Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. május

PILLANATOK A KISPADRÓL...

Legszívesebben mindenkinek módot adnék arra, hogy ott üljön néha a kispadon és onnan kísérje figyelemmel a pályán történteket. Jó magam a Fradi női kézilabdacsapat egyik kupamérkőzésén csücsültem Le a kispadra, mégpedig a sors kegyeltjeként pont Ihász István mellé, aki a női kézilabdacsapat intézőjeként. az Inter Bratislava elleni statisztikát vezette. (Az csak természetes, hogy a golyóstolla is zöld-fehér volt.)

Miből lőtt? Mit lőtt? stb. . .

Egymás után sorakoztak a bejegyzések. De nem is ezek voltak az érdekesek, hanem azok a megjegyzések, amelyekkel a kispad az eseményeket Kísérte. A bíró például elvette a labdát a Fraditól. Fütyült, hangoskodott az elégedetlen lelátó. Mit mond ilyenkor az intéző:

— Igaza volt, mert a játékosunk lökött.

Közben üresjárat fárasztja a zöld-fehéreket a pályán. Nem megy a játék, disszonáns az összhang, Elek Gyula mesteré ekkor a szó:

— Nyugi, nyugi, semmi baj.

Tavaszi egy sarokdobásba belenyúl, a bíró újra dobat.

Zúg a lelátó.

— Nem volt sípszó — jegyzi meg Ihász István, — Természetes, hogy megismételteti a szögletet.

Nehéz percek alatt nem bírja tovább halk szóval.

— Álljunk meg egy kicsit, no kapkodjunk! •— kiáltja, de kiIhósz István, a technikai ve zeto

nek? Hiszen a nagy zajban csak én hallom, aki mellette ülök.

A szünetben pár szót váltunk. Honnan a kézilabda iránti szeretet és ez a hozzáértés az intéző részéről?

— A Gyáli úti polgáriban 1936-ban kezdtem kézilabdázni — válaszolja. — Aztán 38-tól a Ganzban, az NB II-ben játszottam 1950-ig, közben 3 esztendőt „lehúztam” az NB I- ben. 1961-ben még nekivetkőz- tern és játszottam a Budapesti Kézilabda Szövetség öregfiúk csapatában.

Volt edző, játékvezető, most — mint kiigazít —- nem intéző, hanem technikai vezető. Ez az új titulus dukál a kispadon ülőnek.

Akad dolga elég. A csapatot képviseli a szövetségben, a mérkőzések alkalmával vezeti a jegyzőkönyvet és a lőlapot, ellátja a csapat körüli gazdasági tennivalókat, költségvetési tervezetet készít, gazdálkodik a jóváhagyott összeggel, rendezi az utazásokat, szállást, étkezést biztosít, kéri a Fradi- buszt, vagy megváltja a jegyeket, rendben tartja az igazolásokat, kezeli a tagdíjakat, szerelést vesz, és mint hozzáteszi:

— Évente vagy kétszer eljutok Elek Gyulával a sportiskolásokhoz is.

Arra gondolok, hogy mennyi baja lehet egy női csapat körül.

— Nincs velük különösebb baj — védi a lányokat. — Persze hol nem fordul elő egy kis esete-paté a csapatjátékokban? De ezeket elrendezzük, csendesítjük.

Tizenhárom éve intézi a női kézilabdacsapat ügyeit. Megszokta az önállóságot, nem nagyon szereti, ha beleszólnak a munkájába. Korábban nem is igen törődtek vele, mit csinál.

—* Múlt év közepétől tartunk hat hetenként szakosztály vezetőségi ülést. Ezeken én mint a gazdasági ügyek vezetője számolok be munkámról.

Itt megáll egy pillanatra.

Mindjárt válaszol is a maga által feltett kérdésre.

— Tudja mi okoz például nekem még örömet?

— Rendben áll a szénánk a tagdíjfizetés terén. Százhúsz százalékra teljesítettük a tervünket és ez is azt mutatja, hogy a klubhoz tartozóknak vallják és tartják magukat.

Amióta Ihász István a technikai vezető, nem szorult le a csapat a bajnoki dobogóról, eljutottak a BEK-döntőbe is, négyszer nyertek népköztársasági kupát, nemzetközi sikereket értek el. Hogy melyik volt eddig a kedvenc összeállítása?

— Nem lehet sorrendet felállítani. Sokat változott a játék, más és más a taktika, de talán arra emlékszem a legszívesebben, amikor a csapat 1971-ben eljutott a BEK-döntőbe.

Kik is álltak a pályán, vagy ültek a kispadon?

— A kapuban Elekné és Hó- lyáné, a mezőnyben Tőkéné, Takácsné, Sterbinszky, Csiba, Bajcsevné, Szőkéné mellett még ott volt Zsidai, Szabadkámé, Filep és Hegedűs.

