Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
Szakosztályaink volt lányok, fiúk! Kevés sportág akad manapság, amelynek versenyeire, mérkőzéseire zászlókat lobogtató szurkolók vonulnak ki, kereplőkkel dudákkal, s harsány hangon biztatják kedvenceiket. Nos, a kézilabda „a kevesek” közé tartozik, s a ferencvárosi drukkerek a legtöbb ösz- szecsapást élénk buzdítással kísérik, legyen az bárhol a fővárosban, a férfi vagy női találkozó, az NB I-ben vagy valamelyik kupában. A sportolók meg is hálálták a sok biztató szót, mert nagyon szép eredményeket értek el. Különösen a nők, akiknek edzője, Elek Gyula így emlékezett az óesztendőre: — Régen dolgozom a Fradinál, de ilyen szép évem talán még nem is volt — mondta. — Megnyertük a Kupagyőztesek Európa Kupáját, s ezen kívül is majdnem minden sikerült, amit kitűztünk magunk elé. Egyedül talán az okozott csalódást, hogy a bajnokságban nem voltunk végig olyan szoros versenyben a Vasassal, mint azt terveztük. öt ponttal végeztünk a piros-kékek mögött. Mit tart az év legnagyobb tapasztalatának? — Azt, hogy meg kell tanulnunk kétfelé figyelni. A KEK-ben jól szerepeltünk, erre a bajnokságban — különösen az elején — nem voltunk képesek olyan mérkőzéseket megnyerni, amelyeket. biztosan „hoznunk” kellett volna ... Ebben az évben ilyennek nem szabad előfordulni. Játékban mennyit változott a csapat? — Támadásban nagyjából megfelelt, viszont a védekezéssel még mindig gondjaink vannak. Nem tudom elérni, hogy azokon a találkozókon, amelyeken már az első félidőben tetemes előnyt szerzünk, szünet után is ugyanolyan figyelemmel igyekezzünk, mint előtte. Ha fejlődni akarunk, akkor a játékosoknak erre feltétlenül vigyázni kell. Sok a válogatott a csapatban, s akadnak, akik korábban ölthették magukra a címeres mezt. Ki volt 1978-ban az FTC legjobbja? — Lelkes Miklósné nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt, a klub színeiben és a válogatottban is. Mit terveznek 1979-ben? — Jól akarunk szerepelni a KEK-ben, majd az MNK-ban olyan helyet szeretnénk biztosítani, ami további nemzetközi kupaszereplésre jogosít. A bajnokságban sokkal szorosabb versenyt akarunk vívni a Vasassal, mint az előző években. Tavaly a férfi együttes is jobb esztendőt zárt az előzőeknél. Hatodikak lettek a bajnokságban, a korábbi három évben csak hetedik volt a csapat. Miként sikerült előrelépni? — Tudjuk, hogy sokan nem is vették észre ezt az apró kis ugrást, de a mi életünkben ez nagy lépésnek számít — így értékelte Horváth István edző az eredményt. — Annál is inkább szép fegyverténynek tartom ezt a bajnoki helyezést, mert az állandó csapatunk alaposan megváltozott. Szabadics bevonult katonának, Takács és Tábori máshová igazolt — viszont Csizmadia újonc volt nálunk, és többre volt képes, mint előző klubjában. A kapus Hoffmann, továbbá Szilágyi tűnt ki a legtöbbször. És mit terveznek a férfiak? — Nekünk is a védekezés pontosságán akad a legtöbb javítani való, ez a fő feladatunk erre az évre. A bajnokságban és az MNK- ' ban is igyekszünk még jobban szerepelni. S nem utolsósorban újabb fiatalokat is bevetni. öt korosztályos bajnoki cím Bár a magyar úszósport nem tudja felvenni a versenyt például a hatalmas versenyzői gárdát felvonultató Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal, az NDK-val vagy az NSZK- val, itthon azért mindig elvárják, hogy legyen néhány „jegyzett” bajnok, akik a nagy világversenyeken sem merülnek el a vízben... Szűk esztendők után akadnak is neves sportolók, rekorderek, akik a külföldi medencékben is „letették” a névjegyüket. Egy ideje viszont az FTC úszói nem tartoznak ezek sorába, Gyarmati Andrea óta nincs klasszis sportolója a szakosztálynak. Ezt tudják a zöld-fehérek szakemberei is. — Az úszás az egyik legmunkaigényesebb sport, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy sikerüljön valamire való eredményt elérni — mondta a Komjádi uszodában, az egyik téli verseny alkalmával történt találkozásunkkor Székely Éva, az egykori olimpiai bajnoknő, az FTC vezető edzője. — Tíz éve vagyok a klubnál, s váltakozó sikerek után az alapokról kellett indulnunk, szinte a semmiből kezdtük meg a felzárkózási folyamatot. Éppen ezért nem kis örömmel és elégedettséggel mondhatom, hogy 1978-ban jó évet zártunk, összesen 15 korosztályos bajnokságot nyertünk, 68 helyezést értünk el, gyermekeink csúcsokat javítottak, az Ifjúsági Barátság Versenyen pedig Besze Gábor győzelmeivel — és eredményeivel — a külföldi szakemberek figyelmét is felhívta magára. Csaknem 120 gyerekkel foglalkozunk az ifjúságiakig bezárólag, és ami talán furcsának tűnik, mindössze egy-két felnőtt versenyzőnk akad. Ez is meghatározója tehát a jövőnknek, nekünk még évek kellenek, amíg felzárkózhatunk, s bár most távolinak tűnik, azt hiszem, nekünk az 1984. évi olimpia lehet a cél. Székely Éva óriási ambícióval, az úszás „megszállottjaként” dolgozik, s nagyszerű segítői is vannak. Boros István, Balásy Péter, Molnárné Csohány Eszter, Ernst Ágnes és Bozsik Márta olyan tapasztalt edzői gárdát jelent, amely valóban biztosíték lehet a jövőre. A vezető edző tervei megvalósításában nem ismer időt és fáradtságot, pedig sokszor nagy akadályokkal is meg kell küzdenie. Így beszélgetésünk alatt arra panaszkodott, hogy a Toronyház utcai uszodából „kitiltották” a Fradit, pedig itt tekintélyes bázist építhettek volna ki. A környékbeli gyerekek aztán nem szívesen mennek át gyakorolni a távoli Latorcza utcai uszodába, mert maga az utazás rengeteg időt vesz igénybe. — Hej, ha egyszer saját uszodánk lesz, akkor megszűnik minden gondunk — folytatta. — Várjuk is a Népligetbe tervezett 'létesítmény felépítését, ahonnan majd onthatjuk a tehetségeket. Addig is az „vígasztal” bennünket, hogy a klub részéről jelentős támogatást 4
