Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. június

Szakosztályaink a jubileumi évben második és harmadik helyezés A vízilabdázók 1977-ben páratlan kupasorozatot ér­tek el: megnyerték az MNK-t, a Kupagyőztesek Európa Kupáját, és mind­ezt betetőzték a Szuper Ku­pa-elsőséggel. És amikor 1978 őszén is­mét elsők lettek a Magyar Népköztársasági Kupában, dr. Mayer Mihály edző nem titkolta: szeretnék megis­mételni az előző esztendő hármas sikerét. A terv azonban csak terv maradt, mert a csapat a KEK-ben második lett, és így nem is indulhatott harcba a Szu­per Kupáért. Ilyen előzmé­nyek u'tán nem is számítot­tunk arra, hogy a „Mester” túl rózsás hangulatban ér­tékeli majd az év utolsó hó­napjainak eseményeit, és nyilatkozik a jövőről. Be­szélgetésünk alkalmával ezt éreztük is, bár az igazság­hoz tartozik, hogy „letört- ségnek” nyoma sincs, és máris újabb terveket sző a jövőre. — Érdekes sorozatot ér­tünk el, hiszen a bajnoki bronzérem után megnyer­tük a kupát, de a KEK-ben ezúttal „csak” másodikak lettünk — nyilatkozta dr. Mayer Mihály. — Igaz, Ge­rendás György katonai be­vonulása alaposan érintette csapatunkat, hiszen az egyik kulcsjátékosunkat „vesztettük” el, s az ő pót­lása komoly feladatot jelen­tett. Ügy terveztem, hogy a 21 éves, 190 centiméter ma­gas Szollár László veszi át a szerepét, de ez nem mehe­tett egyik napról a másikra, ö nem olyan gyors, mint Gerendás, nem is tud még az első perctől az utolsóig teljes erőbedobalTsal játsza­ni, de biztató jövő áll előt­te. S ha már említettem az ő nevét, ki kell emelnem a ritka jó sorozatot elért Fe­hér Andrást, aki többek kö­zött a góllövésből vette ki a részét. Mindenképpen meg­felelt Kohán Imre is, hogy csak néhány játékost sorol­jak. Szollár. Bállá, Fehér, Müller, dr. Laczkó, Popper, Wies- ner, dr. Steinmetz. Szakonyi, Kohán, Udvardi, Debreczeni, Kövecses, dr. Giovanelíy. Az edzőről közismert, hogy kemény ember, fe­gyelmet követel, szigorú kritikus is. Mégis akadtak mérkőzések, amikor nem tudta elképzeléseit, akaratát „rákényszeríteni” a csapat­ra. — Sajnos a taktikai fe­gyelemben többször is akadt lazaság, játékosaink hajlamosak voltak arra, hogy mérkőzéseket köny- nyebben vegyenek. Vagy például az OSC ellen — in­dokolatlanul — 3:l-es veze­tés után „hagytak ki”, s né­ha olyan érzésem volt, ön­bizalmát vesztette éz a gár­da. Pedig a képességei meg­vannak ahhoz, hogy a leg­magasabbra jusson. A leg­utóbbi bajnokságban példá­ul sokkal gólerősebb volt, idegenben is jobban ját­szott, s nagy sikernek köny­velem el, hogy Gerendás nélkül is legyőztük a Va­sast. Az elmúlt hetekben sem volt szünetünk, még keményebben dolgoztunk, mert az az érzésem, hogy akad pótolnivaló, és az új évadban az eddiginél is na­gyobb harc lesz. A KEK-ben második he­lyezéssel Európa bármelyik klubcsapata boldogan ki­egyezne. Mayer edzőnek vi­szont az „ezüstérem” csa­lódást okozott, amit nem is titkolt. — Igaz, a jugoszlávok ott­honában nehéz körülmé­nyek között játszottunk, de érzésem szerint mégis mi voltunk a hibásak, hogy nem lettünk elsők — emlé­kezett vissza a novemberi mérkőzésekre. — Csapatunk több tagja elég fegyelme­zetlen volt, gondolok itt el­sősorban Baliára, s- kapu­sunk, dr. Steinmetz rossz napokat fogott ki. Ennyi előnyt pedig nem lehet ad­ni egyetlen jó képességű el­lenfélnek sem. A szakosztályban a 11 évesektől a válogatottakig mintegy 120 játékos űzi ezt a sportágat, s bár jónak tű­nik az utánpótlás, az első csapat nagyon szűk lét­számra korlátozódik. Az ed­ző mindössze tizenkét játé­kossal számolhat, úgy, hogy valamennyien nagy megter­helésnek vannak kitéve. Közülük kilencen az elmúlt évben a különböző váloga­tott csapatokban is vízbe szálltak. A segítők, Goór István, dr. Jordáky Béla, és újabban dr. Csillag Gábor — aki az úttörők nevelésé­ben kapott fontos feladatot — edzők nagy hozzáértéssel dolgoznak, s az a terv, hogy évről évre újabb tehetsége­ket adjanak a magyar sportnak. —A vízilabda iránt min­dig nagy igény mutatkozik, tehát nekünk sem közöm­bös, hogy miként tudjuk ki­elégíteni az elvárásokat — mondta befejezésül a vezető edző. — Erre is gondolnunk kell! rosszabb évet! Kevesen tudták és nem is verték „nagy dobra” azt a jubileumot. amelyet Schillerwein István, a ke­rékpáros szakosztály veze­tő edzője 1978-ban ünnepelt. Húsz éve az FTC tagja — ezúton is gratulálunk! —, az első esztendőkben még mint versenyző, majd edző és később vezető edző dol­gozott és dolgozik a zöld­fehér színekért. És amilyen céltudatos sportoló volt, ugyanolyan szakvezető, amit többek között a múlt évi eredmények mutatnak. Soha rosszabb esztendőt! — mondhatjuk, hiszen az FTC kilenc országos felnőtt bajnokságot nyert, s mind a pályán, mind az ország­úton egyaránt jelentős sze­repet töltött be. Így a klub történetében első alkalom­mal nyerte meg a 100 ki­lométeres országúti csapat- bajnokságot, sőt a második hely is a Fradistáknak ju­tott. Pályán az egyik legér­tékesebb eredmény a 4000 méteres üldöző bajnokság kiharcolása volt. Elöljáró­ban röviden ennyit, s mi- j után gratuláltunk a megfon­tolt, higgadt vezetőedzőnek, folytatásként az ő nyilatko­zatát közöljük. — Ha nem tévedek, ilyen sikert egyetlen évben sem tudott felmutatni a kerék­páros szakosztály, — mond­ta — Akadtak vezéregyéni­ségei a gárdának, akik szinte magukkal ragadták a többieket is, úgyhogy pél­daképei lettek a fiataljaink­nak. Elsősorban Bürger Fe­renc és Szűcs Gábor nevét szeretném megemlíteni, akik a legjobbak voltak. A 25 éves Bürger Ferenc valóban nagyszerű sorozat­tal dicsekedhet. Megnyerte többek között a Tiszántúli Körversenyt, a háromfor­dulós bajnokságot, hosszú­távú országúti bajnok lett, szép sikert ért el a Mecsek Kupa viadalon, s egyik kulcsembere volt a 100 ki­lométeres országúti CSB-n aranyérmes gárdának. A két évvel fiatalabb Szűcs Gábor júniusban fejezte be katonai szolgálatát, utána teljes lendülettel haladt 6

Next

/
Thumbnails
Contents