Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
Szakosztályaink a jubileumi évben második és harmadik helyezés A vízilabdázók 1977-ben páratlan kupasorozatot értek el: megnyerték az MNK-t, a Kupagyőztesek Európa Kupáját, és mindezt betetőzték a Szuper Kupa-elsőséggel. És amikor 1978 őszén ismét elsők lettek a Magyar Népköztársasági Kupában, dr. Mayer Mihály edző nem titkolta: szeretnék megismételni az előző esztendő hármas sikerét. A terv azonban csak terv maradt, mert a csapat a KEK-ben második lett, és így nem is indulhatott harcba a Szuper Kupáért. Ilyen előzmények u'tán nem is számítottunk arra, hogy a „Mester” túl rózsás hangulatban értékeli majd az év utolsó hónapjainak eseményeit, és nyilatkozik a jövőről. Beszélgetésünk alkalmával ezt éreztük is, bár az igazsághoz tartozik, hogy „letört- ségnek” nyoma sincs, és máris újabb terveket sző a jövőre. — Érdekes sorozatot értünk el, hiszen a bajnoki bronzérem után megnyertük a kupát, de a KEK-ben ezúttal „csak” másodikak lettünk — nyilatkozta dr. Mayer Mihály. — Igaz, Gerendás György katonai bevonulása alaposan érintette csapatunkat, hiszen az egyik kulcsjátékosunkat „vesztettük” el, s az ő pótlása komoly feladatot jelentett. Ügy terveztem, hogy a 21 éves, 190 centiméter magas Szollár László veszi át a szerepét, de ez nem mehetett egyik napról a másikra, ö nem olyan gyors, mint Gerendás, nem is tud még az első perctől az utolsóig teljes erőbedobalTsal játszani, de biztató jövő áll előtte. S ha már említettem az ő nevét, ki kell emelnem a ritka jó sorozatot elért Fehér Andrást, aki többek között a góllövésből vette ki a részét. Mindenképpen megfelelt Kohán Imre is, hogy csak néhány játékost soroljak. Szollár. Bállá, Fehér, Müller, dr. Laczkó, Popper, Wies- ner, dr. Steinmetz. Szakonyi, Kohán, Udvardi, Debreczeni, Kövecses, dr. Giovanelíy. Az edzőről közismert, hogy kemény ember, fegyelmet követel, szigorú kritikus is. Mégis akadtak mérkőzések, amikor nem tudta elképzeléseit, akaratát „rákényszeríteni” a csapatra. — Sajnos a taktikai fegyelemben többször is akadt lazaság, játékosaink hajlamosak voltak arra, hogy mérkőzéseket köny- nyebben vegyenek. Vagy például az OSC ellen — indokolatlanul — 3:l-es vezetés után „hagytak ki”, s néha olyan érzésem volt, önbizalmát vesztette éz a gárda. Pedig a képességei megvannak ahhoz, hogy a legmagasabbra jusson. A legutóbbi bajnokságban például sokkal gólerősebb volt, idegenben is jobban játszott, s nagy sikernek könyvelem el, hogy Gerendás nélkül is legyőztük a Vasast. Az elmúlt hetekben sem volt szünetünk, még keményebben dolgoztunk, mert az az érzésem, hogy akad pótolnivaló, és az új évadban az eddiginél is nagyobb harc lesz. A KEK-ben második helyezéssel Európa bármelyik klubcsapata boldogan kiegyezne. Mayer edzőnek viszont az „ezüstérem” csalódást okozott, amit nem is titkolt. — Igaz, a jugoszlávok otthonában nehéz körülmények között játszottunk, de érzésem szerint mégis mi voltunk a hibásak, hogy nem lettünk elsők — emlékezett vissza a novemberi mérkőzésekre. — Csapatunk több tagja elég fegyelmezetlen volt, gondolok itt elsősorban Baliára, s- kapusunk, dr. Steinmetz rossz napokat fogott ki. Ennyi előnyt pedig nem lehet adni egyetlen jó képességű ellenfélnek sem. A szakosztályban a 11 évesektől a válogatottakig mintegy 120 játékos űzi ezt a sportágat, s bár jónak tűnik az utánpótlás, az első csapat nagyon szűk létszámra korlátozódik. Az edző mindössze tizenkét játékossal számolhat, úgy, hogy valamennyien nagy megterhelésnek vannak kitéve. Közülük kilencen az elmúlt évben a különböző válogatott csapatokban is vízbe szálltak. A segítők, Goór István, dr. Jordáky Béla, és újabban dr. Csillag Gábor — aki az úttörők nevelésében kapott fontos feladatot — edzők nagy hozzáértéssel dolgoznak, s az a terv, hogy évről évre újabb tehetségeket adjanak a magyar sportnak. —A vízilabda iránt mindig nagy igény mutatkozik, tehát nekünk sem közömbös, hogy miként tudjuk kielégíteni az elvárásokat — mondta befejezésül a vezető edző. — Erre is gondolnunk kell! rosszabb évet! Kevesen tudták és nem is verték „nagy dobra” azt a jubileumot. amelyet Schillerwein István, a kerékpáros szakosztály vezető edzője 1978-ban ünnepelt. Húsz éve az FTC tagja — ezúton is gratulálunk! —, az első esztendőkben még mint versenyző, majd edző és később vezető edző dolgozott és dolgozik a zöldfehér színekért. És amilyen céltudatos sportoló volt, ugyanolyan szakvezető, amit többek között a múlt évi eredmények mutatnak. Soha rosszabb esztendőt! — mondhatjuk, hiszen az FTC kilenc országos felnőtt bajnokságot nyert, s mind a pályán, mind az országúton egyaránt jelentős szerepet töltött be. Így a klub történetében első alkalommal nyerte meg a 100 kilométeres országúti csapat- bajnokságot, sőt a második hely is a Fradistáknak jutott. Pályán az egyik legértékesebb eredmény a 4000 méteres üldöző bajnokság kiharcolása volt. Elöljáróban röviden ennyit, s mi- j után gratuláltunk a megfontolt, higgadt vezetőedzőnek, folytatásként az ő nyilatkozatát közöljük. — Ha nem tévedek, ilyen sikert egyetlen évben sem tudott felmutatni a kerékpáros szakosztály, — mondta — Akadtak vezéregyéniségei a gárdának, akik szinte magukkal ragadták a többieket is, úgyhogy példaképei lettek a fiataljainknak. Elsősorban Bürger Ferenc és Szűcs Gábor nevét szeretném megemlíteni, akik a legjobbak voltak. A 25 éves Bürger Ferenc valóban nagyszerű sorozattal dicsekedhet. Megnyerte többek között a Tiszántúli Körversenyt, a háromfordulós bajnokságot, hosszútávú országúti bajnok lett, szép sikert ért el a Mecsek Kupa viadalon, s egyik kulcsembere volt a 100 kilométeres országúti CSB-n aranyérmes gárdának. A két évvel fiatalabb Szűcs Gábor júniusban fejezte be katonai szolgálatát, utána teljes lendülettel haladt 6
