Fradi magazin (2001)

2001. május / 3. szám

Csank János: „Akkor valóban bajnokok lehetünk”

Ősszel még kevesen gondolták, hogy az alapszakaszban bukdácsoló Ferencvárosi rájátszás feléhez érve négy pontos előnyre tesz szert a táblázaton a vetélytársakkal szemben. A Debrecen ellen kiszenvedett 2-1- es diadal után viszont már az sem tűnt túl merész kijelentésnek, hogy Csank János gárdája a bajnoki cím első számú várományosaként készülhetett a folytatásra. A lapzártánk óta lejátszott mérkőzések eredményei alighanem jelentősen befolyásolják a továbbiakban, mégis igazán örömteli, hogy 11 fordulóval a vége előtt egy nagyszerű menetelés összetevőiről, kitűnő csapategységről és aranyálmokról beszélgethettünk a vezetőedzővel.- Az élen telelt a rájátszás első öt mérkőzésére megerősített együttes, így a felkészülés is nyilván jó hangulatban zajlott.- Ez így igaz. Néhány játékos ugyan sérülés miatt hosszabb-rövidebb időre kidőlt a sorból, gondolok itt elsősorban Pintéré, Hrutkára, Horváth- ra vagy Tóthra, ám összességében sikerült megvalósítanunk mindazt, amit elterveztünk.- Egy pillanatig sem érezted, hogy a fiúkat inkább nyomasztja, mint feldobja az esélyesség terhe?- A Ferencváros mindig esélyesként vág neki a bajnokságnak, ráadásul a viharos eseményeket követően képesek voltunk megújulni és a tabella élén fordultunk. Végre huzamosabb ideig az okoz gondot, hogy a mérkőzéseken túlzottan is akarnak a játékosok, mindenáron erőltetik a gyors gólt, ezért gyakran elpasszolják a labdát. Próbálnám visszafogni őket, hogy vegyék könnyebben a játékot, s a taktikai megoldásokra jobban összpontosítsanak, ám a közönség folyamatosan űzi-hajtja őket. Persze ez legyen a legnagyobb bajunk...- Egyetértesz azzal, hogy a Dunaferr elleni rajt alapozta meg az azt követő sikereket?- Valóban döntő volt az a találkozó. Az első félidőben meggyőző fölényben játszottunk, s erre a teljesítményre már a tévéközvetítés jóvoltából az egész ország felkaphatta a fejét. Pedig a dunaújvárosiak nagyon készültek az összecsapásra, még a csapatukat is eldugták előlünk, elfelejtették közölni a sajtóval, hogy nemzetközi edzőmérkőzéseket is játszanak. De sikerült rájuk erőltetnünk az akaratunkat. Ha ott botlunk, az őszi végi menetelés értéke kérdőjeleződött volna meg, nem beszélve az esetleges vereség pszichés hatásairól.- Sopronban új arcát mutatta a gárda: egy fordulatos kilencven perc során vert helyzetből tudott nyerni.- Nem játszottunk jól Sopronban, de a jobb erőnlétünknek köszönhetően mind a három pontot haza tudtuk hozni. A keretben többen is, Balogh, Gyepes és főleg Gera lényegesen jobb erőállapotban vannak, mint ősszel, de szinte mindenki többet képes futni. Emellett Gera általában több embert is leköt az ellenfélből, s ezt mi igyekszünk ki is használni. Mindez ott is győzelmet eredményezett.- Utána két mérkőzésen mindössze egyetlen pontocskát gyűjtött be a csapat: Zalaegerszegen gól nélküli döntetlen született, majd vereség itthon a Kispesttől.- A ZTE otthonában egy tavaszra igencsak feljavult csapat otthonában vívtunk igazán izgalmas kilencven percet. A helyzeteket kidolgoztuk, sajnos nem sikerült betalálni a kapuba, szégyen azonban ott sem vallottunk. Biztos vagyok benne, hogy Zalaegerszegről idén nem sok vendég hoz el pontot. A Kispest ellen valóban betliztünk idehaza, ennek ellenére sem éreztem, s talán a drukkerek sem, hogy hullámvölgybe kerültünk volna. A vereség soha nem jön jól, de benne van ebben a játékban. Minket ezen a találkozón sújtott a balszerencse, még mindig jobb, mintha mondjuk a Dunaferr-meccsen fordult volna el tőlünk Fortuna.