Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. május

Baumgarten Magda 1941-ben volt, Magdi pedig már három évvel előbb ab­bahagyta a játékot. Igaz, később is állandóan a pá­lyákat járta, én azonban inkább a nehézatlétikát kedveltem. Fiatal korom­ban súlyt emeltem, s a bir­kózó és ökölvívó esemé­nyekről nem tudtam le­mondani. Így más „sport- utakon” jártunk ... Ami azt a bizonyos utat illeti, Baumgarten Magda életében az első lépést — az út legelején — az 1923- as próbálkozása jelentette. Az év tavaszán jelentke­zett az akkor 21 éves leány az FTC tenisztelepén. Tu­dása — visszaemlékezések alapján — alig haladta meg a legszerényebb kezdőkét. De kitartás, a következe­játszott a svéd királlyal... tesség — mint annyi más esetben — ezúttal is meg­hozta a gyümölcsét. Baum- garten Magda a következő évben már indult az FTC előnyversenyén, és a győz­tes Wienerné Soós Jolán mögött a második helyen végzett. S 1925-ben ismét a má­sodik hely jutott neki, méghozzá Magyarország fedettpályás bajnokságának mezőnyében. De néhány hónap után a BBTE orszá­gos vetélkedőjén már nem talált legyőzőre. Ezután egymást követték a sike­rek: így 1926-ban első hely a fedettpályás bajnokságon és a Budapest-bajnokságon is. S még ki tudja hány aranyérmet szerzett volna a Ferencvárosnak, ha ed­zője, Fáncsi József nem betegszik meg. A helyére lépő Izsák János ugyanis nemsokára átment az UTE- be, a tanítvány pedig rö­viddel később követte mesterét az új egyesületbe. Baumgarten Magda be­utazta szinte egész Európát. Járt Ausztria, Svájc, Fran­ciaország, Olaszország, Né­metország, Románia, Ju­goszlávia és természetesen Nagy-Britannia híres ver­senypályáin. Eredményei közül az 1933-as párizsi versenyen a vígaszdíjban kiharcolt győzelme emelke­dik ki, de vegyespárosban még sikeresebb volt. — Együtt játszott V. Gusztáv svéd királlyal, aki nagyon szeretett teniszez­ni. Én magam is láttam őket egy párban — emlé­kezett azokra az időkre a férj. — A hatalmas terme­tű embernek a futás nem tartozott az erősségei közé, leginkább csak a háló kö­zelében helyezkedett. Az ellenfelek persze mindig oda igyekezték ütni a lab­dát, ahol Magdi állt, neki kellett „befutnia” azokat! És Baumgarten Magda legtöbbször el is végezte a rá háruló feladatokat. Er­ről tanúskodik a legna­gyobb siker jutalma, egy díszes ezüst kupa, amelyet az 1938-as borgholmi via­dal vegyespáros győztesé­nek adott át a versenybíró­ság. A másik kedves emlé­ket is egy ezüst kupa jelen­ti, ezt a svéd királytól kap­ta kiváló játéka elismeré­seként. — Azt hiszem, még na­gyon sokáig a pályákon maradt volna, ha nem jön a II. világháború, s annak előszeleként a fasiszta faj­gyűlölet hulláma. fgy viszont 1938 a vissza­vonulás évét is jelentette* Baumgarten Magda pálya­futásában. Amint sok évvel később bevallotta: döntésé­ben hagy szerep jutott egy inzultusnak, amikor is egy szélsőséges néző teli torok­ból bekiabálta a pályára: „Vegyék le arról a nőről a magyar címert!” Az izgága nézőt ugyan lehurrogták, Baumgarten Magda ennek ellenére még az év végén befejezte versenyzői pálya­futását. 1941-ben ment férjhez Singer Henrikhez, s házasságkötéséhez V. Gusztáv — azaz Mr. G. — az elsők között gratulált. A felszabadulást köve­tően beválasztották a Ma­gyar Tenisz Szövetség el­nökségébe, ahol éveken át tevékenykedett. 