Fradi magazin (2001)
2001. április / 2. szám
Rudas Ferenc Rudas Ferenc pályafutása sokkal hosszabb, így értelemszerűen eredményesebb is lehetett volna, ha nincs az az átkozott sérülés. Ám az aktív játékosként reá szabott időt is alaposa kihasználta. A Ferencvárossal „csak” egy bajnoki címet nyert, s a válogatottban is „csupán” 24 alkalommal jutott szóhoz, mégis méltán sorolják a magyar futball legendás alakjai közé.- Csodásán éreztem magam a Madách Színházban. Végre egy szövetség, melynek vezetői nem feledkeznek meg a régiekről, törődnek velünk.- Mit szólt, amikor megkapta a meghívót?- Hazudnék, ha azt mondanám, nem számítottam erre az elismerésre. Hiszen a Fradiban és a válogatottban sikeresnek mondható éveket töltöttem. Kár, hogy több ilyen esztendő nem adatott számomra.- Bizonyára kevesen emlékeznek, hogy miért kellett idejekorán abbahagynia. Tudom, hogy az ünnepinek szánt cikkben nem ildomos felemlegetni a negatív élményeket, mégis, felidézné a sérülése körülményeit?- A SZAC ellen játszottunk, s a második félidőben az ellenfél szélsője megiramodott a kapu felé. Volt vagy 10 méter fórja, ám én utána eredtem, s mikor a 16-os sarkához értünk, becsúsztam. Aztán már a kapuból kifutó Henni Géza „nagy fekete tömegét" láttam... A bokám teljesen kifordult, a sípcsontom is eltört. A számítások szerint Géza súlya és az én sebességem folytán összesen 250 kilónyi zúdult rá a sípcsontomra.- Hány éves volt ekkor?- Huszonkilenc. Akkoriban a legideálisabb futballista kornak számított. A felépülésem után négy évig még játszottam, ám állandóan fájdalmakkal küszködtem. Az orvostudomány sem állt a mai szinten, utókezelésről szó sem volt. A bokám merev maradt, képtelen voltam ugyanazt végrehajtani, amit annak előtte, volt, hogy egyszerűen ösz- szecsuklottam egy mozdulattól. Láttam a sajnálatot a többiek arcán, ezért 33 évesen úgy döntöttem, nem folytatom a vegetálást. Úgy hatnyolc jó évet biztosan elvesztettem.- Azóta már nem fáj a sérült lába?- Jaj, dehogynem! Ha csak megjelenik egy felhő az égen, már sajog. De megtanultam együtt élni a fájdalommal.- Beszéljünk inkább a szép emlékekről, hiszen ebből is bőven akadt. A Ferencvárosban eltöltött esztendőkből mire emlékszik vissza a legszívesebben?-A ’48—49-es bajnoki aranyérem kívánkozik az élre, ám a bemutatkozásom is igazán emlékezetre sikeredet. 1941-ben a Salgótarjánnal játszottunk. S rögtön az első meccsemen olyan „pimaszságra” vetemedtem, hogy Csikós kidobása után egyedül vittem végig a pályán a labdát. A világklasszis társak furcsállották is, csak nézték, hogy újonc létemre jó harminc méterről kaput is megcéloztam. A labda a felső sarokban kötött ki. Azt mondják, gyönyörű gól volt.- A nemzeti tizenegyben is éveken át nélkülözhetetlennek bizonyult.- 1943 júniusától, amikor a bolgárokat vertük 4-2-re, egészen 1949 októberéig voltam a válogatott jobbhátvédje. Utolsó meccsemen 5-0-ra páholtuk el a svédeket. Egyszer egyébként a románoknak is lőttem egy hatalmas dugót 30 méterről, talán az volt a legszebb gólom. Sok csodálatos találkozó részese lehettem. Sajnos a világháború is éppen erre az időszakra esett, így nagyobb világversenyen nem vehettem részt.-Akkoriban jobbára a rendszer csapatiből válogattak, így volt, mikor jobbára újpestiek, s később az Aranycsapat idején túlnyomórészt kispesti játékosok alkották a válogatottat. A „rendszeridegen" Fradiból volt a legnehezebb bekerülni.- Engem is megkörnyékeztek, hogy jobb lenne, ha átigazolnék az Újpesthez. Erre azt válaszoltam Csákinak, hogy engem a Fradién kívül csak a válogatott címeres mezében láthat futballozni. Marosán Györgynek pedig azt találtam mondani, hogy inkább az Üllői útra kellett volna hozni Bozsikot és Puskást, mint azt a Fradit szétszedni. Kissé meglepődött a szókimondásomon.- A mai Fradit szerencsére senki sem akarja szétszedni. Azt mindenki tudja, hogy a mostani, eredményes vezetőség kialakításában ön is jelentős részt vállalt.- Tizenegynéhány éve tagja vagyok a tanácsnak. Keserves éveket hagytunk magunk mögött, most azonban meggyőződésem, hogy minden tekintetben hamarosan rendeződik a helyzet. Torgyán elnök úr annak idején valóban kijelentette, hogy velem képzeli a klub jövőjét, ám ezt a feladatot 77 évemre való tekintettel nem vállalhattam el. Viszont ajánlottam magam helyett Szeiler Józsefet a szakosztály menedzseri posztjára, s a szakmai munka irányítására is Csank János volt a jelöltem. Úgy tűnik, bejött az elképzelésem. Félve mondom ki, de az sem kizárt, hogy bajnokok lehetünk.- A válogatottnak inkább a második helyet kellene megcélozni a selejtező csoportban. Odaérhet a Bicskei-legénység?- Alakulgat a gárda, reményteljes döntetlent játszottunk az olaszokkal, s a litvánokat sem ütötte volna ki minden csapat 6-1-re idegenben. Kis szerencsével elérhetjük a pótselejtezőt, s ott bármi megtörténhet. Szurkolok a srácoknak.- Végezetül, az év elején is sajnálatos sérülés érte. Hogy van?- Köszönöm, már sokkal jobban. Január végén megcsúsztam a garázs lejárónál, aláfordult a bal lábam. Három és fél órán keresztül műtötték, sokáig feküdtem a kórházban. Most már túl vagyok a nehezén, ezzel a négylábú járókerettel, amit csak „Trabantnak” hívnak, már tűrhetően megy a járás. Biztosan találkozunk még a tavasszal Fradi-meccsen. naszály Rudas (fehér mezben) az FTC csapatkapitányaként. A másik ferencvárosi Lakat 15
