Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
25. és október 20. között egyszerűen „elolvadt” a jég a lábunk alatt, nem volt elegendő anyagi fedezetünk pályabérletre. Mivel a magyar mezőny másik három csapata ebben az időszakban külföldön készült az MNK-ra, összehasonlíthatatlanul jobb erőben léptek a jégre, mint mi. Es folytatódott a rossz széria a bajnokság első két sorozatában is. Az a csapat, amely megszokta a sikereket, ebben az időszakban ideges lett, egyszerűen nem tudtuk kihasználni a tiszta helyzetek sokaságát sem. És ami lényeges volt: az Ü. Dózsa és BVSC rendkívül sokat fejlődött. Felzárkózott mögénk az üldözőboly! Nemzedékváltás is megfigyelhető a csapatban. Mészöly, Havrán a Hajzer fivérek, Deák, Póth már nem a „mai gyerekek” közé tartoznak... — De szó sincs arról, hogy kiöregedett volna a csapat! Rutin, tudás dolgában most vannak talán a csúcson. Mégis új helyzet állt elő, amit már korábban megértettünk; fiatalítani kell. Ifjúsági csapatunk kitűnően szerepel a bajnokságban, oda bízvást nyúlhatunk játékosokért. Zoliéi, Fekete, Szabó a mostani bajnokságban vérteződik fel igazi „felnőtt haditechnikával”. Rajkai mester eddig hét bajnoki címet szerzett a csapattal, de volt közte megszakítás, amikor dr. Ja- kabházy László irányította a gárdát. Milyennek látja az 1978/79. évi bajnoki esélyeket? — Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a megnövekedett konkurenciában is miénk legyen az elsőség. „Megszoktuk” azt a helyet, s éppen ez az, amiért nem félek. A fiúk többsége már csak dacból sem hagyja más csapatnak a bajnoki címet... Idén új helyzet állt elő olyan tekintetben is, hogy kényszerből, de változott a válogatott életét irányító duó összetétele. Eddig a Bo- róczy—Kertész, ezután a Rajkai—Babán edzőpár készíti fel a cimeres mezeseket. — Megtiszteld feladat ez, s bár nem könnyű a „kettősség”, mindent megteszek a válogatottért és a Fradiért is. És az utánpótlás? — Ifjúsági edzőt szerződtettünk 1979-ben, gondolom így könnyebben oldjuk meg a „hátországot” is. Fél csapat hiányzott Megy a szekér Az óévben a férfi teke- csapatunk tulajdonképpen majdnem mindent megnyert amit lehetett. Az országos bajnokságban 6 pont előnnyel végzett az élen, Csányi egyéniben országos bajnok volt, párosban Sütővel lett első, azután következett a BEK, ahol csak némi „ügyeskedés” döntött a nyugatnémet bajnok javára. Egy fával... Így hát Horváth József technikai vezető elégedett. Annál is inkább, mert ő is a sikerek részese, hiszen csapattag. — Három klasszis van a csapatban, de a mindenkori „hatos” bármelyik tagja képes húzóemberré válni — mondta. — Üj, minőségileg változott edzésútra tértünk. Ez alatt nemcsak a heti négy edzésre való átállást kell érteni, de a rengeteg lábteniszezést is, ami speciális, a tekéhez szükséges állóképességet biztosít. Napi két és fél, három órát „ütünk”, a heti 600—1000 gurítás adja a dobásbizton- ságot. Egyéni edzésterveket állítottunk össze, hiszen fizikai adottságok terén a csapatban mindenki más és más, több vagy kevesebb gyakorlást kell előírnunk. A tavalyi szép listát túlszárnyalni nehéz lesz. Mégis van rá esélyük 1979-ben? — Mi sohasem elégszünk meg. Vissza kell szereznünk az elveszített