1974-ben, az FTC megalakulásának 75. évfordulóján többedma- gával együtt őt is meghív­ta a klub elnöksége, hogy átadják neki az örökös bajnokoknak járó emlék­plakettet. A tízszeres ma­gyar bajnoknő örömmel vett részt a ferencvárosi sportolók nagy ünnepén. Baumgarten Magda 1978. január 7-én távozott el kö­zülünk. Bár pályafutása derekán egyesületet cserélt, szíve mélyén őszintén ra­gaszkodott a zöld-fehér színekhez. Ezt bizonyítja a lakás falán ma is megta­lálható emlékplakett, ame­lyet örökös bajnokunkként vett át. Jocha Károly Fogl II .és Blum egy regi rangadó előtt — Játszani nem láttam apámat, de edzésein gyak­ran ott voltam sráckorom­ban is. Kemény, szigorú ember volt, aki megköve­telte a munkát. A játéko­saiban maradéktalanul megbízott, nem szívesen ellenőrizte őket. Ügy tar­totta, hogy aki szereti ezt a játékot, csak ennek él, becsületesen készül, azt nem kell nyakra-főre fel­ügyelni. Mindig s maradék­talanul a támadó futball híve volt, s alaptaktikája valahogy így festett: egy góllal többet kell rúgni, mint az ellenfél... Min­dent megcsinált, apróléko­san, s nagy-nagy türelem­mel foglalkozott mindenki1 vei. Itt idéznék néhány sort az egyik korabeli lapból: „Tegnap deresedő fejjel, enyhe pocakommal kibal­lagtam a Károly pályára, ahol Blum Zoli, a most szerződtetett edző bemu­tatkozó szeánszot tartott. Velem együtt jó néhány- százan álltuk körül a tacs- vonalat és lélekzetvissza- fojtva figyeltük, hogyan le­heli át lelkét a futball tu­dósember a játékosokba. Egy komolynak is beillő szabályos meccset vezetett le, majd maga is lábára emelte a labdát. Blum, ed­zőnek is ugyanolyan nagy­szerű, mint amilyen játé­kos volt...” —————— ^lUtmill —l l —W Aztán újabb újságkivá­gás került elő. „Az Est” tu­dósítója vastag címben tu­datta, hogy Blum Zoltán szerződését nem újította meg a Ferencváros. A stí­lusharcok miatt a zöld-fe­hérek vezetősége szabadsá­golta szerződése lejártáig. — Abba a bizonyos stí­lusvitába bukott bele az apám — emlékezett vissza Blum György. — Makacs volt, kitartott elvei mellett, inkább leköszönt tisztségé­ről, semmint megalkudott volna önmagával. Nagyvá­radon, majd Kolozsvárott edzősködött még, aztán visszavonult a sportból. Attól kezdve csak a Gomb­ás Fésűkészítő KTSZ-nél dolgozott, ezt az üzemet ő alapította. Hatvankét éve­sen még be-beszállt egy- egy üzemi meccsre, de ezen kívül mindent megszakí­tott a labdarúgással. Nem ment ki többé a mérkőzé­sekre, csendes, szófukar ember lett, s a labdarúgás­ról alig beszélt. Nem volt szenvedélye, semmilyen szerencsejátékot nem űzött, j Nyerni sohasem akart J pénzt, azt mondta, neki ] csak annyi kell, amennyiért j dolgozik. Vezető volt a | KTSZ-nél, beosztottjai sze- j rették, becsülték, mert tud- j ták, mindig a szívén viseli j emberei sorsát. Napközben i sohasem döhányzott, csak j otthon, este. Amikor viszont j edzősködött, a kispadon el- j szívott vagy húsz cigarettát, f Élete alkonyán csendes, na- j gyón egyszerű életet élt. j Később még hallottam, ; hogy hívták ide, meg oda ás í edzőnek, ő megköszönte a ] meghívást, de egyiket sem j fogadta el. Hogy is írt Blum Zoltán- ; ról az egyik korabeli lapban | az újságíró? Milyen rajon- j gássai, szeretettel vetette j papírra érzelmeit. „ ... Nékem Blum volt a ■ futball ideálom. Ügy jár- J tam, jöttem, mentem utána. mint az árnyék”. Hát ilyen ember volt i Blum Zoltán. Labdarúgá­sunk s az FTC nagy egyé- ; nisége. Várkonyi Sándor 23

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents