Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Blackburn Roverst 6:l-re, s aztán a Viennát 3:l-re. Azt hiszem, a fedezetsar nagyon jó formában volt akkor, s nagy szerepet játszott a sikeres sorozatban. — Milyen különbséget lát az egykori fedezetsorok és a mai középpályások között? Van egyáltalán különbség? ... — Hát nem sok. Akkor is az volt a feladatunk, hogy a játékot szervezzük és irányítsuk, a csapatrészeket összefogjuk. Mi hárman úgy ismertük egymás gondolatát, hogy akár bekötött szemmel is játszhattunk volna ... Élvezet volt egymással focizni, mert mi nem lótottunk-futottunk annyit, mint a maiak, hanem ésszel játszottunk. Nem tartogattuk a labdát, mint mostanában a középpályások, mert így elkerültük az ütközéseket, s tempó előnyőt nyertünk az ellenfelekkel szemben, ha rögtön vagyis a megfelelő pillanatban adtuk tovább a labdát. De mi sokat mozogtunk azért, csak nem feleslegesen. és főleg oda, ahová a labda jött. Mert az mindiq oda jött, ahová mi mentünk... és mi vissza is adtuk időben! Furmann Károly 1925 és 1928 között élte fénypontját, s ekkor teljesedett be futballkarrierje. Híres volt öitetességéről, szellemes leadásairól, tökéletes labdakezeléséről, s természetesen helyezkedéséről. Nagyon sok gólt köszönhetnek neki a csatárok, s ezt Toldi Géza is megerősítette, az egyik Üllői úti mérkőzésen, ahol mindketten jelen voltak. „Ahogy ő tálalta a labdát az egyedülálló volt! Ha megkapta, már mindany- nyian helyezkedtünk, csak, hogy mi kapjuk meg... De jó lenne ma egy ilyen játékos a Fradi tengelyében! ...” A szép emlékek azonban szinte ingerlőén .követelték, hogy azt is megkérdezzük: s melyik találkozóra emlékszik vissza rossz szájízzel? — Az MTK-tól elszenvedett ll:2-es vereségre. Ok nagy feneket kerítettek en----------------—*—■—j.__—j.'~ mi tartalékosok voltunk. Emlékszem, én voltam kint Amsei Náci lakásán és könyörögtem, hogy lázasan is vállalja a védést. 0 vállalta, de a magas lázzal nem tudott igazán védeni ... Megaztán Takács I. Hungler II. is hiányzott... Hát ennyi gólt soha az életben nem kaptunk... De Kabátja hajtókáján két jelvény. A nagyobbik az FTC emblémájáa, a kisebbik az MTK kék-fehér címerével. Gyakran találkozunk vele az Üllői úton. Soha nem ül le. Még most is hajtja valami. Biztos, mais él benne a múlt. Szinte minden napra van egy-egy története az FTC-ről. Mert Bukovi Márton ma is vérbeli ferencvárosi. Az Ékszerészben kezdett játszani 1920-ban, majd gondolt egy nagyot, s Olaszországba^ szerződött. a mai azért ez is hozátartozik az életemhez, az emlékeimhez és vállalom. A futballban a dicső bizonytalanság a legfőbb vonzerő, s egy vereséget éppúgy el kell viselni, mint a győzelmet. Én, hála a Fradinak — sokkal többet örültem, mint búslakodtam! V. K. AS Róma elődjéhez. Csapatával bajnokságot nyert az azzurrik földjén. 1926-ban hazalátogatott a nyári szünetben. Akkor keresték meg a Ferencváros vezetői. — Egy pillanatig sem gondolkodtam, azonnal hazajöttem, s aláírtam a szerződést a Ferencvároshoz — emlékezik vissza. — Életem talán legszebb napja volt ez. Az olaszok egyébként nem nyugodtak bele távozásomba. Eljöttek Budapestre, de nekik is megmondtam, semmi pénzért nem válnék meg az FTC- től. Már az első profibajnokságban ott volt az aranyérmes csapatban. 1926—27- ben bajnok lett az FTC. A Huber—Takács I, Hungler II—Furmann. Bukovi, Obitz—Rázsó, Dán, Pataki Schlosser, Kohut tizenegy biztosan szerezte meg a bajnoki címet. S vegyük csak sorra, kik voltak tartalékok! Turay, Blum, Amsel, Lyka II, ők csak ritkábban jutottak szóhoz. Ennek a bajnoki évnek egvik kiemelkedő mérkőzése a Ferencváros—Hungária rangadó volt. Bukovi Márton számára talán a legemlékezetesebb. — 1927. május 8-án volt a találkozó — emlékezik vissza Bukovi. 4:I-re vertük a Hungáriát. Még ma is emlékszem az összeállításunkra. Huber védett, Takács I, a „Mari néni" és Papp volt a két hátvéd. A fedezetsorban Furmann, jómagam és Obitz játszott. Elől meg a Rázsó, Turay, Dán, Pataki, Kohut ötösfogat szerepelt. És a Hungária? Tessék figyelni: Újvári—Kocsis, Senkey I—Reb- ró, Kiéber, Nádler—Opata, Molnár, Orth, Kitti, Jeni. Én ügyeltem Orth Gyurira. Nagyszerűen ment a játék. Gyuri is remekelt, de amit lehetett megtettem azért, hogy ne tudjon gólt rúgni... — A mérkőzés után tombolt a nézőtér. Orth Gyuri odajött hozzám és megcsókolt. A másnapi lapok tele voltak az FTC dicséretével. Egyöntetűen azt írták, hogy Bukovi és Orth volt a mezőny kimagaslóan legjobb két játékosa. Tagja volt az 1927—28-as bajnokcsapatnak, majd az 1931—32-es százszázalékos bajnokságban búcsúzott az FTC-től. Hétszer műtötték a lábát. S jöttek a fiatalok is. Sárosi dr. Lázár és a többiek. 1936-ig Francia- országban játszott, aztán Zágrábba került, innen 1947-ben hívta haza az MTK! — És miért nem az FTC? — Nádas Adolf, a klub akkori elnöke egy napot késett, akkor már eligér- keztem az MTK-hoz. Sajnos csak rövid időre tértem vissza szeretett klubomhoz. 1960-ban szaktanácsadói tisztet töltöttem be az FTC- ben. Emlékeket idézünk. Görögországból, Jugoszláviából Franciaországból, itthonról. Az MTK-ból, az Üj- pesti Dózsából, aztán szó- bakerült Diósgyőr, a válogatott, ahol mint szakvezető tevékenykedett. De mindig visszakanyarodik az FTC- hez. — Az igazi nagy. életre szóló élmény az Üllői út volt és marad számomra — moidia elérzékenvülten. — Ha álmomból felébresztenek elmondom, mikor volt A mezőny két legjobbja: Bukoyi és Orth Régi fradisták visszaemlékezései
