Fradi magazin (2001)

2001. november / 8. szám

A Fradi és a sport szeretete családi hagyomány

Tizedik szezonját kezdte meg a Ferencváros női kézilabdázóinál Németh András vezetőedző. Működése alatt a zöld-fehér lányok (asszonyok) sikert sikerre halmoztak. Magyar bajnoki címek, kupagyőzelmek, elődöntőbe jutás, döntőbe kerülés a Bajnokok Ligájában jelzik, közel évtizedes eredményes munkáját. Válogatott játékosok sorát nevelte, akik világ- bajnokságokon, olimpiákon is igazolták mesterük szakmai hozzáértését.- Mikor kötött örök barátságot a sporttal, a kézilabdával?- 1953. augusztus 12-én születtem Budapesten, és harmincöt évig éltem szűkebb pátriámban, Óbudán. Családunkban hagyomány volt a sport szeretete és művelése. Gyerekként az iskolában ismerkedtem meg a sportággal, és annyira megtetszett, hogy az akkori Úttörő Stadion csapatában a szabadidőm nagy részét is a kézilabda töltötte ki.

Később a III. kerületi TTVE csapatában folytattam, ahol akkor igen eredményesen működött férfi és női szakosztály is. A katonaság ideje alatt, a Szondi SE és Tatai Rákóczi csapataiban folytattam. Ezt követően 1975-ben kerültem az FTC - akkor még létező - férfi szakosztályába, ami számomra nagy örömet jelentett, mert a Fradi szeretete is hozzátartozott a családi hagyományokhoz.- Még aktív játékosként, tudatosan készült az edzői pályára?-1978-ben egy korai vállsérülés miatt hagytam abba a játékot, de egyébként is úgy gondoltam, hogy edzőként többre vihetem a jövőben, mint játékosként. 1979. január elsejétől lettem a Fradi ifjúsági csapatának edzője.- Miként alakult edzői pályafutása, hogy került át a - gondolom - kellemesebb oldalra, a „szebbiknem" kispadjára?- kz ifikkel szép sikereink voltak, többször nyertünk ifjúsági bajnokságot. Csapatomból később többen - Kelemen, Győrfi, Megyeri - felnőttként is megái Iták a helyüket. 1982-ben hívott az NB l-es Építők a női csapatához, és elvállaltam a feladatot. Nem bántam meg! A Magyar Kupában második helyezést értünk el, és ezzel kiharcoltuk az indulás jogát a KEK-ben. 1984. január elsején visszatértem az FTC-hez, és négy éven keresztül dolgoztam másodedzőként férfi és női csapatnál egyaránt, volt, hogy egyszerre két csapattal is kaptam feladatot. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt más lehetőség, mint közös megegyezéssel szerződést bontani. Öt évig az Újpesti Dózsa, majd a III. kér. TTVE és a Gödöllő együttesénél kaptam munkát. Ez utóbbi két csapat tulajdonképpen ugyanaz volt, egy átalakulást követően.- Mikor tért vissza a zöld-fehér családba?-1992. július elsejével vettem át vezetőedzőként a Ferencváros női csapatának irányítását. Tizenkettedik helyen vettem át az együttest, azóta egyszer végeztünk a harmadik helyen, és az volt a legrosszabb helyezésünk irányításom alatt. Ez nem rossz statisztika, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar bajnokság színvonala mindenképpen Európa, sőt a világ élvonalához sorolható.- Talán az elért eredmények magyarázzák, hogy ilyen hosszú időt töltheted ugyanazon a kispadon, ami igencsak ritka teljesítmény, vagy egyéb oka is van?- Elsősorban, természetesen az eredményesség a meghatározó. Egyébként pedig itt a Ferencvárosnál a kézilabda szakosztály életében ennek is hagyománya van. 1950 óta, legjobb tudomásom szerint mindössze öt (!) ember irányította a női csapatot. Közülük is kiemelkedik a legendás edző, Elek Gyula, aki kisebb megszakításokkal, közel két évtizeden keresztül volt edző a hölgyeknél. Az is megkönnyíti a dolgomat, hogy érzelmileg is kötődöm a klubhoz, ez sokszor átsegít a nehezebb időszakokon.- A hírek szerint keménykezű edzőnek tartják. Egyetért ezzel a megállapítással?- Nem szeretem az ilyen-olyan besorolásokat. Az adott feladatokhoz, az elvárásoknak megfelelő eredményekhez, adott munkára van szükség. Ennek eléréséhez megvannak a megfelelő módszerek, és ehhez kell alakítani lehetőség szerint a játékosállományt. Nem panaszkodhatom, mert a