BEK-elsősé- get és itthon továbbra is tarolni. Ezt várja a vezetőségünk is, Debreczeny István szakosztályi elnökkel az élen. Megpróbáljuk, megígérjük. Ha a férfiakról túl „magas fokon” beszéltünk, most a női csapat teljesítményénél visszafogottabb az értékelés. Mint ahogyan az eredmények is. Miért? — Szurkolóink valóban megszokhatták, hogy együttesünk 1965 óta a bajnoki dobogó valamelyik fokán „főbérlő” — mondja Maró- ti Gyula edző. — Csakhogy 1978- ban előbb Némethet, majd Várnait, aki válogatott kerettag volt és Gazdagot „elvesztettük”. Kismama szerepkörben mutatkoztak be, pótlásuk sajnos nem úgy sikerült, amint terveztük. így azután a tavaszi 10. hely után volt ok riadalomra. — Méghozzá ezzel veszélybe került a hírnevünk is. — kapcsolódik be Plet- ser Ferenc szakosztályvezető. — De a gyenge formák időszakát szerencsésen túléltük. Ígéretet tettem: őszszel a tizenkettes bajnoki mezőny első feléig küzdjük magunkat. Úgyis történt, az ötödik helyen zárt a csapat. Igaz, ez nem mutogatnivaló, hiszen hétszeres magyar bajnokról van szó. Ekkora zökkenőt jelentett három játékos kiesése? — Igen! — így az edző. — A pótlásra kijelölt fiatalok bizony csak lelkesedésükkel tudtak a „nagyok” mögé lépni. A bajnokság erőpróbái 70 százalékban idegi terheket rónak a játékosokra, amire az ifik nem voltak felkészülve. 1979- ben újra dobogón kell állnunk; ezt annál is inkább előrevetíthetem, mert már nálunk gurít a volt válogatott Szenczi, akit a Postásból igazoltunk át. — De egyébként se essünk „pánikhangulatba” — mondja Pletser Ferenc. — Hiszen Sallainé meg-1 nyerte a Tízek bajnokságát, második lett az országos bajnokságon, s bronzérmet harcoltunk ki a BEK-ben. A jövő szezon ismét azt hozza, amit az utóbbi évek: az FTC, a SZEOL, a Kőbányai Porcelán, a BKV Előre és a Győri Len csatáját, ígérhetem, a lányok nevében is, hogy a 13 év leggyengébb félévét — az 1978 tavaszit — feledtetjük majd. Nem sikerült... Gyakran bebizonyosodott már, hogy hiába a nagy igyekezet és akarás, a tervet nem sikerül megvalósítani. Ez történt a női asztaliteniszezőkkel is, akik a szakosztály fennállása óta első ízben voltak kénytelenek búcsúzni az NB I-től és idén — remélhetőleg átmenetileg — a második osztályban ütik a kaucsuk- labdát... Egyik korábbi kiadványunkban Újlaki Jenő, az azóta lemondott edző úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint a csapat mindenképpen megkapaszkodik az első osztályban és a mostoha körülmények ellenére sem búcsúzik majd az élvonaltól. Ezt említettük meg Juhász Gyulánénak, a szakosztály technikai vezetőjének, amikor arról beszélgettünk: miért nem sikerült „megkapaszkodni”, s most milyennek látja a jövőt. — Igaz, hogy az utóbbi években nagyon sok játékos eltávozott tőlünk, mégsem elsősorban ez okozta a kiesésünket mondta. — A tavasz volt a szereplésünkben a döntő, amikor Banner Ágnesre és Mong Angélára nem számíthattunk, s végül fiataljaink magukra maradtak. Hiába vállalta a játékot kitűnő edzőnk, az egykor sokszor válogatott Kerekes Imréné is, és őszszel „beszállt” a csapatba, a Postás elleni döntő találkozón vereséget szenvedtünk és emiatt estünk ki. Nagy kár, mert egyesületünk női asztalitenisz szakosztálya nagyon szép napo9
