Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Régi fradisták visszaemlékezései A vén csatár „Neved a magyar labdarúgás történetében nemes ötvözet. Sajnos már kevesen vagyunk, akik szemtanúi voltunk labdarúgásunk azon klasszikus korának, amelyben személyedben azok közé tartoztál, akik szívvel-lélekkel, töretlen akarással, tudással, tehetséggel és nagy lelkesedéssel utat mutattál, kilométer jelző kő voltál a magyar labdarúgás országút- ján.” Dr. Ábrái Zsigmond a JT egykori elnöke, 1945 után az FTC négyes bizottságának a tagja írta egyik levelében a fenti sorokat, a magyar labdarúgás és az FTC nagy egyéniségéhez, Pataki Mihályhoz. Most, amikor az FTC 1000. Üllői úti mérkőzése közeleg, Pataki régi emlékeiről érdeklődtem. A találkozóra a tőle megszokott pontossággal érkezett. A szikár arc, a kissé hajlott termet még mindig csak 65—70 évet sejtet. A 84 éves Pityke bácsi mindig sportszerűen élt. Annak idején barátaival reggel találkozott ugyan, de ők a mulatóból hazafelé mentek, míg az ifjú Pataki munkahelyére igyekezett... — Szenvedélye azért csak volt? — csúszik ki a számon, s a „vén csatár” válaszával nem is várat soká. — Nagyon szerettem kártyázni, billiárdozni, szinte valamennyi ebbe a tárgykörbe" tartozó játékkal megpróbálkoztam. Ezek kedvteléseim voltak. Szenvedélyem csak egy volt, ami ma is: a Ferencvárosi Torna Club! Az Üllői úti pályához ezer szállal kötődtem, itt voltam fiatal, igazgatói engedéllyel játszó kisdiák, itt voltam ünnepelt középcsatár, majd csapat- kapitány, itt voltam minden — itt játszódott le szinte az életem. Amikor visszavonultam az aktív játéktól, sportigazgató, szakmai és szellemi irányító kellett —, s a drága Maillinger Béla bácsi hívószavának nem lehetett ellenállni, maradtam tovább a zöld-fehér családban. Amatőr sportolóként, vezetőként összesen 37 évet töltöttem szeretett egyesületemben! Minden perc, minden mérkőzés ünnep volt. amit zöld-fehér mezben tölthettem, de a válogatott találkozók előtti pillanatokra ma is meghatódva emlékezem. Amikor a Himnuszt hallgattuk, mindig könnyeztem ... Szüleim határtalan hazaszeretetre neveltek, az 1848-as eszmék családunkban szent szónak számítottak. — Pityke bácsi szülei rendszeresen kijártak az Üllői úti mérkőzésekre? — Tudom, szinte hihetetlen, de apám egyetlen meccsre sem jött ki, drága édesanyám is mindössze kétszer volt kinn az Üllői úton, hogy megnézze a fiát. Pedig nagyon büszkék voltak rám, s mindent megadtak a boldogulásomhoz, sportszeretetemet is megértették, sőt évekig még hegedülni is tanítottak. De én már akkor is csak a Fradiért és a fociért rajongtam látástól vakulásig. Szinte megszállottja voltam. Azért, hogy az Üllői útra mehessek, hogy játszhassam mindent megtettem lümi nóWrt imo őszén ezredemmel Kecskemétre rendeltek. A jószívű (és valószínűleg fradista) parancsnok azonban minden hétvégére kimenőt adott. Még az akkori borzasztó utazási körülmények között is a Franzstadtba igyekeztem. Ha máshol nem volt hely, leültem a vonatok lépcsőjére, vagy felmásztam a vagdhok tetejére, de utaztam, hogy időre hazaérjek, haza az Üllői útra ... Az FTC 1000. Üllői úti mérkőzésén egy olyan sportember is helyet foglalt a lelátón, aki már 66 évvel ezelőtt, az Üllői úti pályaFurmann, Bukovi, Obitz ... Ezt a három nevet és a Ferencvárosét még ma is emlegetik Dél-Amerikában. Az éppen világbajnok Uruguay válogatottját 3:2 arányban győzte le a zöldfehér gárda, még hozzá saját otthonában, Montevi- deóban. S a világraszóló győzelem egyik kovácsa Furmann Károly volt, az Üllői út ma is közkedvelt „Csuszti bácsija” ... — Ugyan kérem, nem érdemel ez különleges dicséretet, hiszen csak arról volt szó, hogy a labdát pontosan kellett az ember elé adni. Hát ha csúsztatva ért oda a ---- ’ ■ av atón is ott volt: Pataki Mihály! Pataki Mihály az FTC nagy öregje, a legendás ,,Vén csatár” ... Nem engedte, hogy ünnepeljük, szerényen csendben a közönség között, a lelátón akart helyetfoglalni. Azok között a tízezrek között, akiknek talán a nagyapjuk, vagy az apjuk az ifjú Patakit éltette, és érte rajongva tapsolta végig az Üllői úti mérkőzéseket. Most a „Vén csatár” tapsa kíséri majd a kései utódokat az újabb győzelmek felé... NAGY BÉLA megoldást kellett választani — szerénykedik Furmann Károly, 75 éves korát meghazudtoló élénkséggel, testi és szellemi frissességgel. — Megcsinálom és azt még ma is, ha éppen arról van szó ... Furmann Károly, az FTC és a Ferencváros tizenegyszeres válogatott jobbfedezetét arról faggattam, melyik mérkőzésre emlékszik vissza a legszívesebben az Üllői úti találkozók közül. — Fontos, hogy én is szerepeljek? — kérdezett visz- sza. — Mert most úgy érzem, hogy a legfrissebb bajnoki cím sorsát eldöntő, tavalyi mérkőzések közül kellene választanom. Mintha én is játszottam volna közöttük. Az ő győzelmükkel engem is boldoggá és egy kicsit büszkévé tettek. Felidézték a fiatalságomat, amikor mi nyertünk bajnokságot. .. — Hát, kedves Csuszti bácsi, mégis csak az lenne a ió. ha a saját mérkőzései közül választana ki egyet... — kérleltük. — Három nem lehet? Mert a legszívesebben egy 1928 májusi sorozatra emlékszem vissza. Elkaptuk vár napon belül a Slaviát ,Hála a Fradinak!”
