Fradi magazin (2002)
2002 február / 2. szám
A 2001. év legjobbja: Farkas Ágnes A mai magyar női kézilabda egyik legnagyobb egyénisége Farkas Ágnes. A villámkezü balátlövő jó néhány esztendeje meghatározó játékosa a válogatottnak és aktuális klubcsapatának. „Fari” néhány éves kitérő után a sydneyi olimpia előtt visz- szatért a Herz-FTC-hez, és a tavaly mutatott teljesítménye alapján őt választották meg a 2001-es év legjobb magyar kézilabdázónőjének.- Mit jelent számodra, hogy az év játékosának választottak?- A szakmai elismerés mindig jólesik az embernek. Bár a bajnokságban sem játszottam rosszul, úgy gondolom, elsősorban a válogatottban nyújtott játékomnak köszönhetően lettem én az első 2001-ben. Érdekes, hogy bár 1994-ben az Eu- rópa-bajnokság legjobbjának választottak, itthon mégsem tartottak érdemesnek a hazai elsőségre. Igaz, akkor még csak huszonegy éves voltam, most meg már közelítek a harminchoz... Régi bútordarab vagyok, elvégre 1993 óta játszom a világ élvonalába tartozó magyar válogatottban. Az elmúlt év végül is jól sikerült számomra, hiszen vissza tudtam illeszkedni a Fradiba, ráadásul gólkirálynő lettem. Felelősségteljes szerepet osztottak rám, és úgy érzem, jól láttam el a feladatomat.- Az utóbbi egy évben meglehetősen egyoldalas volt a Ferencváros, ezért nagy teher hárult rád. Nem volt ez időnként nyomasztó?- Kétségtelen, hogy a jobbátlövő Benyáts Bea sérülése miatt hosszú időn át a megszokottnál többet kellett vállalnom. A játékostársaim viszont igyekeztek úgy kiszolgálni, hogy minél eredményesebb legyek. A sok Farkas-gól és az év játékosa cím tehát nemcsak az én sikerem, hanem az egész csapaté is. Csupán egy dolgot sajnálok: tavaly sem tudtunk előrébb lépni a nemzetközi porondon.-A most zajló idényben mennyiben változott meg a szerepköröd?- A nyáron nagy, mondhatni korszakalkotó változás történt a Fradiban. Kökény Bea visszavonult, és emiatt szerkezetileg átalakult a csapatunk. Azzal, hogy ő már nem játszik velünk, egy olyan, hosszú évek óta sikeres kapcsolat szakadt meg, amelyben egy szempillantásból is tudtuk, kinek, mit kell csinálnia. Bár Köké kivételes klasszis volt, a jó együttdolgozás megtanulható, és a fiatalok egyre jobban belelendülnek. A Bea helyén játszó Siti Eszterrel kezd kialakulni egy nagyon jónak látszó kapcsolat, de természetesen még idő kell ahhoz, hogy ez tökéletessé váljon. Sokat számít, hogy végre felépült Benyáts, és mögöttem ott van a tehetséges Tóth Tímea.-A Fradi évek óta több vasat tart egyszerre a tűzben: a bajnokság, a hazai kupa és a nemzetközi szereplés. Szerinted ebben az évben mi várható a csapattól?- Évente közel hetven tétmérkőzést játszunk, és nagyon nehéz minden fronton maximálisan helytállni. Meg szokták kérdezni, hogy az NB l-es aranyérmet felcserélném-e egy BL- elsőséggel. Én erre azt mondom: mindkettőnek megvan a maga varázsa, az egyik nem helyettesíthető a másikkal. Ha az ember keményen megdolgozik valamiért, nem adná oda azt valami más sikerért - legalábbis én így gondolom. Ami a konkrétumokat illeti, soha nem szoktam jósolni, az elvégzett munkában hiszek. Ha senki sem sérül meg, bajnokok lehetünk. Most először lesz rájátszás, ahová az alapszakaszban elért helyezések alapján bónuszpontokat visznek magukkal a csapatok. Remélem, nekünk jó lesz ez a fajta lebonyolítási rendszer. A Bajnokok Ligájában reális esélyünk van a csoportból való továbbjutásra, aztán a többi már az ellenfelektől is függ. Mi mindig csak az éppen előttünk álló feladattal foglalkozunk, a távolabbi dolgokról egyelőre én sem gondolkodom.- Amikor annak idején a Ferencvároshoz kerültél, más körülmények között játszott a csapat, és mások voltak a játékostársaid. Mi változott azóta?- A „faházban” teljesen más volt minden. Kevesen fértek be a nézőtérre, ám akik ott voltak, szinte szó szerint együtt lélegeztek velünk. Az új csarnok modern, sokkal kulturáltabb körülményekkel. Akkoriban nagyon családias volt a hangulat, sülve-főve együtt voltunk. A régi társaságból ma már csak Pádár Ildi játszik a Fradiban. Napjainkban sokkal anyagiasabb a világ, mint a kilencven évek első felében volt. A mai fiatalok más felfogásban, sokkal felszabadultabban játszanak. Minden csapaton belül van egy hierarchia, ami életkortól, rutintól, eredményektől függően alakul ki. A lányok adnak a véleményemre, és ez felelősséggel jár.- Megkerülhetetlen a kérdés: meddig szeretnél még játszani?-Amíg az egészségem lehetővé teszi. Áprilisban leszek huszonkilenc éves, és 2004-ben, az athéni olimpián még szeretnék játszani. A továbbiakról most még nem tudok semmit sem mondani. Remélem, a Fradiban minden rendben lesz, mert már nem szándékozom innen elmenni. Margay Sándor 8
