Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. június

Bürger Ferenc I nyeztetni a híveinket, de javuló a színvonal, amelyet igyekszünk tartani és fo­kozni — mondta találkozá­sunk végén. — Ebben fela­data van az FTC-nek is, s további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy versenyben maradjunk, mert úgy tűnik, más szakosztályokban is igyekeznek. Így például nagy a „mozgolódás” Cse­pelen és a Ganz-MÄVAG- ban, vidéken pedig Szek- szárd további előretörésére kell számítanunk. Tehát nem ülhetünk a nyeregben a „babérjainkon”, nem sza­bad az elégedettség hibájá­ba esnünk, mert különben kérlelhetetlenül „lehajta­nak” bennünket... Ezt pedig egyetlen ver­senyző sem szereti. mindig előre, s nem vélet­lenül lett a pályakerékpá­rosok között az év legjobb­ja. Megnyerte a 4000 mé­teres egyéni üldöző bajnok­ságot, csapatban is arany­érmes lett, s ott volt a világbajnokságon klubtársa, Sarkadi és Szűr társaságá­ban. — Természetesen rájuk vagyunk a legbüszkébbek, de ez nem zárja ki, hogy ne becsüljük meg vala­mennyi sportolónkat — folytatta a vezetőedző. — Nagyszerű együttes verő­dött össze, mit tagadjam, nehéz lesz a legutóbbi ered­ményeket túlszárnyalni, örvendetes az utánpótlás helyzetének az alakulása, az öt évvel ezelőtt megala­kult sportiskolában ügyes fiatalok „pedáloznak”, s mi­vel ellátottságunk jó, egyet­len tehetséget sem kell elengednünk. Fiataljaink közül például Zaják Dezső tagja lett a válogatott ke­retnek, s érdemes megje­gyezni Nagy József nevét is, aki az ifjúságiak köré­ben tartozik a reménysé­gek sorába. Schillerwein István állan­dóan figyelemmel kíséri az országúti és pályamezőnyt, tudomása van újak felbuk­kanásáról és azt is észleli: hol várható a legnagyobb konkurrencia? — A hazai kerékpározás nem tartozik ugyan a tö­megsportok közé és olim­piai vagy világbajnoki dia­dalokkal sem tudjuk elké­Evezni jó — de lesz jobb is! „Duna-parti cs'ónaklház- ban nagy a jókedv...” — az ismert sláger szövegét mostanában már valamivel harsányabb hangon énekel­hetik az FTC evezősei. Hosszú évek nem éppen ki­magasló eredményei után, 1978-ban ismét több jó he­lyezés jelezte: a zöld-fehé­rek vízitelepén újból pezseg már az élet. Emelni kellett az igényt a felnőtteknél, s a fiatalab­baknál is. Sikerült a ter­vünk, az elképzelések sze­rinti olimpiai pontszámot, elértük. Idén talán még nehezebb feladat következik, hiszen a tavaly elért eredményeket nemcsak tartani kell, ha­nem túl is szárnyalni. Mi­lyen célokkal vágnak az új versenyidőszaknak ? — Most már a Ferencvá­roshoz méltó mérleget sze­retnénk elérni. Ez azt jelen­ti, hogy a magyar bajnok­ságon több számban is bele akarunk szólni az éremosz- tásba. Erre pillanatnyilag a kormányos nélküli kettes­nek és négyesnek van re­ménye. Nagy vágyunk, hogy végre ütőképes nyolcast ál­líthassunk össze, amelyik méltó versenytársa lehet a Csepelnek. Erre is van re­ményünk, mert a tavalyi IBV-n, a magyar nyolcas­ban hét ferencvárosi volt. Fiatalok, fejlődőképesek. Reménykedünk, s dolgo­zunk azon is, hogy ez az egység együttmaradjon, rö­videsen „szállítsa” a jó he­lyezéseket. De nemcsak ide­haza, nemzetközi versenye­ken is. Ez az elvárás az egész szakosztályra