játékosok többsége általában partner a munkában. Volt néhány csalódásom, de ez is természetes.- Gondolom, azért kedvencek is akadtak az évek során, és most elsősorban Kökény Beára gondolok. Az ő kiesése, és néhány játékos távozása nem könnyíti meg a dolgát. Miként ítéli meg csapata esélyeit a bajnokságban, és a BL-ben, ahol a spanyol Misleta mellett, az osztrák Hypo és a dán Viborg vár a Fradira?-„Köké" valóban kivételes egyénisége a sportágnak. Azért nem beszélek róla múlt időben, mert bár játékosként valóban befejezte, de itt van közöttünk, ő irányítja az utánpótlás munkáját, és továbbra is napi kapcsolatban vagyunk. Az eltávozott játékosokra sosem haragszom, és nem ellenségként tartom őket számon. Gondolom, ezzel ők is így vannak, sőt kicsit sajnálják is, hogy el kellett hagyniuk a „Paradicsomot”. Tizenöt fős szerződtetett játékos kerettel dolgozunk, nagyobb létszámra nincs lehetőségünk. Úgy gondolom, mindkét fronton azonosak az esélyeink vetélytársaikkal, a hazai mezőnyben elsősorban a Dunaferr, Cornaxi, FTC hármas küzdhet nagyjából egyforma eséllyel az első helyért, illetve a dobogós helyezésért. A nemzetközi porondon hasonló a helyzet, és bár valóban nagyhírű ellenfelekkel kell harcolnunk a továbbjutásért, a másik csoportot, ahol a Volgograd, valamint a Ljubljana és a Skopje is szerepel, több szempontból is nehezebbnek tartom.- Az előttük álló feladatokhoz adottak a feltételek?- Ami a létesítményt illeti, kimagaslóan jó a helyzetünk. Azt azonban sajnálom, hogy sajnos itt a fővárosban csökken az érdeklődés, vidéken sokkal többen érzik magukénak a csapatukat. Közelebb állnak a szurkolók a közönséghez. A Lüttzeliden elleni BL-meccsünkön sem telt meg csarnokunk. A munkánk valós értékének pedig azt tekintem, ha megtelik a csarnok, és el tudjuk adni a reklámokat. Ehhez klubszinten is jobb koordinációs munkára van szükség, az egyes szakosztályok között. A labdarúgó-csapat mérkőzései elől például mindig igyekszünk kitérni, de a tévéközvetítések változásai sokszor keresztülhúzzák a számításainkat. Ez összefügg az anyagi helyzetünkkel is, amely javult ugyan valamelyest az utóbbi hónapokban, de még mindig akadnak gondjaink.- Hogy látja a kézilabda sport hazai és nemzetközi helyzetét?- Hazai szinten az iskolai testnevelés színvonalát, óraszámait, egyéb körülményeit tartom a legnagyobb problémának. Az egyesületekben már más a helyzet, mert nagyszerű edzők dolgoznak, és a gyerekeknek jó esélyük van, hogy viszonylag rövid idő alatt a legjobbak közé kerüljenek. Példaképek is vannak szép számmal, akikre felnézhetnek, és 22-23 éves korukban jelentős ugrás érhető el pályafutásukban. Ezt a helyzetet addig tudjuk tartani, ameddig legjobb játékosaink többségét itthon tudjuk tartani, ami egyre nehezebb. Ha ez nem sikerül, akkor törvényszerű lesz a visszaesés.- Egyszer már megbízott kapitányként, Zsiga Gyulával közösen irányította a válogatottat, ha ismét felkérnék, és ezúttal kineveznék erre a posztra, elvállalná?

„Isten éltessen, András!” Balról: Juhász Gyula szó. elnök, Németh András, Maglódi Lajos szó. igazgató

4