Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. február
gyed tizenegykor kászálódtunk, amikor Jenő bácsi ránk bukkant. Arról is 'beszélgettünk, hogy milyen szakmai okok hátráltatták a jobb teljesítményben. Megegyeztünk abban, hogy nem fut eleget, legalábbis nem annyit, minit amennyi a mai, felgyorsult, korszerű játékban szükséges. — Hinni kell azoknak a felméréseknek, amelyek bizonyítják, hogy Vad például háromszor annyit fut, mint én. Miért nem vagyok mozgékonyabb, miért nem rohanok többet? Számos magyarázata van. Ha ritkán is, de előfordult, hogy egyszerűen kifulladtam. Ez nem mindig abban nyilvánult meg, hogy kapkodtam a levegőt, légszomjam volt, hanem abban is: valamiféle fásultság vett rajtam erőt, ami legyűrt, elkedvetlenített, kiölte belőlem a harcosságot. Mégis azt mondhatom, hogy a Népstadionban, a rangadókon általában megálltam a helyem. És ezt azzal is magyarázom, hogy nagyobb területem volt a játékra, mint amennyi az Üllői úton. Könnyebb volt elszabadulni az ellenfelektől, mint a Fradi- pályán. Nálunk ugyanis kisebb a játéktér, keskenyebb, rövidebb is. Az ellenfél rendszerint betömörül, különös gondot fordít a védekezésre. Rajtam lóg a beállás, ott van a söp- rögető, s két embertől nehéz elszabadulni még egy mozgékony játékosnak is. Mondhatná valaki azt is: miért nem mélységben helyezkedek, miért nem futok hátra. Nekem nem ez a feladatom, nekem meg kell birkózni a védőfallal, s különben is a középpályások is sokat támadnak, gyakran ránk hozzák a labdát. Szóval: kicsi a hely. Dehát Szabó előtt így sűrűm akadtak gólhelyzetek az Üllői úton is. Csakhogy jobbára kimaradtak. Miért? — Nincs mentségem, őszi ügyetlenkedéseimre nem találok magyarázatot. Nyilasitól, Ebedlitől, de a többiektől is sok nagyszerű labdát kaptam, de a legjobb helyzetekből sem találtam hálóba. Nem összpontosítottam eléggé, nem ismertem fel a kínálkozó lehetőségeket, s néha valósággal remegett a lábam. Elvesztettem az önbizalmam, amit bizonyít az vallottam volna szégyent. A televízió mellett izgultam végig a versenyeket. A nőknél óriási fejlődés volt tapasztalható. Ennyi triplát a korábbi EB-n még soha sem ugrottak, mint most a női műkorcsolyázók. A fiúk nem annyira anyagerősségben, mint szép kivitelben javultak. Azt hiszem, a 10—15. hely valamelyikén végeztem volna. Hogyan tovább ? — Az idény után nyáron a Jégszínházban és szárazon gyakorolunk, augusztusban pedig újra Csehszlovákiában korcsolyázom. Számomra különösen nehéz időszak következik: az 1977—78-as idényben szeretném megnyerni negyedik magyar bajnokságomat, de közben gondolnom kell az érettségire is. (Most az I. István gimnázium harmadikos tanulója.) Ha aztán ezen is túljutok, kérem a felvételemet a Testnevelési Főiskola edzői szakára. Nem akarok elszakadni a korcsolyázástól, szükség van a felkészült szakemberekre. Az utóbbi években nem a legjobban alakultak nálunk a jégen a dolgok. Az FTC-ben a műkorcsolyázás sem elhanyagolt sportág. Ezt mutatják az idei eredmények is. Vida Gábor vezető edző irányítása mellett eredményes évet zárt a szakosztály. SIROKMÄNY LAJOS is, hogy a 16-oson belül nem mertem cselezni. Ä kapkodás aztán nem vezetett jóra. Érdekes dolog, hogy noha Szabó rosszul játszott, sziámos bírálat érte, az edző, a játékosok, sőt a közönség is mellé álltak a bajban. Az előkészületi mérkőzéseken gyakran elhangzott : „GYERÜNK FERI!...” Miért ez a népszerűség? — Ez engem is meglepett. A nézők nagyon rendesek voltak. Okát csupán azzal magyarázhatom, hogy bennük még elevenen él az az időszak, amikor a Fradiba kerülésem után rugdostam a gólokat. Az első bajnokságban tizenötöt! Ami a fiúkat illeti, azt mondhatom: barátként álltak mellém, amikor bajba kerültem. És edzőnk is adott még egy lehetőséget. A határidő: fél év! Szabó Feri — tehetség. Csupán szorgalom, akaraterő, fegyelmezett életmód szükséges ahhoz, hogy esetleg a válogatottságig vigye. Dehát pillanatnyilag még az odavezető első lépcsőkön is bukdácsol.. NÉMETH GYULA I JBMVIlUBHNIIIHMManHINniinflMHnHMHI! ■MiiinnaHNVRMiiiMimnHnMMBinHHnnnHMPMBnHMMiHMBnMnMKft
