda mérkőzést. Azt, hogy miként zajlottak le ezek a hírverő, barátságos mérkőzések, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi eset, amelyet Oláh Aladár, a csapat egykori játékosa mesélt el. „Szombaton este érkeztünk Kaposvárra és a város olyan ünnepséget rendezett a tiszteletünkre, hogy ritkította párját. A sok jó enni-inni- valóval egyenesen elárasztottak. Alig tudtunk másnap délfelé a pályára menni. Amikor végre pályán állott a két csapat (mi a kezdésnél csak nyolcán voltunk, a többi három csak ekkor kezdett az ágyból kimászni) kapitányunk kaput választott. Azonmód megindult a cigánybanda is a kapunk felé. Felállították a kapu mögött a cimbalmot, kényelembe helyezte magát a nagybőgős, a prímás pedig rázendített a magyarnótára. A meccsen persze örökké mi támadtunk. A csatárok rakásra lőtték a gólokat. A mi kapunknak tájékára sem jött az ellenfél. Hogy a kapusunk el ne unja magát, a cigány egyre muzsikált a kapu mögött. S mivel a muzsika csak úgy szárazon mit sem ér, hát a banda mellett csapraütöttek egy jókora hordó sört is. A kapus tehát zeneszó mellett sörözgetett. Ezt az „igazságtalanságot” azonban a csatárok, halfok, hátvédek sem hagyták szó nélkül. Csakhamar jelentkezett az egyik bekk — a kapus leváltására. A kapus a mezőnybe ment, a bekk pedig elfoglalta helyét a kapuban, a cigány és a sör közelében. S ahogy az is leöntözött egy pár kriglivel s elhúzatta egypárszor a nótáját, jött utána szépen sorjában az egész csapat. Hát így festett a bemutató mérkőzés. Mondanom sem kell, hogy teljesítményünktől a kaposváriak el voltak ragadtatva. Attól is, amit a pályán, attól is, amit a kapu mögött mutattunk...” A mérkőzést egyébként az FTC 13-1-re nyerte, az egy gól valószínűleg a „kapuscsere” idején születhetett ... SLÓZIVAL TÖRTÉNT... „Igen érdekes meccs volt az 1909-es Húsvéti serleg döntője. Az MTK-t 6-0-ra vertük, én egymagám 5 gólt rúgtam, s midőn az utolsó gólnál kiugrottam Révész mellett, az MTK-bekk nem tudván mást csinálni, a nadrágomat kapta el hátulról, de az leszakadt és a kezében maradt. Én pedig zavartalanul bevágtam a labdát a hálóba. Persze azért volt még a nadrágom alatt egy kis úszónadrág is ... A legfatálisabb helyzetben Bilbaóban voltunk az FTC- vel. A spanyol túrán legyőztük a Bilbaót 4-1-re, a revánsmeccsen pedig 2-1-re vezettünk az utolsó percekben. A spanyol balszélső kiugrott a tizenhatosán s Wein- ber Jancsi nem tudta másképp megakadályozni a biztos gólt, mint hogy hátulról alaposan felvágta. A spanyol balszélső bátyja, a centerhalf nekiment erre Weinbernek, s szabályos boxvia- dal fejlődött ki közöttük. Pillanatok alatt beavatkozott a közönség, berohant a pályára és csépelni kezdték az FTC-játékoso- kat. Egy harcias hölgy kirántotta a kalaptűjét és teljes erővel Jancsi barátunk altestébe döfte. A többiek pedig egy-kettőre szétszedve a kerítést a lécekkel pü- föltek bennünket. A »kiúja« az esetnek az, hogy 2 órával később a banketten a legmelegebb barátsággal éltettük a magyar—spanyol sportkapcsolatot.” BORBÁS, MINT ANGOL BALSZÉLSÖ „Angol csapathoz fűződik egy igen kedves emlékem. A Tottenham Hotspur annakidején Budapesten játszott. Az angolok csak 11 játékossal érkeztek s úgy történt, a megelőző mérkőzések egyikén a balszélső any- nyira megsérült, hogy a magyar válogatott ellen képtelen volt játszani. Az angol futballisták erre megkérték klubom vezetőségét, hogy köl19
