Fradi magazin (2001)
2001. március / 1. szám
I Gyetvai László Nyugodtan letagadhatna vagy tíz-tizenöt évet. Ki hinné, hogy Gyetvai László több mint hat évtizeddel ezelőtt, 1938 és 1942 között szerepelt a válogatottban? Fizikailag és szellemileg korát meghazudtolóan egyaránt friss. Szinte hihetetlen, de tavaly december 11-én töltötte be 82. életévét.- Laci bácsi volt a korelnök a kitüntetettek társaságában?- Nem, de azt hiszem, a képzeletbeli dobogón ott állhattam volna én is. Dr. Kalocsay Géza már 85 esztendős, és átvette a plakettjét Baráti Lajos is.- Milyen volt őket újra látni?- Felemelő érzés volt elbeszélgetni a régi nagyságokkal. Nagyszerű kezdeményezés volt az MLSZ részéről ez a gála. Lajossal például felidéztünk egy németek elleni, 5-1-es győzelmünkkel végződött mérkőzést. Csodálatosan játszottunk ám! Ja, és mellettem ült Hidegkúti Nándi, még mondtam is neki, hogy milyen jó, hogy így összeszedte magát a betegsége után. Ahhoz képest, hogy nemrég kórházban feküdt, remekül nézett ki.- Számított az elismerésre?- Nem sokat hallottam előzőleg a rendezvényről, úgyhogy semmire sem számítottam. Nagy öröm ért, mikor megérkezett a meghívó.- Hányszor öltötte magára a címeres mezt?- Tizenhétszer. Egyértelműen az a bizonyos német meccs volt a legemlékezetesebb fellépésem.- Talán több válogatottság is megadathatott volna a számára.- Valószínűleg. De egy korai sérülésem is közbeszólt. Olyan izomszakadást szenvedtem, amit akkoriban nem tudtak teljesen meggyógyítani.- Azért az nyilván jobban fájt, hogy lemaradt a '38-as világbajnoki döntőről.- Rengeteg jó futballista szerepelt akkoriban az én posztomon. Titkos is világklasszis volt, ha megsérült, akkor Kohut Vili lépett a helyére. Nem maradt más, a vb-döntőt Pluhár Pista közvetítésével, a rádiót hallgatva követtem végig.- Később azonban biztos helye volt a csapatban. Csakhogy jött a második világégés...- Kitört a háború, s kerek negyven hónapig voltam katona. Biztosan másként alakul pályafutásom, ha nem hívnak be, mégis áldom a szerencsémet, mert rosszabbul is járhattam volna. Ugyanis hiába játszottam a válogatottban és a Fradiban, én is tagja lettem egy Kijev- be vezényelt alakulatnak. Már be is vagoníroztak bennünket az állomáson, két óra volt hátra az indulásig, amikor egyszer csak engem és egy társamat leszállítottak a vonatról. Kettőnket átirányítottak a katonai kórházba. Adminisztratív munkára fogtak be, de így is rengeteg borzalmat, szenvedő embereket láttam. Szóval komolyan mondom, úgy érzem, a szerencse a kegyeibe vett.- S hál' Istennek, ma is kitűnő egészségnek örvend. Figyelemmel követi a magyar labdarúgás történéseit?- Ez magától értetődő. Igyekszem minden mérkőzésre kimenni, ahol a válogatott vagy a Fradi játszik. Még a vidéki bajnokikra is gyakorta leutazom.- Mit szólt az olaszok elleni 2-2-es döntetlenhez?- Rendkívül boldog voltam. Nemcsak az eredmény, a játék is biztató volt. De hiba lenne úgy hinni, hogy ez a csapat biztosan kijut a következő világbajnokságra.- Miért ilyen pesszimista?- Nem a pesszimizmus mondatja ezt velem, én örülnék a legjobban, ha sikerülne. Csakhogy szerintem csupán külföldön játszó légiósokból nehéz egy egységes gárdát kialakítani. A hazaiak nem élvezik kellőképpen a bizalmat, ami hosszú távon a bajnokság színvonalának rovására is mehet. Ettől függetlenül, nagyon szurkolok Bicskei Berciért és együtteséért.- A Fradival kapcsolatban már bizakodóbb?- Nem akarok abba a hibába beleesni, hogy előre magabiztosan kijelentsem, az aranyérem már idén az Üllői útra kerül. Mindenesetre a kapus poszton ismét klasszissal rendelkezünk, jó, hogy a csupa szív Keller Józsi visszatért, a középpályás sor is nagyon erős, és ez a Gera-gyerek fantasztikus tehetség. Úgy hiszem, van mire építeni. Mondanom sem kell, a Dunaferr elleni idénynyitón ott leszek a lelátón.- Unokák, sőt dédunokák?- Két dédunokámmal sokat járunk múzeumba, állatkertbe, kirándulni. De gyakran leugrunk a parkba, ilyenkor azt magyarázom és mutatom nekik, hogyan kell labdát vezetni. Meg aztán van, hogy órákon át kapura rúgnak nekem... Élvezik a játékot... Persze, nekem sem kellemetlen időtöltés, meg aztán a tévé elől sem lehet elkergetni, ha meccset adnak. Még a Bundesliga összefoglalóit is rendszeresen megnézem.- Tehát nyolcvan fölött is képtelen szakítani a futballal.- Miért kellene szakítanom vele? A futball volt az életem, s az lesz ezután is. 33
