Fradi magazin (2001)
2001. különkiadás / Kökény
Afrika és a pulóver Amikor azon az augusztus végi napon az Építők öreg, kissé kopottas, de jobbára megbízható Ikarus autóbusza - a sofőr oldalán a viszszapillantó biciklicsengővel volt felszerelve - elindult a népligeti csarnoktól, Pesten harminckét fokot mutattak a hőmérők, szellő sem rezdült és mindenkimi dőlt a víz. A cél Észak-Németország - akkor, a nyolcvanas évek végén még NSZK felségterület - volt, mégpedig Oldenburg, ahol felkészülési tornát rendeztek. A csapat tagjai, valamint Laurencz László edző és Isa- szegl Ferenc technikai direktor (bár akkor még egyszerűen technikai vezetőnek nevezték) hatalmas csomagokkal tömték tel a busz csomagtartóját, sőt, még az ülések egy részére is jutott felszerelés.- Te egy hétre csak ezzel a kis szatyorral és a mappáddal jössz? kérdezte Kökény az induláskor. Azt válaszoltam, hogy tényleg nem vittem túlzásba a pakolást, mert azt gondolom, nyáron elég lesz egy hétre néhány váltás trikó, zokni meg gatya, az edzőmeccseken meg aligha kell öltöny, nyakkendő és hasonló flancos, amúgy sem szeretett holmi. Vidáman, énekelve, táncolva egy bajnoksagnyerés után az „aranyhajón“- Hát, te tudod - húzott egyet a vállán Köké, és erről már nem esett több szó a megérkezésig. Azt viszont ma is állítom, hogy volt valami megérzése... Berlinig még semmi baj sem volt, de attól kezdve, ahogyan haladtunk északra, egyre sötétebb felhők gyülekeztek és drasztikusan hűlt a levegő. Oldenburgba pedig szinte a télbe érkeztünk, már az eső is esett, és nem lehetett több nyolc-tíz toknál. A lányokon persze már a melegítőjük feszült, és Laurencz mester meg Isaszegi „doktor" is felöltözött. Ők ketten a leszálláskor édes kárörömmel nézték didergésemet, amit képtelenség volt titkolni. A fárasztó buszozás után mindenki el volt foglalva a szálláson a szobák belakásával, a kicsomagolással. A jóságos és figyelmes Kökénynek azonban ennél többre is volt figyelme. Megesett rajtam a szíve, és Isaszegiéktől kerített egy-két meleg holmit.- Nehogy megbetegedj - nyújtotta át a pulóvert meg a hosszúnadrágot. - Kockává fagyva pedig amúgy sem tudnál írni a meccseinkről. Motyogtam valami köszönöm-félét, de Kökének ezt a nemeslelkű gesztusát azóta sem tudtam igazán megköszönni, sem meghálálni. Isaszegi és Laurencz mester viszont a mai napig is az orrom alá dörgölik - joggal - ezt a nyári lazaságomat, amelyből okulva azóta az afrikai versenyeken is ott lapul egy pulcsi az utazótáskám mélyén - és emlékeztet Köké nagy, jó szívére. Simon József (Nemzeti Sport) * Bea bókja Sokan sok jót elmondtak már Kökény Beáról, olyanok is, akik nálam százszor jobban ismerik őt. így aztán nem tudok meglepetéssel, különleges történettel szolgálni róla. Már azt is rengetegen elmesélték, hogy igazi Fradi- szíve volt-van, és lehet, talán akad, akinek ez már unalmas, ettől még tény, hogy ő valóban a klub leghűségesebb játékosai közé tartozik. Ezt nem árt hangsúlyozni, hiszen a focistáknál akad önkéntes Fradi-szíves, közben tízmilliókért hajlandó aláírni az általa „imádott klubhoz”. Sok bölcsesség nem telik tőlem, talán annyit jegyezhetek meg: ha húsz év múlva a nevét említik, akkor is emlékeznek majd rá a ferencvárosiak. Már most legenda, és visszavonulását a drukkerek mindannyian elsietettnek ítélik. Ez is komoly bók. Halas Zoltán (Blikk)
