Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. május
■ Egy sportegyesület, egy sportág fejlődéséhez, eredményességéhez nagyban hozzájárulhat az egyesületi propaganda. Évek óta ösztönzi ezt a célt az országos sportvezetés is. Agitatív jelentőségét felismerték a Ferencvárosi Torna Club vezetői is, hiszen tudják, hogy a társadalmi fejlődésben — aminek szerves i-észe a sport- mozgalom is — nélkülözhetetlen a tartalmas propaganda. Különösen fontos ez a munka, ha olyan egyesületről van szó, amelynek szurkolótábora a legnagyobb az országban. Ezt az egyesület szempontjából oly fontos és számottevő réteget tájékoztatni, informálni szükséges azért is, hogy kö- tődjenék az egyesülethez, az új generáció pedig ismerje meg a klub múltját, a jelen eredményeit, legyen utánpótlás a szakosztályokban, vagy a lelátókon a szurkolók körében. A Ferencvárosi Torna Clubban a tájékoztatási és propaganda munkaköri beosztás nem üres cím. Rendszeres, állandóan ellenőrzött, fontos munkát jelent. Az egyesület ügyvezető elnöke — Harót János —1970- ben, hivatalba lépése után kereste, és Nagy Béla személyében meg is találta azt a munkatársat, aki vállalta ezt a feladatot, hiszen akkor már tizenkét éve gyűjtötte az FTC-re vonatkozó adatokat, dokumentumokat, statisztikákat. Az elmúlt évek alatt bizonyította, hogy munkája nem hiábavaló, hiszen a szurkolók ismerik, becsülik, egy-egy adatért még vidékről, külföldről is őt keresik meg. Feladata nem kevés: az egyesületi propaganda tervezése a Tájékoztatási és Propaganda Bizottsággal együttműködve, a klub népszerűsítése, kiadványok szerkesztése, ajándéktárgyak terveztetése, kapcsolattartás a hírközlő szervekkel, rendezvények előkészítése, bonyolítása, sajtó, szakirodalom figyelése — hogy csak a fontosabbakat említsük. És nem utolsósorban az egyesület történetének feldolgozása. Igen, az egyesület történetének a feldolgozása. Egy év híján nyolcvan évről van szó! Kevés sportegyesület dicsekedhet nyolc évtizedes múlttal úgy, hogy szakosztályainak többsége mindig az élvonalban volt és a különböző sportágakban nemzetközi szinten is sikerrel szerepelt. Ez a nyolc évtized már sporttörténelem. Feldolgozása több éves könyvtári kutatómunkát, szorgalmat és kitartást igényel attól, aki erre vállalkozik. Nagy Béla vállalta ezt a munkát, amely a maga nemében egyedülálló. Három éve már, hogy hozzákezdett az FTC történetének naplószerű feldolgozásához. Napról napra haladva kutatja a korabeli sajtóban, irodalomban az egyesületre vonatkozó híreket, utalásokat. Több kötetre való anyag gyűlik így össze, ezért jelenleg még nem tudja mikor fejezi be a munkát és terjedelemben hány oldalt tesz majd ki az események leírása. Az FTC Naplónak eddig már négy kötete jelent meg, amelyekben 1899-től — a Ferencvárosi Torna Club alakulásának napjától — napról napra ismerteti a zöld-fehérek történetét, sportolóinak eredményeit 1928-ig. Az ötödik kötet, amely az 1928—30-as évek eseményeivel foglalkozik — többek között labdarúgóink emlékezetes dél-amerikai NAGY BtLA FTC NAPLÓ 1911-1920 túrájával, Kocsis Antallal, akinek személyében az első fradista olimpiai bajnokunkat tiszteljük —, most van nyomdában. A propaganda azonban csak akkor eredményes, ha utat talál szurkolóinkhoz. E sorozat esetében pedig, ha az olvasók érdeklődését felkelti. Nos, elmondhatjuk, hogy az FTC Napló első két kötete már elfogyott és még mindig sokan keresik a Fradi Ajándékboltban, hogy pótlólag megvásárolják. Külön öröm számunkra, hogy a napló olvasói között sok a fiatal, akik meg akarják ismerni az FTC korai évtizedeit is: olvasni az egyesületet alapító dr. Springer Ferencről, hogyan rúgta a magyar válogatott első gólját dr. Borbás Gáspár, a gerelyhajító Koczán Mórról, első pályánkról a Soroksári úton, az Üllői úti otthonunk építéséről, az első „aranycsapatunkról”, sikereinkről és kudarcainkról. Mert az objektív történetírás a hibákat, sikertelenségeket sem hallgathatja el. Most az ötödik kötet megjelenése előtt már megállapíthatjuk, hogy a sorozat elérte célját, jó propagandája a Ferencvárosi Torna Clubnak. Egyesületünket és a sportot szerető emberek tekintélyes száma olvassa és helyesen értékeli egy nagy egyesület első évtizedeit, és helyét a magyar sportkultúrában. A szerző pedig tovább kutatja a feledés homályába már-már eltűnő ferencvárosi vezetők, sportolók neveit, eredményeit és átadja a szurkolónak. íme ezek voltunk és vagyunk, sikereinkre legyünk büszkék, hibáinkból vonjuk le a helyes következtetéseket és Okuljunk belőle. Major János FTC NAPLÓ ■■
