Fradi magazin (2002)

2002 december

Napjaink kommunikációjának állandó szereplői a szóvivők. Ma már minden állami szerv­nek, közintézménynek, multi­nacionális cégnek, társadal­mi szervezetnek elengedhe­tetlenül fontos munkatársa a szóvivő. Rendszeresen sze­repelnek a médiában, kap­csolatot tartanak a sajtó kép­viselőivel, tájékoztatják a köz­véleményt, Munkaterületük állandó reflektorfényben lévő, mégis szürke eminenciásai, akiknek megnyilatkozásai döntő jelentőségűek munka­helyük vezetőinek, irányítói­nak képviseletét illetve az ál­lampolgárok hiteles tájékoz­tatását illetően egyaránt. En­nek a munkának egyik legis­mertebb képviselője: Sipos Jenő alezredes PM. Vám és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságának kabinetfő­nöke és szóvivője. Munkájá­nak, feladatainak szeretete mellet arról is közismert, hogy rajongásig szereti a sportot és a Ferencvárost,- Miként került közelebbi kap­csolatba a sporttal, a futballal és a Fradival?- Gyerekkoromat Gyöngyö­sön töltöttem, ahol a helyi zöld-fehéreknél, a Gyöngyösi Spartacusban ismerkedtem meg a labdarúgással. Édes­apám szerettette meg velem a sportot és a Fradit is. Tanul­mányi eredményemtől tette függővé, hogy hétvégén vo­natozunk-e a fővárosba, a Fradi meccseire, amelyek ak­kor rendszerint a Népstadion­ban voltak. Természetesen azon igyekeztem, hogy egyetlen meccsről se hiá­nyozzunk. Ez a törekvésem máig sem változott, csak most a munkám alakulásától függ, hogy a helyszínen szur- kolhatok-e a csapatnak. Édesapám - bár túl van éle­tének nyolcvanadik évén - ál­landó hellyel rendelkezik az Üllői úti stadionban,- Hogyan alakúit labdarúgó pályafutása?- Katonaidőmet Mezőköves­den töltöttem, és a Trenicsé- nyi SE katonacsapatában folytattam. Itt jegyzem meg, hogy egy bizonyos életkor­nak rendkívül hasznos állo­másai voltak ezek a csapa­tok, ahol nagyon sok későbbi tehetség került az élcsapatok látókörébe, és sok fiatalnak biztosított rendszeres sporto­lási, szereplési lehetőséget. Megszűnésükkel egy olyan űr támadt az ifi korból kiörege­dett fiatalok folyamatos játék- lehetőségeit tekintve, ami mi­att sokan felhagynak a labda­rúgással, és ez nem használ a sportágnak.- Mi vonzotta a fővárosba?- Pályát kellett választani, és mivel édesapám Gyöngyö­sön pénzügyőr parancsnok­ként dolgozott, kézenfekvő volt, hogy folytassam a csalá­di hagyományokat, Bár az egyenruhával nehezen barát­koztam meg, ezért ha lehetett inkább futballmezt öltöttem - minő véletlen - ismét zöld-fe­héret a Pénzügyőr csapatá­ban. Ezt követően csak egy évre hagytam el a pasarétieket, amikor Óbudá­ra a III. kerületi TVE-hez iga­zoltam, itt Kiss László, a Va­sas jelenlegi mestere volt az edzőm. Visszatérve a Pénz­ügyőrhöz 350 mérkőzésen játszottam középpályásként, többek között Bozsik Péter, Koritár Lajos társaságában. 1991-ben fiatalítási hullám volt a klubnál és az időseb­bek közül néhányan befejez­tük az aktív játékot. Ebben persze az is közrejátszott, hogy a munkáin egyre több időt követelt és ekkor már er­re kellett többet összpontosí­tanom. Egy ideig játszottam a pasaréti öregfiúk csapatá­ban, de mivel a kora délutáni edzésekre és meccsekre egyre ritkábban értem oda, ezért lemondtam erről is.- Vasárnap délelőttönként azért rendszeresen ott talál­ható, a Fradi kézilabda csar­nokában, a Népligetben Al­bert Flóriánék között a kispá­lyás derbiken.- Na ez az amiről soha nem mondanék le. Egyrészt a mozgás miatt, másrészt a re­mek társaság is nagyon hiá­nyozna, fantasztikus élmény az aranylabdás Flórival, Novák Dezsővel, dr. Fenyvesi Mátéval, Mucha Józsival, Szőke Pistával és a többiek­kel - akik között barátok, ven­déglátósok, sofőrök és más civilek - vérre menő és zrikáktól sem mentes csatá­kat vívni. Utána pedig a fehér asztal mellett következhet a „sérelmek" megtárgyalása és a boldog kibékülés. Ebben benne van a sport általi ösz- szetartozás minden szépsé­ge.- Ha szó esett a régi sztárok­ról, kik voltak a példaképei a futbal I pályán?- Koromnál fogva - 42 éves vagyok - Alberték korosztá­lyáról csak halvány szemé­lyes élményeim vannak, per­sze a régi felvételeken ámu­lattal csodálom minden moz­dulatukat. A meghatározó személyes élményt számom­ra Nyilasi Tibíék jelentették, Ebedlivel, Muchával, a kis Takival, Pogánnyal, Szabó Ferivel. Többségüket ma már barátomnak is vallhatom és erre büszke vagyok.- Melyik volt emlékezetes az Ön számára a sokat látott Fradi meccsek közül?- Az Üllői úti stadionavatón a Vasas ellen nem lehettem je­len, de ha az eredményre gondolok, utólag már nem is bánom. Az első nemzetközi kupameccsen a walesi Gardiff City elleni 2-0 alkalmá­val már itt voltam. Természe­tesen az 1995-ös BL szerep­lést sem lehet elfeledni. Annál nagyobb csapatok, mint a Reál, az Ajax és a Porto, vagy azt megelőzően az Anderlecht már nem is jöhet­tek volna.- Van-e kedvence a sztárcsa­patok közül?- A Manchester United játéka ál! hozzám legközelebb.- A Fradi jelenlegi helyzetét, a klub privatizációját miként ítéli meg?- Kezdjük az utóbbival. Egy ilyen nagy múltú klubnak min­denképpen működnie kell, A megoldásnak a pénzügyi, szakmai oldala a lényeges és nem a személyi kérdések, A szurkolókat mindig is a pá­lyán történtek, látottak érde­kelték és érdeklik ezutánis. Ha ott rendben mennek a dolgok, vannak eredmények akkor a külső, egyéb dolgon nem igazán és fontosak szá­mukra, Ebben az esetben el­fogadják a közreműködő személyeket is. (folytatjuk) 20 FRADI MAGAZIN 2002 DECEMBER A Ferencváros legyen a magyar sport fellegvára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents