Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. január

nincs az ifi csapatnak kapusa. Aztán ottragad­tam ... Az MTK, az Autóbusz, újból az MTK, s végül az Egyetértés volt egy-egy állomásom, amikor elkövetkezett a számomra kellemes és örömteli látogatás. Dal­noki Jenő keresett fel — 1975 elején — s azt kérdezte, hogy volna-e kedvem a Ferencváros­hoz jönni? Boldogan mondtam igent, annál is inkább, mert szavai­ból érződött a bizalom, s én az előző évi porc­műtétem után már-már feladtam a reményt, hogy újból sportoljak. De sikerült elfelejtenem a sérülést, úgy éreztem, nem okoznak gondot a kemény edzések sem, s áprilisban a második csapat tagjaként a diós­győriek ellen bemutat­koztam zöld-fehérben. (Cs hogyan került az „egybe”?) — Váratlanul. Edzőm a békéscsabai mérkőzés előtt áthívott a „kettő” öltözőjéből az „egybe”, s néhány nap múlva én védtem a csapat kapu­ját. Sajnos, nem a leg­sikeresebb volt a bemu­tatkozásom, mert vere­séget szenvedtünk. (Hajdú a csapat egyik legidősebb játékosa. Mellette, körülötte sok a fiatal, akad aki tíz évvel is fiatalabb nála.) — Nem érzem ma­gam idősnek, sőt Nyila­siék mellett megfiata­lodtam. Igazán nagy­szerű kollektíva a mi­enk, nincs öreg—fiatal kérdés, szeretjük, meg­becsüljük egymást. Túl­zás nélkül mondhatom, egymásra talált ez a gárda, nincs irigykedés, sértődés, nem figyelik, hogy kinek hány forint van a pénztárcájában ... Egy célért küzdünk va­lamennyien: a sikerért. Elhatároztuk, hogy a bajnokság mellett min­den erőnkkel jó ered­ményre törekszünk a kupákban, köztük a Közép-európai Kupában is, amelyet szeretnénk megnyerni. (Miben látja a sikerek fő titkát?) — Dalnoki Jenőhöz hasonló, következetes edzővel még alig talál­koztam. Szigorú, nincs pardon az edzéseken, s aki késik — az fizet. A játékoskorából magával hozott szívet, lelkese­dést igyekszik belénk átplántálni, s úgy ér­zem, eredménnyel. A te­hetség sem hiányzik az együttesből. (Hallottuk, hogy Haj­dú József nemrég egy értekezésben azt írta: véleménye szerint a ka­pusoknál a 180—190 cen­timéteres magasság a legjobb. 0 viszont „csak” 178 centi, ugyan­ekkor 77 kiló bejegyzése szerepel személyi lapján. Tehát 2 centivel alatta marad az általa megje­lölt normánál.) — Igen-igen, ez így van, de érzésem szerint mégsem vagyok hátrá­nyos helyzetben, mert azt a néhány centit igyekszem ruganyosság­gal pótolni — mondta. — Inkább az a baj, hogy súlyom miatt elég zö­möknek tűnök, pedig mindig ez volt a ver­senysúlyom. Azt viszont ugyancsak megírtam az említett értekezésben, hogy a magasabb kapu­sok kevésbé ruganyo­sak, mint az alacsonyab­bak. Felelősséggel állí­tom: nem érzem ma­gam hátrányos helyzet­ben! (Mi a véleménye a ti­zenegyesek védéséről?) — Idegek harca. Ne­kem is sikerült már töb­bet kivédenem. Minden azon múlik, hogy ne mozduljunk el mielőtt hozzáérnek a labdához, mert különben lehetősé­get adunk a büntető rúgást végrehajtónak a biztosabb célzáshoz. Ha a velünk szemben álló látja, hogy erre vagy arra mozdulunk, nyert ügye van. Most pedig ismerked­jünk meg egy másik Hajdú Józseffel is. Elég „új fiú” még a Fradi- családban, s ezért bizo­nyára kevesen tudják, hogy nyolc évvel ezelőtt közlekedési mérnöki diplomát szerzett, s ha majd elbúcsúzik a pá­lyáktól, a jelek szerint visszatér hivatásához. Családos, ötesztendős fiából is labdarúgót akar nevelni, csak még azt nem döntötte el; kapus lesz-e vagy mezőnyjá­tékos. Régebben gyakori színházlátogató volt, de mostanában — éppen a családi kötelezettségek miatt — szívesebben ül a televízió képernyője elé, felesége és gyakran fia társaságában. Ilyen­kor aztán kikapcsolód­nak az állandó házi té­mából, a futballból. Mert Hajdúéknál min­den a labda körül fo­rog ... 25

Next

/
Thumbnails
Contents