Fradi magazin (2002)
Különkiadás - Kökény Beatrix
Harc a „Kiskökéért” Egy apáca átkerékpározott a kézilabda-pályán... A skótok minden ellenfelüknek egy csokor léggömböt adtak... A szovjet junior-válogatott nem volt hajlandó kiállni az ugandai főváros Wanainchi (!) utcai csapata ellen... Lo Bellót, a világhírű futballbíróból lett olasz kézilabdaelnököt szívpanaszokkal kórházba szállították... Minden a feje tetejére állt 1985-ben Teramóban, a nemhivatalos junior-világbajnokságon, erre a magyarok holmi „Kisfákért” vitatkoznak. De még, hogy! A Budapesti Kézilabda Szövetség elnöke, Balogh Endre (amúgy ősfradista) földhöz vágja a kalapját, ami itt, a 40 fokos itáliai hőségben több, mint könnyelműség. Az Építők-edző „Kis Hajnal” (róla, mint Kökény nevelőedzőjéről biztos esik még szó ebben e kiadványban) 160 centije és szoprán hangja minden férfiasságát bevetve ugrál és szitkozódik. Nagy az ordibálás. S mindez miért: hogy az a bizonyos „Kisfáké" az Építők juniorban vagy a Budapest-ifiben játsszon a Coppa Interamnia első fordulójában?!- De ki az a „Kisfáké”? - teszem fel a magától értődő kérdést. Mire az imént még ugrándozó ádámcsutkák lenyugszanak, az indulatok tovatűnnek, a viliódzó tekintetek megszelídülnek, s egységes megvetésbe csapnak át - irányomba:- Te még nem láttad játszani a „Kisfákét”???... Elsüllyedek, elpirulok, megsemmisülök. (Még szerencse, hogy hármunkon kívül csak egy ismeretlen kislány tanúja fura diskurzusunknak.)- Nem - vallom be szégyenkezve.- Lesz rá tizenöt éved, hogy csodáld! - vágja rá a pöttöm Építők-mester., s eztán már egy csapásra megegyeznek, hogy ebben meg abban a korosztályban is játszik legalább egy félidőt ez az új „kézilabda-csoda”. Mert nélküle egyik mester sem tudja elképzelni a győzelmet... Ki ez a lány? Gyorsan utánanézek a hivatalos programban: alig múlt 16, az ifik felső korhatáránál két, a juniorokénál öt évvel fiatalabb. S már összevesznek rajta?! Ki ez a gyerek? Most már tényleg kíváncsi leszek rá... A pályán Teramóban nem nyújt maradandót: itt sem, ott sem tudja igazán a figurákat, szemlátomást hiányoznak a közös gyakorlások. (Most jöhetne az „újságírói púder”, hogy viszont elszántan küzdött, szívósan védekezett és már ekkor megvillantotta tehetségét - de nem, semmi extra!) Mégis leesett az állam, amikor életemben először megláttam a pályán a sokat emlegetett „Kisfákét": az a kislány volt, aki végighallgatta a két szakember vitáját, róla zengett dicshimnuszait. Uramisten?! Ha ezek után nem bízza el magát... Ha ennyi tömjénezés ellenére is klasszissá fejlődik... Ha olyan szerény, kedves és igyekvő tud maradni majd felnőttként is, mint „Kisfáké” korában... Tizenöt éven át csodáltam. Komlósi Gábor (a Nemzeti Sport kézilabda-szakírója 1978-1985, a Magyar Televízió szerkesztő riportere 1986-1998, a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja 1980-1990) 9
