Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. február
A sportszerűségi vándordíj védője: RAB TIBOR Rab Tibor a labdarúgók közül az első, aki megkapta az FTC vándordíját, amelyet a klub elnöksége évek óta a zöld-fehérek legsportszerűbb sportolójának ítél oda. A tavasz viszont nélküle kezdődött. 270 bajnoki perc telt el úgy, hogy nem lépett pályára A Rába ETO ellen március 15-én viszont már a kezdőcsapat tagja, s a bajnokság május 31-én úgy fejeződött be, hogy 12 találkozót játszott sorozatban, az első perctől az utolsóig. — Gyors karrier ... Felhúzza a vállát, s így szól: — Csak úgy tűnik. Legalább is szerintem. Sok-sok edzés, munka volt a hátam mögött addig a pillanatig, míg először pályára nem léptem az NB l-ben. A mester bízott bennem, s a tottsággal zártam, úgy, hogy a magyar bajnokság aranyérmét is a vitrinemben őrizhetem. — És 1977 sem kezdődött rosszul. — Valóban. Elutazhattam a válogatottal Közép- Amerikába. Űjra. Nagy élmény volt, mert ez a földrész mindig tartogat valami érdekeset, váratlant. Élményekkel gazdagon érhettem haza. — A kezdet tehát sikeres, és a folytatás? — Bízom abban, hogy folytatódik a hagyomány, A bejelentést — á közgyűlésen — vastaps fogadta. A szerény, halkszavú válogatott labdarúgónak először csapattársai gratuláltak, majd a többi sportág képviselői. — Nagyon jól esett, amikor egymás után szorították meg a kezem — emlékezik Rab Tibor arra a napra. — A kézszorításokból éreztem, hogy a gratulációk őszinték. A vándordíj mindenki szerint — mily ritka dolog is ez! — méltó kézbe került ... Az öltözőben vidám tere- fere folyt, egymást ugratták a játékosok. Amikor szóba került a vándordíj és Rab Tibor, Mucha József tréfálkozott: — Elég „szomorú”, hogy ő a legsportszerűbb játékos ... Neki kellene a legkeményebbnek lennie, olyannak, akitől rettegnek az ellenfél csatárai. Néha- néha ki kellene „osztania” egy-két tiszteletet parancsoló belépőt. Olyat, mint amilyeneket az ellenfelek beállósai osztogatnak nekünk ... Tibor csak ült, hallgatott. És kérdően nézett a középpályásra. Mire Mucha: — Talán nem így van?!?... Rab csendesen válaszolt: — Sportszerű keretek között, férfias, kemény játékkal is el lehet érni azt, hogy tiszteljenek. Magyar István közbe szólt: — És te elérted? — Szerinted nem? — kérdezett vissza Rab. — De! Csak kíváncsi voltam arra, hogy mit válaszolsz ... Mucha is „megenyhült”, s ezt mondta: — Az előbb csak vicceltem, de ... De van benne valami igazság is! Tibor egyébként megérdemelte a díjat, mert valóban a legRab szerel az angol utánpótlás válogatott elleni mérkőzésen sportszerűbb játékosok közé lehet sorolni — és nemcsak a klubban. ... 1974. november 16. Budapest. Az FTC a Békéscsaba ellen játszik bajnoki mérkőzést. A 72. percben Dalnoki Jenő cserére határozza el magát. A másodikra. A válogatott balszélsőt, Magyart hívja le a pályáról, helyére egy nyurga fiatalembert küld. Még a tősgyökeres FTC-szurkolók közül is jó néhány megkérdi a mellette ülőtől: „Ki ez a gyerek?” Ez a „gyerek”: Rab Tibor volt. Élete első NB I-es mérkőzését játszotta. Nem keltett csalódást. Az akkori őszi idényből még két találkozó volt hátra, mindkettőn az első perctől az utolsóig játszott. Beállóst. játékostársak is. Ez nagyon jó érzés volt, ösztönzött. A Bálint—Rab kettős tekintélyt vívott ki magának néhány mérkőzés alatt. Keménységért nem mentek a szomszédba, de sohasem lépték át a sportszerűség hafárát. A csapat erősségei közé tartoztak, rójuk még a legforróbb pillanatokban is lehetett számítani. Mi sem lehetett tehát természetesebb, hogy az 1975—76. évi bajnokság nyitányán, Csepelen, szeptember 1-én Rab is ott volt. Egy szó mint száz: végig játszotta a bajnokságot, csak két alkalommal, a ZTE és !az Újpesti Dózsa ellen cserélték le. — Az 1975-ös és az 1976- os esztendőre mindig emlékezni fogok — mondja. — 1975-ben magamra húzhattam a címeres mezt, én voltam a válogatott játékosok közül az 588. Az 1976-os év?t kilencszeres válogatehát nem hiányzóm a jövőben sem az FTC egyetlen mérkőzéséről sem. Az őszi idényt az első perctől az utolsóig végig játszottam, s ezt csak kapusunk, Hajdú mondhatja el magáról. Nagyon jól érzem magam Bálint mellett. Sajnos sérülésem közbeszólt! Rab Tibor azok közé az élsportolók közé tartozik, akiket nem szédített meg a siker, ugyanolyan szerény, csendes ember maradt, mint amilyen akkor volt, amikor először kopogtatott a zöld-fehérek pólyájának ajtaján. <3 — bármennyire is fiatal — a sportszerűen élő, gondolkodó és játszó sportember típusa. Ha lenne olyan díj is, amelyet a példás magánéletért ítélnek oda, minden bizonnyal azt is megkapná ... LANTOS GABOR
