Fradi magazin (2002)

2002 február / 2. szám

Pölöskei Gábor hazatért

Másfél évtized után ismét a Ferencvárosban! Pölöskei Gábor tulajdonképpen hazatért, mikor Garami mester hívására elvállalta a pályaedzői tisztet. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, a nyurga csatár 1981 és 1987 között alapembernek számított az együttesben, a tétmérkőzéseken összesen 71 góllal örvendeztette meg a zöld-fehér híveket, 15 válogatott fellépése közül tucatnyi alkalommal az Üllői útra postázta a meghívót a szövetség. Vagyis aktív pályafutásának fénykora éppen a Fradiban töltött időszakra tehető.

Aztán az MTK-hoz igazolt, majd visszavonulását követően edzőként is másutt bontogatta szárnyait: dolgozott a kék-fehérek utánpótlás szekciójánál, ugyanott az első csapatnál Egervári Sándor és Henk Ten Cate mellett már az edzői team tagja is volt, sőt, a vezető edzői képességeit is próbára tehette az élvonalban. Legutóbb a másodosztályú BKV Előre gárdáját trenírozta, mígnem Garami József előállt ajánlatával...- Bevallom őszintén, kicsit meglepődtem a mester invitálásán - mondja. - Viszonylag rövid időn belül kellett döntenem, hiszen nagyon gyorsan zajlottak az események.- Mit szóltak a közlekedésieknél, hogy érvényes szerződésed ellenére ott hagyod a csapatot?- Jól éreztem magam a BKV-nál, s szerettem volna befejezni a munkát, amit elkezdtem. Békésen váltunk el, szerencsémre a velem mindvégig korrekt vezetők is megértették, hogy nem szabad visszautasítanom egy ilyen felkérést. A Fradi az mégiscsak a Fradi, ráadásul itt futballoztam hat évig, vagyis kötődöm a klubhoz. És meggyőződésem, hogy a következő évek a Ferencvárosról szólnak a magyar futballban.- Ez amolyan kötelező optimizmus a részedről?- Nem! A jelenlegi viszonyok közepette pár éven belül a biztos háttérrel rendelkező egyesületek előbb itthon, majd a nemzetközi porondon is elérhetnek figyelemre méltó eredményeket. Hosszú távon azonban a közönség támogatása és a létesítmény feltételei révén egyértelműen a Ferencvárosnak van erre a legnagyobb esélye.- Úgy legyen! Vezetőedzőből újból pályaedzővé avanzsáltál. Nem tekinted ezt egyfajta visszalépésnek?- Szerintem a ferencvárosi szakmai team második pozíciója semmivel nem kisebb kihívás, mint egy vezetőedzői feladat a másodosztályban. Sőt, szerintem inkább előrelépést jelent.- Korábban soha nem fordult meg a fejedben, hogy de jó is lenne munkát vállalni az Üllői úton?- Őszintén bevallom, bármerre is vetett a sors, mindig foglalkoztatott, hogy visszatérhessek ebbe a csodálatos miliőbe. Most jött el az ideje.- Mire gondoltál először, mikor tizenöt esztendő után újra zöld-fehér melegítőt húzhattál magadra?- Nagyszerű érzés kerített hatalmába. Nem tagadom, elkapott egy kis nosztalgia. Mély nyomokat hagyott bennem az a hat esztendő,

persze, hogy egyből megrohantak az emlékek. De aki nem lépett pályára itt 30 ezer néző előtt, s nem futott ki egy gól után ünnepelni a B közép elé, az aligha tudja, miről beszélek.- Találkoztál régi ismerősökkel is a székházban?- Maradtak néhányan. Olyan kedvesen fogadtak, mintha csak tegnap mentem volna el. De rengeteg az új arc is, másfél évtized után ez természetes.- Mennyire engeded közel magadhoz a játékosokat?- Korban közel vagyunk egymáshoz. Keller Józsival még egy csapatban játszottunk, az idősebbekkel pedig egymás ellen is futballoztunk. Éppen ezért úgy gondoltam, ha velük tegeződöm, ami magától értetődő, akkor a többiekkel sem fogok magázódni. Nem ezen múlik a tekintély. A pályán kívül közvetlen a viszonyunk, ám az edzéseken ezzel senki nem éi vissza. Nagyon jó szellemű társaság alkotja a csapatot.- Játékosként és segítőként megannyi nagy edzőegyéniséggel dolgozhattál együtt. Kitől tanultad a legtöbbet, kinek a stílusát, habitusát, módszereit hasznosíthatod leginkább a későbbiekben?- Volt kitől tanulnom, nagyon nehezen választhatnék Egervári Sándor, Novák Dezső vagy Dalnoki Jenő közül. Mindenkitől elraktároztam valamit magamban. Garami mesterrel az edzőképzésen sokat beszélgettünk, s kiderült, az alapvető kérdésekben hasonló nézeteket vallunk, alighanem ezért is hívott maga mellé. Nyilván tőle is elleshetek egy-két szakmai fogást, örömmel dolgozom vele.- Személy szerint te mit vársz tavasszal a csapattól?- Nehéz lesz, de azt szeretném, ha egy kiváló rajt után végig harcban maradnánk a dobogó második fokáért. Ha már az arany elúszott, talán a szurkolókat is kiengesztelhetnénk egy nemzetközi kupaszereplésre jogosító helyezéssel. Jövőre pedig egyértelműen az újabb bajnoki cím a cél.

n. gy.

ad idas

5