Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1976. május
NAGY JÁTÉKOS? Erről beszél Ebedli Zoltán: — Nagyon jól együtt van a csapat, hiszen barátok vagyunk edzéseken, mérkőzéseken, de magánéletünkben is. Ez úgy hiszem, egyik alapvető leltétele a jó szereplésnek. Persze a szakmai feltételek is adottak, ezekről az egyesület és a szakosztály vezetői gondoskodnak. A mérkőzésekre történő felkészüléseinket nem zavarja semmi. Így aztán jogosan elvárják tőlünk, hogy jól szerepeljünk. „Csak” fegyelmezetten és keményen kell dolgozni mind- annyiunknak, kivétel nélkül. Erről Dalnoki Jenő bácsi gondoskodik. De megéri... — mondja mosolyogva. Valóban megéri. Hiszen a becsülettel elvégzett munka eredményeként bontakozott ki az elmúlt évben Ebedli Zoli tehetsége is. Ennek a hozzáállásnak köszönheti, hogy ma már állandó tagja a kezdő csapatnak, sőt ő is egyike azoknak a kulcsjátékosoknak, akik kialakították a Fradi új stílusát. Zoli is egyike azoknak a fiatal játékosoknak, aki elmondhatja magáról, hogy tősgyökeres fradista. 1965- től igazolt tagja az egyesületnek, végigjátszotta a különböző korosztályok bajnoki mérkőzéseit. Közben leérettségizett, szakmát tanult, és már katonai kötelezettségének is eleget tett. 1973-ban, Szarajevóban szerepelt először az első csapatban, és ugyanez évben a Videoton elleni 3:0 arányú győzelemmel végződött találkozón játszotta első bajnoki mérkőzését. Az ezt követő években bajnoki mérkőzéseinek száma már meghaladta az ötvenet, és 1976-ban az újjászervezett válogatottban is figyelembe vették. — Először a Fradiban kell bizonyítanom — mondja szerényen. — Mindent alárendelek annak az érdekében, hogy jó játékos legyek. Még a magánéletemet is. Szüleimmel lakom, nagyon jól érzem magam otthon. Nősülésre egyelőre még nem gondolok, és autót sem szándékozom venni. Zolit társai egyébként „Kicsi’:-nek becézik. A szurkolók viszont „nagy”- nak akarják látni a pályán, bajnokcsapat tagjaként, válogatottként egyaránt, hogy sok éven át ő is öregbítse a zöld-fehérek legendás hírnevét. gyelemmel készülünk a találkozóra, s ahogy a zöld-fehéreket ismerem, ők szintén. WEIMPER ISTVÁN Weimper István labdarúgó pályafutása a VM Egyetértésben kezdődött. Ügyes fiú volt, mégsem tudott gyökeret verni a soroksári gárdában. Sőt. tulajdonképpen a kispadról igazolta át a Bp. Honvéd. Akkor sokan megkérdőjelezték, mondván: mit akarnak ezzel a lassú, nehézkes csatárral. A keménykötésű fiatalember viszont később azokat igazolta, akik bíztak benne. Még a számára szokatlan helyen, a balszélen is megtette a magáét, amikor beljebb került, ott aztán már ellenállhatatlannak bizonyult. Amikor az elmúlt év nyarán a Bajnokok Tornáján Kozma Mihály súlyosan megsérült, Weimper Pista lett a piros-fehérek középcsatára. A szőke csatár aztán legjobb tudása szerint igyekezett pótolni válogatott társát. A góllövésben is. Mert alig múlt el találkozó, hogy egyszeregyszer be ne talált volna az ellenfelek kapujába. Pedig már őrizték. Nem is akárhogy. We- impert viszont nem volt könnyű tartani, mert lendületes, kemény, s kifejezetten jól érzi magát a védők sűrűjében. Ö is nekifeszíti a vállát, s a legkeményebb védő láttán sem húzza vissza a lábát. — A Ferencváros elleni mérkőzésre nagyon készülök. Vissza kell vágni az őszi 4:3-as vereségért. S én bízom abban, hogy visszavágunk — mondta a csatár. 25
