Fradi magazin (2001)
2001. október / 7. szám
A kis Kuzi „Szergej, maradj!” - zúgott a tizenötezres kórus a felejthetetlen Fradi-fiesztán 1992-ben. A rigmus minden idők egyik legnépszerűbb, Magyarországon élő szovjet állampolgárát, Szergej Kuznyecovot éltette. A Ferencváros védőjátékosa éveken át nagyszerű teljesítménnyel nyerte el a zöld-fehér hívek szimpátiáját. Már akkoriban is sugdosták, hogy igen, valóban jó a Szergej, de a fia, a kis Szergej is ügyesen tereli ám a labdát... „Édesapám odakint is nagy kedvenc volt, csapatával például a negyedik helyen is végeztek az akkoriban nagyon erős szovjet bajnokságban. Ám amikor ideszerződött Magyarországra a Fradihoz, olyan szeretet vette körül, amit otthon soha nem tapasztaltunk. A zsúfolásig telt stadion, a határtalan klubimádat, a mérkőzés hangulata engem is magával ragadott az Üllői úton. Természetes, hogy én is eldöntöttem, mindenképpen a Ferencvárosban szeretnék futballozni." Úgy is lett. A „málcsik" azóta felcseperedett, s ugyan még lapzártánkig nem jutott szóhoz a Fradi felnőtt együttesében, már kerettagnak vallhatja magát. Ifjabbik Szergej Kuznyecov anno kilenc évesen öltötte magára először a Ferencváros szerelését a serdülőknél. Atyjával ellentétben, csatár erényeket villogatott, s az idő haladtával, rendesen termelte a gólokat. Egészen 2000-ig a klubnál nevelkedett, aztán édesapjával úgy döntöttek, belekóstol a légiós életbe is. Az új finn szuperalakulat, a Jokerit kínált szerződést, amit nem lehetett nem elfogadni. Hiszen míg itt egy ideig csak kopogtathatott volna a nagycsapat öltözőjének ajtaján, ott tizennyolc évesen is a kezdő tizenegynél vették - volna - számításba. „Szilágyi Gáborral együtt mentünk ki a skandinávokhoz. A korábban a Werder Bre- mennél és a Bayern Münchennél is légióskodott Rautainen volt az edzőnk, és ez garancia volt számomra a magas színvonalú szakmai munkára. Edzettünk is annyit, mint előtte sohasem, a fejlődésem szempontjából rengeteget számított a kint töltött időszak. Ráadásul Finnországban nem iratkoztam be semmilyen iskolába, Így csak a labdarúgásra kellett koncentrálnom. Rögtön a kezdeteknél a kezdő tizenegybe jelöltek, mindketten rendszeresen játszottunk. Második helyen végeztünk a bajnokságban. Sajnos időközben nekem közbejött egy sérülés, a térdemet meg kellett műteni, így elég sokat kihagytam. Később az edzőváltás után már nem élveztük a bizalmat, mindketten elkerültünk a Jokerittöl. Gabi egy másik finn gárdánál kötött ki, én pedig visszajöttem a Fradihoz. Hívtak, s nem sokáig gondolkodtam a válaszon." A nagycsapat kereténél végzi az edzéseket, a hét végéken azonban egyelőre a juniorok között lép pályára. Az Újpest ellen szó volt róla, hogy a kispadra már leülhet, ám akkor még nem érkezett meg a játékengedélye. Edzőmérkőzéseken persze már bizonyította tudását, ám élvonalbeli debütálása még várat magára. „A bajnoki rajt előtt elbeszélgettünk Csank mesterrel, azt mondta, mindenképpen számit rám. Fiatal vagyok, van még időm, egyébként is úgy érzem, ve- télytársaim előrébb tartanak a ranglistán. Azért abban reménykedem, hogy már ebben a naptári évben, rosszabb esetben, ebben a bajnoki évadban már bemutatkozhatok a Fradi A csapatában is. Csak azt sajnálom, hogy mostanában nincsenek annyian a lelátókon, mint apuék remeklése idején. Persze, hogy visszatérjenek a szurkolók ezrei a stadionba, az rajtunk, játékosokon is múlik." A társak egyébként hamar befogadták, hiszen a keret tagjainak többsége nagyon is tudta, kinek a tia érkezett közéjük. Sőt, Keller és