- S hogy a fiúk milyen hamar túltették magukat a váratlan kudarcon, az a Fáy utcában be is bizonyosodott, hiszen nagyszerű játékkal győzték le 3-0-ra a Vasast, majd ha nehezen is a Debrecent is felülmúlták.- A Fáy utcában kiegyenlített első 45 perc után a második félidőben jól játszottunk előre, s jól használtuk ki a lehetőségeinket. Többen is jobbat nyújtottak az átlagosnál, ez elegendő volt a tulajdonképpen magabiztos sikerhez. A Debrecent úgy fogadtuk, hogy kötelező a győzelem, s ügye közhely, de valóban mindig ezek a meccsek a legnehezebbek. Őszintén bevallom, a 86. perc táján magam is úgy gondoltam, hogy kész, kifújt, két pont elúszott.- Aztán a 92. percben érkezett Pinte... Kisebb vihart kavart a szlovák légiós nyilatkozata, miszerint egy sorral előrébb biztosan nagyobb hasznára válna a csapatnak. Attól függetlenül, hogy utólag talán te is rájöttél, teljesen igaza volt.- Amikor Attilát leigazoltuk, mondtam neki, hogy valószínűleg több poszton is bevetem majd, mikor mit kíván a taktika. Előző együttesében például olykor a jobb bekk posztján is játszott. A ZTE ellen korántsem a nyilatkozat hatására toltam előrébb, aki ismer engem, tisztában van vele, hogy nálam ilyen nem fordulhat elő. Egyszerűen nem volt más választásom, mivel Horváth megsérült. Tóth még csak kereste önmagát. No és Pinte azon a héten végigjátszott egy világbajnoki selejtezőt hazája válogatottjában, nem akartam, hogy hátrébbről még többet kelljen futnia az akciókkal. Ha büszkeségből csak azért sem változtattam volna, a csapatnak ártok vele, ezt pedig nem vállalhattam fel. A véletlenek egybeesése miatt Pinte bizonyíthatott csatár posztján is, én örülök a legjobban, hogy azóta ontja a gólokat.- Még egy játékosról érdemes szót ejteni. Kriston Attiláról már többen is lemondtak, átadólistára is került. Most úgy tűnik, magára talált. Mitől?- Kristonnak egy nagy hibája van. Évekkel ezelőtt még katona korában hívtam Vácra, és nem oda jött. Alapkészségeket, fizikai adottságait tekintve meghatározó ember lehetne bárhol, lelkileg azonban képtelen elviselni a Fradi játékosaként ránehezedő terheket.- Nyilván ezért szeretett volna elszerződni az Üllői útról.- Nem akart ő mindenáron távozni innen, csak nagyon bántotta, hogy a közönség soha nem fogadta be. Neki elsősorban a szurkolókkal, szurkolókért kell megvívnia a maga csatáját. A Vasas ellen nagyszerűen futballozott, végre gólt is lőtt, szárnyalt a boldogságtól. Még néhány hasonló sikerélmény, s helyreállhat az önbizalma.-A rájátszás felénél tekintélyes az előny. Min múlhat elsősorban, hogy a Ferencváros éljen a kivételes lehetőséggel, s újra elhódítsa a bajnoki címet?-A sorsolást nem nézem, nem vicc, fogalmam sincs, kivel játszunk, mondjuk két hét múlva, annyira nem is érdekel. Mindig a legközelebbi feladatra koncentrálunk, úgyis mindenkivel játszanunk kell. Ha ez a csapategység továbbra is jellemző lesz, s többen is folyamatosan legalább az átlagukat hozzák, vagy annál is jobban teljesítenek, akkor valóban bajnokok lehetünk.

3