Fradi magazin (2001)

2001. április / 2. szám

Furulyás: elemi érdek a privatizáció Furulyás János ügyvezető elnökké való kinevezése óta a Ferenc­város ügyeivel kel és fekszik, hiszen a klub igen jelentős esemény, a privatizáció előtt áll. Alábbi interjúnkat különös körülmények között készítettük vele, de Jani bácsi gyorsan megnyugtatott minket: nem a Fradival kapcsolatos ügyek intézése döntötte ágynak.- Remélem, átmeneti állapotról van szó - vágott bele sóhajtva hiszen csak pár hete kezdett el fájni a derekam, amikor otthon meg­emeltem magam. Azóta a lábamra sugárzik ki a fájdalom, de az első diagnózis szerint nincs sérvem vagy idegbecsípődésem, most infú­ziókat kapok és pihenek. Válaszolgatni azért tudok, úgy, hogy kérdez­zen nyugodtan...- Amikor elnöknek kinevezték, azt mondta: kettős feladatban kell gondolkodnia, hiszen egyrészt tűzoltómunkára, másrészt hosszú távú tervének elkészítésére is szükség volt. Először tehát azt kérdezném: hogyan áll az úgynevezett tűzoltómunka?- A rövid távú terv megvalósulni látszik, hiszen az UFA-val már megkötöttük a szerződést, amivel a személyi jellegű fizetési kötele­zettségeinket tudjuk teljesíteni. További tűzoltást jelent, hogy játéko­sokat tudjuk eladni, ebben az ügyben előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, így bátran mondhatom: a „tűz” elaludni látszik.- Ha már a játékosok eladását említette: a Hrutka János iránti ér­deklődésről mindenki tud, de a szurkolókat - nagy valószínűséggel - az érdekli elsősorban: mi lesz a közönségkedvenc Gera Zoltánnal?- Pánikra semmi ok: nincs szándékunkban Gera Zolit értékesíte­ni, hiszen mi is tudjuk, hogy komoly értéket képvisel.- A befektetőkkel elég biztatóan indultak a tárgyalások, hiszen rög­tön munkába lépése elején felvette a kapcsolatot az IMG-vel... Aztán - hogy az előbbi hasonlatnál maradjunk - kissé lelohadt, majd el is aludt a tűz.- A megválasztásom után felhívtam az IMG képviselőjét, de ők korrekten közölték, hogy nem akarnak befektetni. Mi pedig nem szponzort keresünk, hanem befektetőt, hiszen ez az egész klub érde­ke. Egyértelmű, hogy leginkább a labdarúgó kft-ben elhelyezett va­gyon értékesíthető, emellett a vagyoni értékű jogokból tudunk pénzt csinálni a klub számára. Ezt ötven százalék felett szeretnénk eladni, de elmehetünk nyolcvan százalékig is. Az ebből befolyó összeget le­hetne úgy megforgatni, hogy minden szakosztály megéljen belőle. A jelenlegi tizenegy szakosztályt hárommal csökkentjük, hiszen a je­lenlegi sporttörvényeknek megfelelően önálló gazdasági társasággá alakul át a jégkorong, a női kézilabda, és a vízilabda. Ettől függetle­nül természetesen a klub tulajdonában maradnak az említett szakosz­tályok.- Egyébként csak külföldi befektető jöhet szóba?- Azt mindenki tudja, hogy a befektetőket nem egyszerű megta­lálni, és mivel itthonról egyelőre nincs túlzottan nagy érdeklődés, el­sősorban külföldi cégek jöhetnek szóba. Gondolom, sokak vélemé­nyével találkozik ama álláspontom, hogy a Ferencvárosnak elemi ér­deke a privatizáció, és remélem nem lesz semmilyen akadálya a szerződéskötésnek. Hosszú távra szeretnénk megoldani a Fradi hely­zetét, amibe benne van egy komoly nemzetközi siker lehetősége is. A Ferencváros véleményem szerint mindig Ferencváros marad, bárki is lesz mögötte.- Némileg tehát kényszerhelyzetben van a klub, ennek megfelelő­en felmerül: a Fradi kénytelen lesz elfogadni az esetleges ajánlkozó által kínált összeget, vagy azért van valamilyen alsó határ?- Természetesen van, ugyanis komoly számításokat végeztünk, mérlegeltünk mennyit érnek a vagyoni jogok, és úgy döntöttünk, hogy a Fradi ma minimum hárommilliárd forintot ér. Ha mondjuk va­laki ennek a 80 százalékát befekteti, akkor az összegnek megfelelő érdekeltséggel fog bírni a klubban. Ez persze nem azt jelenti, hogy 2,4 milliárd kerül a klub számlájára, hanem azt, hogy évente mintegy 200 millió forint biztos pénzzel vághatunk neki az adott esztendőnek. A nehézségekre egy példát azért megemlítenék: mindenki tudja, hogy magyar labdarúgót külföldön értékesíteni borzasztó nehéz. Egy­részt mert a válogatottunk a 47. helyen áll, másrészt ha kelet-euró­pai labdarúgót kínálunk arrafelé, Nyugat csak egy csapat nevére ap­ja fel a fejét: Sparta Praga! Nos, ez is bizonyság arra, hogy az ENIC és más cégek csak „gazdaként" foglalkozik egy keleti csapattal, te­hát a Ferencvárosnak is el kell jutnia odáig, hogy neve hallatán „fel­kapják a fejüket” Nyugaton.- Óhatatlanul felmerül a létesítmények kérdése, amelyeket most átvesz az ISM...- A létesítmények állami tulajdonban vannak, és jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az FVM kiszáll a Fradiból. Még 1991-ben aláírtunk egy huszonöt évre szóló szerződést a minisztériummal, remélem, bárki kezébe is kerül a továbbiakban a létesítmény, átvállalja majd ennek következményeit. Ha ez megvalósul, akkor teljesen mindegy, ki van mögöttünk. Ha nem, akkor komoly gond van. Mint ügyvezető elnök nem szeretném, ha a létesítmények helyzete zavarná azokat a tárgyalásokat, amelyeket a lehetséges befektetőkkel már elkezdtem, mert a rendezetlenség mindenképpen zavaró lehet, azaz világosak le­gyenek a pozíciók. A fönnálló helyzetet röviden úgy szoktam értékel­ni: adva van a színház, amely az államé, és adva vannak a színészek, akik a klub „tulajdonát" képezik. A tárgyalások során a legfőbb célom az lesz, hogy a „színház" áruba bocsátásakor azok véleményét is meghallgassák, akik a pályán vannak, azaz a színészekét.- Részvénytársaságban nem gondolkodnak?- Elsődleges célunk befektetőt találni, csak utána lehet szó erről. Én személy szerint járható útnak tartom ezt a lépést, sőt, akár a bör­zére is kerülhetünk, de ehhez azért jóval hosszabb időre lesz szükség. Imre Mátyás 4

Next

/
Thumbnails
Contents