vonat­kozik. Régebben a zöld-fe­hér evezősök a legjobbak közé tartoztak, a csillogást feltétlenül újra látni szeret­nénk mi is, no meg gondo­lom, a klub hű barátai is. A többi egységben ho­gyan állnak a tehetségek­kel? — Súlyponti kérdés a fia­talok nevelése! Az új év­ben tovább szeretnénk bő­víteni bázisunkat. Igen ko­moly, és sok figyelmet igénylő, nehéz munka ez, s azok, akik nagyon fiatalon megszeretnek egy klubot, később már nemigen akar­nak továbbállni. Most is vannak ügyes gyerekek, el­sősorban rajtuk múlik, mi­lyen szintű felnőtt verseny­zőkké érnek. Evezős körökben állandó téma, hogy a csónakházak, vízitelepek igen elhanyagol­tak. Változik majd ez a helyzet? — Öltözőink egyelőre tényleg szűkek. viszont ko­moly előrelépéseink is van­nak. Központi fútéses kon­dicionáló termet kaptunk, erőfejlesztő gépeinket tár­sadalmi munkában készítet­tük. Ezek a berendezések is segíthetik a sok. jó felké­szülést. S Ígéretet kaptunk, hogy a következő ötéves tervben felépül az új eve­zősházunk is. Tervek, remények. A zöld-fehér színekben sze­replő evezősök elhatároz­ták : mindent megtesznek azért, hogy a szakosztály el­mozdulhasson a holtpontról, visszatérjenek a korábbi szép évek, győzelmek, sike­rek. Kívánjuk: valósulja­nak meg az álmok, s így nemcsak a Ferencvárosnak lesz eggyel több kiváló szakosztálya, hanem nyer vele az egész sportág. Egy olyan sportág, amelyik szer­te a világon napról napra népszerűbb. Bravó birkózók! Ha az igazi, a jól tájé­kozott Fradi-drukkertől azt kérdezik, melyik a legered­ményesebb szakosztály, ha­bozás nélkül rá vágja: a birkózó! Pedig pontosan egy éve alaposan megboly­dult minden, az akkori ve­zető edző távozásával ke­mény feladat elé került az új „főnök”, Kruj Iván. A 30. eve a zöld-fehér színe­kért dolgozó szakember ha­talmas lelkesedéssel először az erőket mérte fel, majd megszilárdította a szakosz­tály „közbiztonságát”, s egy esztendő után elmondhat­ja, hogy... ...Jó úton vagyunk! Az I977-es 164 olimpiai pont­tal szemben 216-tal zár­tunk. Szabadfogásban 91 volt a terv, lett belőle 139; kötöttfogásban viszont el­maradtunk, a 89 tervezettel szemben csak 77 megszer­zése sikerült. Ennyit az adatokból, amit persze mi nagyon döntőnek ítéltünk meg, hiszen itt mérhetjük fel, mi is történt 1978-ban. SokHal érzékletesebb le­hetne, ha néhány örömteli eseményről ejthetne szót. — Helyes. Ha a felnőtt világversenyeket szemlé­lem, úgy sikernek kell el­könyvelni Fehér Pista — szabadfogás, 74 kg — pont­szerzését élete első Európa- bajnokságán, Bállá Jóska ezüstérmét a nehézsúlyban, s végre Gyulai Miska is rendben van. Ö Szófiában harmadik volt. Kötöttfo­gásban országos hírű tehet­séggel rendelkezünk a 100 kilós, kétszeres IBV-gyöztes Gáspár Tamás személyében. A magyar birkózósport az új évre teljesen új ala­pokra helyeződött. Ez egyelőre csak a személy- változásokban mérhető le, főként Hegedűs Csaba szö­vetségi kapitánnyá való ki­nevezésével. — Nem dicsekedni aka­rok, de az olimpiai bajnok először bennünket keresett meg egy kis „munkaérte­kezésre”. Ügy érzem, ez a felfokozott várakozás jele. Mi is így vagyunk Hege­dűssel kapcsolatban. Ne ve­gyek fellengzős kifejezés­7

Next

/
Thumbnails
Contents