Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Pégi fradisták visszaemlékezései magáztam — 6 tegezett. Hirtelen nem is tudtam megszólalni, majd kinyögtem: ,,Igenis Géza bá’...” És a mérkőzés után meg is történt a szentesítés. De nemcsak én kaptam azon a feledhetetlen napon ajándékot, hanem csapattársam Kiss Gyuszi is. Neki a kapusunk, Háda vett egy cigarettatárcát, ezüstből, a nagyon jó játékáért, s bele Vésette: „A vagánynak .. Ok ugyanis régóta tegezték egymást. . Már többen álltak az asztal körül, s hallgatták. Amikor eljöttem már ki tudja hányadik sztorin is túl volt, de még mindig újba és újba kezdett... Gyetvai László nemcsak nagyon jó balszélső volt. Jó előadó is! LANTOS GÁBOR Ha nem is sokan, de mindig akadtak egykori ferencvárosi játékosok, akik később az Üllői úti kispad- ra „költöztek”. Azoknak a sorában, akik az edzői hivatást választották és a Fradinál is tevékenykedtek, jelentős helyet foglal el dr. Lakat Károly. Miután 1942 és 1952 között játékosa volt a klubnak, előbb öt esztendőn keresztül az ifjúsági együttesnél edzőskö- dött, majd 1967-től három éven át 141 bajnoki összecsapáson volt szakvezetője a zöld-fehéreknek. — Játszottam is, szurkoltam is a csapatért, — mondta, — s aztán megszámlálhatatlan történetet elevenített fél. — Az egyik legfelejthetetlenebb emlékem a felszabadulás utáni első győzelmünk az Üllői úton. Az Újpest ellen játszottunk 1945. május 13-án, s azt hiszem túlzás nélkül mondhatom: „nagycsapattal’’ álltunk ki. Csikós Gyuszi volt a kapus; Rudas és Ónody a két hátvéd; Sárost Béla, Kéri és jómagam alkottuk a fedezetsort, míg elől Sípos, Gyulai, Sárost, Kubala, Gyetvai volt a támadó ötös. Sokat rohamoztunk, de valahogy a lövések mindig elkerülték a kaput. Már csak pár perc volt hátra, amikor Gyetvaii Laci 25 méterről óriási ballábas bombát küldött Tóth Gyuri kapujára, ő a kapufára tolta a labdát, amely kipattant, s a mindig szemfüles Gyulai félmagasan a balsarokba lőtt, így lett 1:0. Óriási volt az örömünk, megszereztük első győzelmünket, amelyet egy hét múlva a Kispest elleni 7:0-ás gólzápor követett. A „Tanár” 230 bajnoki mérkőzésen játszott zöldfehérben, mégis csak négy gólt sikerült elérnie. „Én kiszolgáló voltam, vigyáztam arra, nehogy önzéssel esetleg elvegyem mástól a lehetőséget a gólszerzésre ...” — mondta szinte magyarázólag. S ehhez szo- >san kapcsolódva, az 1949-es júniusi Fradi—Tatabánya találkozót elevenítette fel. — Óriási fölénnyel vezettünk a bajnokságban, már hetekkel az utolsó forduló előtt biztos elsők voltunk, mégis fontosnak tartottuk a Tatabánya elleni zárótalálkozónkat, — mondta. — Azért, mert Deák Feri előtt lehetőség nyílt a gólkirályok örökös ranglistáján megelőzni az addig vezető Zsengellér Gyulát. Feri 55 góllal várta az utolsó mérkőzést, — Zsengellér rekordja 56 gól volt. Henni — Rudas, Szabó — Kéri, Kis- péter, Lakat — Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czi- bor öszeállításban játszottunk. Már az első perctől kezdve támadtunk, rengeteg helyzetünk akadt, de valamennyién Deákot kerestük a labdával, azt szerettük volna, hogy minél több gólt lőj jön. Amikor megszerezte az elsőt és ezzel utolérte Zsengellért, tudtuk meglesz az új rekord. „Bamba”, ahogy őt valamennyien becéztük, összesen négyszer talált a hálóba,' az ötödik azonban már nem sikerült, s így meg kellett elégednie az 59 pólós bajnoki rekorddal. Végül 6:2-re nyertünk a Tatabánya ellen, de bevallom, győzelmünk sokkal nagyobb arányú is lehetett volna, ha nem minden labdát Deákra játszunk ... A pályán eltöltött évek után dr. Lakat Károly rendkívüli tapasztalatait, pedagógiai érzékét is kitűnően kamatoztatva vezette bajnoki diadalra a ferencvárosiakat. — Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kispadon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gyepen harcolni, — mondta. — Ráadásul a türelmetlen szurkolók ,füzét” is ki kell állni, dehát ez hozzátartozik a szakmához. A győzelem, az öröm, az ünneplés azonban az ilyen „kellemetlenségeket” feledteti, s ezért akár mint egykori játékos, akár mint edző,' csak a szépre emlékezem... S ilyenkor, egy jubileum napján valóban jobb érzés csak a kellemesre gondolni. Lakat Károly dr. fáradhatatlan játékával, szívósságával, ragyogó helyezkedésével a legnehezebb ellenfeleket is képes volt semlegesíteni. K. M. Mészáros József először 1947-ben lett ferencvárosi labdarúgó. Akkor még csak rövid ideig viselte a zöldfehér mezt, nem is itthon — Mexikóban. Mint köl- csönjátékos kelt útra a kitűnő csatár, egy év múlva viszont a Kispestből az Üllői útra igazolt. 1957-ig aktív játékos pályafutása befejezéséig futballozott a zöld-fehér együttesben, s góljaival, játékával sok örömet szerzett a ferencvárosi szurkolóknak. Amikor visszavonult, akkor sem lett hűtlen az Ül„Játszottam és szurkoltam...71 Nyolc gól után — eljegyzés
