Fradi magazin (2002)
Különkiadás - Jubiláló "ősfradisták"
Lipcsei Péter, a Ferencváros legnagyobb „kártyása” Milyen lesz a tavaszi lapjárás? Amikor a Tuniszból Budapest irányába szálló repülőgép fedélzetén megkérdeztem Lipcsei Pétert, az egyhetes túra után hazafelé tartó Ferencváros labdarúgó- csapatának középpályását, lenne-e néhány perce számomra egy rövid beszélgetés erejéig, azt válaszolta, erről kérdezzem meg Balogh Tamást, a kapust, engedélyt ad-e rá, mert nem biztos, hogy negyedóráig képes szüneteltetni a kártyapartit... A hálóőr kegyes volt hozzám, megkaptam a lehetőséget.- Péter, mondja csak, elfogták már valaha is az életben a piros negyven száz ultiját?- Értem én a kérdést, kétségtelen, hogy nagyon szeretek kártyázni, mondhatom, ez az életem, de spéciéi ultizni nem tudok, snap- szerozni és „fájerozni” viszont annál inkább. Ez kitűnő kikapcsolódást jelent számunkra, a kemény edzőtábor és a család mellett nagyszerű időtöltésnek számít. Mindig játszunk, buszon, vonaton, repülőn. Ha van öt percünk az öltözőben, már osztunk is...- Kik a partnerek?- Ha négyen vagyunk, akkor snapszer esetén Keller, Balogh, a kis Flóri és én ülünk le, fájernél Keller helyett Kecskés száll be.- Mikor tanult meg, s szerette meg ennyire a kártyát?- Gyerekkoromban, sőt később aprópénzben, húsz-harminc fillérben már huszonegyeztünk is. Apu persze egyáltalán nem rokonszenvezik vele, hogy kártyázok, sőt Kazincbarcikán - ahol most is ő a felnőttcsapat vezető edzője - ifista koromban meg is tiltotta a kártyát, de ma már elfogadja, hogy ilyen vagyok.- Önök jó kedvűén szórakoztatják egymást, miközben azt hallottam a fiúktól, hogy fáradtak. Önök ezek szerint nem azok?- De igen, egy kicsit én is fáradtnak érzem magam, az elmúlt időszakban sokat utaztunk és edzőtáboroztunk, szinte háromnaponta játszottunk sorozatban a gyakorló mérkőzéseket, s én szinte valamenynyit végigjátszottam. Ha jól emlékszem, a Siófok ellen cserélt csak le Novák Dezső. De ez nem baj, mert alapvetően azt hiszem, jó erőben és talán jó formában is vagyok, a héten még lesz egy-két frissítő, átmozgató jellegű tréning, s aztán jöhet a bajnokság. S hadd legyem gyorsan hozzá, hogy remélem, átgázolunk mindenkin és besétálunk a célba, azaz feljutunk a dobogó tetejére, mert szerintem erre nekünk van a legtöbb esélyünk. Ha nem lesznek sérültjeink, s összeáll a legjobb csapat, akkor nem lehet probléma, ráadásul jó a sorsolásunk is, legalábbis jobb, mint a legnagyobb ellenfeleké, így az Újpesté és a Kispesté. Mindkét csapat kilencszer megy idegenbe tavasszal, míg mi először csak a nyolcadik fordulóban tesszük ki a lábunkat a fővárosból, amikor Vácra utazunk, s egyébként is csak hétszer szerepelünk idegenben.- Hány százalék esélyt ad a Fradinak, az UTE-nak és Honvédnak a bajnoki cím elhóditására?- Nekünk hatvanat, a két vetélytársnak pedig húsz-húsz százalékot, de én csaknem biztos vagyok abban, hogy csak mi nyerhetjük meg a bajnokságot, mert itthon a legjobbak vagyunk.- Ön szerint is a Novák-féle Balogh - Telek - Hrutka, Szekeres - Simon, Albert, Lisztes, Lipcsei, Kecskés - Kopunovics, Neagoe álomtizenegy a jelenlegi legerősebb összetételű együttes?- Igen, bár én talán valahol helyet szorítanék az egészséges Kuznyecovnak is a védekező középpályás posztján, de bevallom, igazán nem tudnám megmondani, hogy kit hagynék ki. Mostanában nagyon jól szerepelt a két emberfogó, Hrutka és Szekeres is, úgyhogy végül is nem könnyű dönteni ebben a kérdésben. Bárcsak mindig ilyen gondjaink lennének...- Korábban már szóba került az édesapja, akiről tudom, hogy nagyon szigorú a fiához, ezért is érdekel, hogy mint a legélesebb kritikusától, kapott már jó szót a papától eddigi produkciói során?- Hát, keveset... Amikor két-két gólt rúgtam a bolgár Levszkinek és a német Brémának, akkor azért megjegyezte, hogy „ez már volt valami”. Mi több, nem kis meglepetésemre, a Népstadionban rendezett Németország elleni meccsen nyújtott teljesítményemért-amikor én kaptam a legjobbnak járó különdíjat - megdicsért. Elhiheti, roppant módon örültem neki. Kár, hogy ritkán lát, mert ha többször jelen lenne, talán többször akadna meg a szeme rajtam... Molnár László (Magyar Nemzet -1995. március) Szófiából hazafelé a repülőgépen Albert Flórival 5