Lipcsei még együtt játszottak az idősebb Kuzival. S hogy érik az a bemutatkozás, mi sem bizonyítja jobban, hogy Szergej az ukrán utánpótlás-válogatottban már többször is pályára lépett. Éppen ezért nem hagyhattam ki a kérdést, melyik válogatott címeres mezét viselné a felnőttek között, az ukránét vagy a magyarét? Mert ugye mindkettőét nem lehet. „Nehéz kérdés. Ukrajna a hazám, ott születtem, viszont szinte Magyarországon nőttem fel. Eddig csak kisebb tornákon léptem pályára hazám utánpóllásában. Még ukrán állampolgár vagyok, remélem, nemsokára megkapom a magyart is. Majd azután morfondírozhatok, melyiket válasszam, még sehová sem hívtak. Egyelőre inkább az foglalkoztat, hogy kerüljek be a Ferencvárosba, ott állandósítsam a helyem, rugdossam a gólokat, s hogy persze nyerjük meg a bajnokságot. Ahogy annak idején apuéknak már sikerült." Naszály György Három a „kislány”! Ebben a szezonban a Ferencváros női kézilabda-csapata három új játékost igazolt. Ezekkel a játékosokkal ismerkedhetünk meg egy kicsit közelebbről az elkövetkező időkben. Elsőként Pádár Margóval, aki régi-új ferencvárosinak mondható, mivel a 90-es évek elején már játszott a Fradiban. Nővéréhez hasonlóan, ő is Komlón kezdett megismerkedni a kézilabdával az általános iskolában, bár előtte az asztalitenisz vonzotta inkább, de mikor látta nővére sikereit, a kézilabda mellett döntött. így került 14 évesen a Ferencvároshoz, ahol végigjárta a „szamárlétrát”, mint oly sokan, és 1993-ban bekerült a leinőttek közé, ahol a 93-94-es évadban bajnok, és kupagyőztes lehetett, de csak perceket tölthetett a pályán. Ezért 1995-ben átigazolt a szekszárdi együtteshez, mivel több játéklehetőséget szerezhetett és rutint. 1999-ben Vácra igazolt, és itt is 2 évet játszott, nem is akárhogyan, hisz a góllövőlista elején végzett. 2001. nyarán a Győr és a Herz-FTC is megkereste, és Margó nevelő egyesületét választotta. Hogy miért? Erre és más kérdésre is rövidesen választ kaphatunk.-Átigazolásodkor szerepet játszott-e, hogy testvéred is itt játszik?-P.M.:A nővérem nem játszott szerepet, hogy én a Fradiba viszszakerülhettem. Én Németh András hívására jöttem, mivel ő dönti el, hogy kit szerepeltessen a csapatában.- Mi döntött a Herz-FTC mellett, és nem a Győrt választottad?-P. M.: Egyrészt azért döntöttem így a Fradi mellett, mert ezzel is közelebb kerültem a családomhoz. Másrészt már régebben is dolgoztam Németh Andrással, és nagyon jó edzőnek tartom, bízom benne, hogy még fejlődhetek nála, és ki tudja hozni belőlem a maximumot. Természetesen azért is, mert így együtt játszhatok nővéremmel is.- Milyen ismét a Herz-FTC-ben játszani?-P. M.: Kimondhatatlanul leiemelő érzés volt megint a zöld-fehér mezt magamra ölteni, és jó volt a fantasztikus Fradi-közönség előtt a pályára kilépni.- Érzéseid szerint változott-e a hangulata a mérkőzéseknek, mióta elmentél?-P. M.: Ugyanolyan remek a hangulata a mostani meccseknek is, jó a közönség. Én is sok segítséget kaptam ahhoz, hogy beépülhessek a csapat játékába.- Terveid az elkövetkező időkben?-P. M.: Szeretnék még egy pár évig kézilabdázni, most az a célom, hogy jó játékommal a csapat hasznára váljak, és minél több bajnokin és kupagyőzelem részese lehessek. A Herz-FTC-ben alkalmam lesz arra is, hogy belekóstoljak a „B1 ” meccsek ízébe is. Remélhetőleg Pádár Margó vágyai teljesülnek, és sokszor lesz még bajnok és kupagyőztes is, így öregbítheti majd a Pádár-család hírnevét is, mert mint tudjuk. Pádárból most kettő is van a Fradiban, a szurkolók nagy örömére. Zana Anita 23
