Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1977. február

I életéből ■ I A Újabb aranyérem ezúttal hetedszer A kapun belépve, azt hi- hetné az ember, hogy va­lami tanintézetbe került. A lépcsőház ablakán kite­kintve játékra kész, szabá­lyos, salakos kispályára te­kinthetünk. Itt szeretik a sportot! Valóban szeretik, pedig nem tanintézetben, hanem a Tejipari Szállító Vállalat Bartók Béla úti székházában járunk. A vállalat igazgatóhe­lyettese, Bán József maga is sportoló volt, focizott a fehérvári MÁV Előrében, kedvtelésből korcsolyázott, síelt. Ma is beszáll egy-egy mérkőzésre, ha a Fradi jégkorongozók alkalmi csa. patában akad üres poszt. A Ferencváros jégkoron­gozói nagyobb részt a vál­lalatnál dolgoznak. Való­ban dolgoznak? — Sok baj volt a ko- rongozókkal — gondol vissza Bán József —, de amikor hívtak, hogy le­gyek a szakosztály elnöke, vállaltam. Arra gondol­tam, hogy itt dolgozik Póth János. Anyagbeszerző, ren­des, megbízható ember, nem lehet, hogy a sport­ban más legyen. Rendcsinálás volt a Fra­di jégkorong szakosztályá­ban? Történt kedvező vál­tozás? Hiszen a közvéle­mény úgy ismeri a jégko- rongozókat, mint a fene­gyerekeket. Nos, a Ferenc­város jó példát mutatott a szerény létszámú magyar korong mezőnyben. — Régebben az edzések­re félórás késéssel jött össze a csapat — emlékszik másfél esztendőre vissza a szakosztály elnöke. — Most ha valaki egy percet késik, 50 forint büntetést fizet. Ha kétszer késik, akkor a szakosztály elnöksége elé kerül. Nem egyszerű „lel­kizés" folyik ilyen alka­lommal, és a játékosok in­kább felemelt büntetési taxát kérnek, csak ne kell­jen a vezetőséggel szembe kerülniük. Egy szakosztálynak, amelyik hetedik alkalom­mal nyer magyar bajnok­ságot, a négy csapatos, sze­gényes hazai mezőnyben, aligha lenne szüksége ar­ra, hogy rendcsinálással őrizze meg bajnoki arany­érmét. Mégis van ereje a klubnak arra, hogy felszá­molja a múlt sportszerűt­len hagyatékait. • — Ma már szót értünk a játékosokkal — mondja Bán József. — Nem állí­tom, hogy mindenki meg­győződéssel változtatott a magatartásán. Viszont mindenki tudja, hogy csak úgy van helye a bajnok- csapatban ha megértéssel fogadja követeléseinket, elvárásainkat. Amit lehet ma jégko­rongban Magyarországon megnyerni, azt a Ferenc­város hazaviszi. A nemes­ség kötelez — állítja a mondás, vajon mit ér ez a nemzetközi értékpiacon? A Ferencváros a mostoha ha­zai körülmények ellenére is igyekszik megtartani a nemzetközi vonalon is a magyar jégkorongozás hí­rét. Válogatottak sorát ad­ja, de fenntart 2—2 úttörő és serdülő, egy ifjúsági csapatot. Nem rózsás a helyzet, hiszen a gyere­keknek csak botot és ko­rongot adnak, pályát és edzőt biztosítanak, a többit a szülők szerzik be. Ez is különleges helyzetet jelent a magyar jégkorong sport­ban! TOLDY FERENC a Latorca Kissé eldugott környe­zetben dolgoznak a kajak­kenu szakosztály verseny­zői a Latorca utcában. Szinte oázisnak tűnik az FTC vízitelepe az Elektro­mos sporttelep szomszéd­ságában. öt főfoglalkozású edző működik 120—140 fős cso­porttal: Koltay Károly ve­zető edző, aki felnőtt férfi kenusokat és kajakosokat és néhány ifi kenust edz. Nagy László edzőnek ki­váló saját nevelésű ver­senyzői vannak: Perényi Gabriella, Thoma Rita, Gyetvai Zoltán. Két éve irányítja női szakágunkat, munkája eredményeképp női versenyzőink az or­szágban a legerősebbeknek utcában számítanak. Nagy Tibor edző tehetséges ifjúsági korú versenyzőket tobor­zott, az utánpótlás korú kajakosokkal foglalkozik. Ez évben már jó eredmé­nyeket várunk tőle — és szorgalmas versenyzőitől. Kluka József edzőnek a női Utánpótlás nevelése a fel­adata. Szorgalmas, nagy erősségű edzésmunkát vál­lalnak lányai. Molnár Fe­renc edző a kenus után­pótlás edzéseit irányítja. Minden edzőnk verseny­ző korából ismeri egyesü­letünket, szakosztályunkat, ez szakosztály-vezetőségünk következetes, több mint egy évtizedes munkájának eredménye. Szakosztály-ve­zetőségünk tagjai is egy évtizede látják . el szinte változatlan összetételben feladatukat. Eredményeink 1976-ban kiválónak nevezhetők, az egyesületi olimpiai pont­versenyben a második helyre kerültünk. Alakulá­sunk óta nem voltunk ilyen rangos helyen a pontversenyben. Versenyzőink mintegy egyharmada naponta két edzést végez, az .iskolások kora reggel a tanítás előtt, a többiek nyolc órától kö­vetik őket a vízitelepen, ősztől tavaszig rengeteg súlyzózás, futás és külön­leges erőfejlesztés van a programban, tavasszal a vízi edzések a legfonto­sabbak. Délutánonként ősztől tavaszig a különbö­ző korcsoportok szerint más és más helyen végez­zük az edzéseket. így a Jégszínház alagsorában a tanmedence edzések van­nak, az Izabella utcában a Kertészeti Egyetem torna­terme az edzéseink színhe­lye, úszni a Hajós Alfréd uszodába járunk, futó ed­zéseink nagy részét a csó­nakházból indulva a Hár- mashatárhegy oldalában, illetve a Margitszigeten végezzük. A sok helyen végzett edzések ellenére is szűknek érezzük vízitele­pünket. Két éve felújított épüle­tünk, két pihenő szobájá­val edzőtáborok idején ott­hona is versenyzőinknek. Ilyenkor a társalgó min­den este benépesül, kelle­mes zene szól, sokan sak­koznak, olvasnak vagy egymást felülmúló élmény- beszámolót tartanak ver­senyeikről, túráikról. Érdekes, olykor vidám élet van a Latorca utcá­ban, mi edzők, vezetők ki­csit sajnáljuk, hogy még soha nem láthattuk ven­dégül szurkolóinkat ottho­nunkban. Mindenkit szíve­sen látunk és ezúton meg­hívunk minden FTC-szur- kolót, néha látogasson el hozzánk is. DUNAI IMRE a kajak-kenu szakosztály technikai vezetője I 9

Next

/
Thumbnails
Contents