A folyosón fütyszó harsan. Következik a második félidő. A csapat már a pályán, a technikai vezető pedig ott ül a lds- padon. Nem szurkoló, elfogulatlanul vezeti a lőlapot. Szükség van a munkájára, hiszen sohasem szerepelhet olyan jól a csapat, hogy ne követné elemzés a produkciót.

Toldy Ferenc

Bemutatjuk Kovács Imrét

Valamikor régen, úgy 1925- ben Zsazsa bácsi tanítványaként a Forinyák utcában rúgta a labdát Kovács Imre, aki az új klubház avatása óta az FTC propaganda bizottságának társadalmi elnöke.

— Pontosabban — igazítja emlékeit —, akkor klubta- nácsnak hívták, és csak később lett propaganda bizottság. A klubházzal egy időben ugyanis megindult a klubélet. Addig a jégkorongozók szakosztály vezető je voltam.

Fél évszázad óta fradistának vallja magát Kovács Imre. Ahogy ő maga mondja: — féltjük a Fradití Vajon mitől kell félteni azt a klubot, amely egyike a legnépszerűbbeknek, nemcsak a határainkon belül, hanem kívül is? Eredményeivel pedig fémjelzi a magyar sportmozgalmat, hiszen ?» legrangosabb sportegyesületeink sodrában évek óta a II. helyet foglalja el.

— Nálunk a sportélet labdarúgó centrikus — feleli —, és a propagandamunka is jobban, könnyebben megy, ha a labdarúgók sikereit kell követnünk. De a mi sportmunkánk nemcsak a labdarúgásból áll, és a Ferencváros eredményeit a többi szakosztályon keresztül kell megítélni.

Mindjárt sorolja is a kézilabdázókat, akiknél elsősorban a női gárda arat nemzetközileg is elismerésre méltó sikereket, a vízilabdázókat, a jégkoron- gozókat, a kerékpárosokat, a birkózókat, é* talán sorra mindet lejegyezhetjük, hiszen a klub egy nagy család.

Akadnak „jó tanulók”, de akadnak olyanok is, akiknek nehezebben megy a „leckefelmondás”.

A propaganda bizottság az elmúlt esztendőkben sorozatban jelentett meg a Ferencváros

múltját ismertető, a klubot népszerűsítő könyveket, füzeteket. Akadt köztük olyan is, amelyet három nyelven küldtek szét a világba, és a visszhangot jelentő levelek mutatják, hogy nem hiába.

— Nem panaszkodhatunk, mind elfogyott, 50—50 darabot tartunk meg az archívum számára. Külön boltot létesítettünk, ahol zöld-fehér ajándék- tárgyakat is lehet kapni a klubház mellett a sarki lelátó alatt. De nemcsak a kiadványok, zászlók, ajándékok keresettek. A szurkolók élénk figyelemmel kisérik a klub munkáját, eredményeit is. Ezért hoztuk létre a Ferencvárosi Baráti Kört, amelyik régi fra- distákból áll.

Ezzel már át is tértünk a klub nevelőmunkájának segítésére. A Baráti Kör ugyanis rendszeresen meghív fiatalokat, elbeszélget velük, az életben és a sportban kitűnőket megjutalmazza.

Fradi szurkoló, ha a mérkőzésen azt kérik Tőled, hogy sportszerűen buzdítsd csapatodat. nemcsak a klub vezetői és a rendezők szólnak hozzád, hanem az a propaganda bizottság is, amelyik Kovács Imre elnök szavai szerint főcélkitűzéseit a következőkben foglalta össze:

1. Rend legyen a pályán és a nézőtéren.

2. Az ellenfél nem ellenség.

3. A rendbontók ellen számítanak a becsületes szurkolóik segítségére (mint ahogyan már előfordult, hogy labdarúgómérkőzésen a szurkolók adták át a rendezőknek az üvegdo- bálókat).

Végül lejegyeztük, hogy kik azok, akik szabad idejüket feláldozva társadalmi munkában ezen a területen segítik az egyesület által kitűzött célokat: Kovács Imre mellett Major János, Hévízi Géza, Csere Imre, Kovács György, és a Baráti Kör vezetője, dr. Papácsy Ervin.

A bizottság munkáját az egyesület propaganda főelőadója, a klub múltjának elisVnert kutatója, számos kiadvány szerzője és szerkesztője, Nagy Béla irányítja. Szerinte a klub propaganda munkája a társadalmi aktívák segítsége nélkül nem állna ott, ahová az elmúlt évek alatt eljutott.

Ez Kovács Imre és a többi aktíva munkájának szép elismerése, mint ahogy az is, hogy a klub elnöksége valamennyiüknek az FTC örökös tagja címet adományozta.

___ T F J

19