Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1975. szeptember
EVEZÉS Dr. Kokas Péter, aki nemrég még maga is a Fradi-evezősök egyik erőssége volt, ezúttal mint a szakosztály helyettes vezetője nyilatkozott: Nagy terveket szőttünk erre az évre, célunk volt megerősíteni a gárdánkat és előbbre lépni a hazai versengésben. Ügy érzem, sok tekintetben megvalósultak a terveink, jó az alapunk a jövőre. Egyik nagy rendezvényünk volt a nyáron lebonyolított Dr. Török Zoltán emlékverseny, amely után elismerő szavakat hallottunk. Sokat segített idén a kedvező időjárás is, egészen napjainkig vízen maradhattak sportolóink. BERKESSY KUTYÁJA A régi fradisták és mindazok, akik érdeklődéssel szokták olvasgatni a Ferencváros múltjáról írt visszaemlékezéseket, tudják: ki volt Jegenye, azaz — Bér- kessy Elemér. Eveken keresztül játszott a Ferencvárosban, hét alkalommal öltötte magára a válogatott mezt. Technikás, jó képességű labdarúgó hírében állott a magasra nőtt Berkessy. Kitűnően helyezkedett, mai fut- ball-nyelven szólva bátran ütközött és ami még fontosabb, majdnem mindig jó helyre adta a labdát. Emellett még szeretetre méltó egyéniségével is sok barátot szerzett. Egy makacs sérülés azonban visszavetette és itthon már nem talált magára. Annál inkább külföldön. Először Franciaországban, majd Spanyolországban szerepelt, aztán újra Franciaország következett, majd a végállomás újra spanyol föld lett. A Fradi-szíve azonban minden évben hazahúzza a ma 70 esztendős Jegenyét. Így volt az idén is, amikor hosz- szabb időt Miskolc-Tapolcán töltött. Persze ma már nem olyan délceg, mint egykoron, néhány kilót felszedett magára. Amikor a parkban sétáltunk, így szólt: — Most pedig megmutatom a kutyáimat. Mindig eljönnek velem Barcelonából. Két puli: Bodri és Cigány. — Hol vannak? Nagy ugatás volt a válasz, aztán Jegenye megszólalt: — Az autómban. Valakit nagyon ugatnak. Ez a „valaki” a parkőr volt, aki az autóhoz közeledett, mire Bodri és Cigány — megvédték az autót. Berkessy odaszólt: — Mondja a kutyáknak: „Hajrá Fradi”! A parkőr elcsodálkozott, nem szólalt meg, a kutyák tovább ugattak. Berkessy nógatta: — Kedves barátom, mondja már nekik: „Hajrá Fradi”! A parkőr végre megfogadta a tanácsot és a két kutya nyomban elhallgatott. Közelebb lépve a kocsihoz, a kutyák ismét ugatásba kezdtek. En azonban már tudtam a leckét, rájuk kiabáltam: — Hajrá Fradi! Nyomban csend lett, sőt még simogatni is hagyták magukat. 24
