Fradi magazin (2001)
2001. április / 2. szám
Csiszárék sportos családja Feldobja a konkurencia Csiszár Ákos életében a sport nem misztikum, hanem mindennapos valóság. Nem véletlenül. Családja a labdajátékok bűvöletében él. Az FTC labdarúgója is kosárlabdázóként kezdte, a megyei válogatottságig jutott, ám a palánkok alól a focipálya felé vette az irányt. Úgy érzi, jól döntött, s annak is örül, hogy a nyáron az Üllői útra szerződött. Tősgyökeres soproni, a város klubjaiban - SE, Távközlési SE, EMDSZ, FAC - focizott. Ám előtte a kosárlabdát is kipróbálta.- Bátyám, Csiszár Szabolcs, aki a SMAFC kosarasainak pályaedzője, a sportág szerelmese, s testvéremet követve, a palánkok alatt próbáltam maradandót nyújtani - emlékezett gyermekkorára Csiszár Ákos. - Irányító poszton játszottam, s többször bekerültem a Győr- Sopron megyei válogatottba. Egyébként a labdajátékok nem állnak távol családomtól, édesapám röplabdázott, édesanyám pedig kézilabdázott.- Végül mégis a labdarúgást választotta.- Rájöttem, lábbal élvezetesebb a labdával bánni, mint kézzel... De komolyra fordítva a szót, 16 évesen komolyan elhatároztam, a focira teszem fel az életem. Éspedig akkor, amikor a mostani élvonalbeli klubban, a soproni MATÁV-ban játszottam. Innen 1996-ban kerültem a BVSC-hez. A vasutasoknál dr. Mezey György is volt az edzőm, s először itt szerepeltem nemzetközi kupamérkőzésen. Aztán visszatértem a nyugati végekre, Győrbe, ahonnan nyáron a Fradiba szerződtem. Volt néhány kérőm, például a Dunaferr, a Vasas, az MTK, s norvég ajánlattal is kecsegtettek, mégis az Üllői utat választottam. Szerettem a korrektséget, s mivel szóban megegyeztem a Ferencvárossal, a többieket kikosaraztam. Nem bántam meg.- Vidékről érkezvén, igazolni vagy cáfolni tudja azt a megállapítást, hogy az FTC-nek a többi csapathoz nem hasonlítható, különleges varázsa van?- Fantasztikus az Üllői úti stadion légköre. Ilyen szurkolás sehol nincs. A drukkerek elismerik a hajtást, s megbocsátanak bárkinek, aki „meghal” a pályán.- A középpályán több poszton is szerepelt már, melyik az igazi?-Védekezni is, és támadni is szeretek. Ha kell, irányítok, ha úgy adódik, akkor pedig a zongoracipelést is vállalom.- A nagy konkurencia nem zavarja ?- Inkább feldob. Az FTC-ben nincsenek régi értelemben vett cserejátékosok. Aki a szűk kerethez tartozik, az egyenrangú a többiekkel, akár pályára lép, akár nem. Jó a hangulat, s meggyőződésem, ilyen légkörben a labda is másként gurul.- Kik a legjobb barátai a csapatban?- Éppen vetélytársaim, Lipcsei Péter és Vén Gábor. No meg, egykori győri társam Lakos Pál, és Dragóner Attila.- Legemlékezetesebb mérkőzése?- Nekem mindegyik az, amelyen győztesen hagytuk el a pályát. Mert ennél nagyobb örömet nem tudunk szerezni csodálatos táborunknak. Réső Gyula adidas adidas 28
