Fradi magazin (2001)
2001. szeptember / 6. szám
Egy „paulísta” emlékei a messzi távolból Bizony, rohan az idő! 1929-ben a Ferencváros világraszóló sikerű túrát bonyolított le Dél-Ameriká- ban. Brazília, Uruguay, Argentína válogatott- és klubcsapatai ellen bizonyította, hogy - akkoriban már - a világ legerősebb egyletei között kell számolni vele. Nemrégiben Budapesten ülésezett az ICC, a Világkereskedelmi Kongresszus, és a háromnapos rendezvény során találkozhattunk latin-amerikai üzletemberekkel, gazdasági vezetőkkel. Az RTV Stúdió számára egy brazil küldöttséggel készítettünk műsort, és-természetesen - a labdarúgás is szóba került. Rogério Ziviani úr a földrész egyik legjelentősebb vállalatának, a Bahia Sul Celulose Trustnek a kereskedelmi igazgatója, és mellesleg fanatikus Palmeiras-szurkoló, pártoló tag és tagja a klub legtehetősebbeket tömörítő gazdasági támogatóinak. A magyar zöld-fehérek és a brazil zöld-fehérek voltak a kötetlen társalgás „meghatározói”, és persze a régi sikerek után a mai állapotok is szóba kerültek. A Palmeiras az utóbbi években bajnokságokat, Mercosur és Libertadores-kupát is nyert, míg a Ferencvárosnál leginkább a Bajnokok Ligája szereplésre emlékeztünk... nem ugyanaz, enyhén szólva. A 49 esztendős Ziviani úr azonban hét évtizedes emlékekkel is tudott szolgálni:- Édesapám 16 esztendős volt, amikor az Önök Ferencvárosa hazámban és más dél-amerikai országokban járt. Ott volt mindkét mérkőzésen, melyet Sao Paulo állam válogatottja vívott a budapestiek ellen! Akkor a Palestra Italia (a Palmeiras akkori neve) legifjabbja volt, és később az FC Sao Paulóban is játszott évekig. Azt mesélte, hogy az első meccsen - rekordközönség - több mint 50 ezer néző előtt remekül játszottak a magyarok, és győztek. Pedig az akkori Sao Paulo állami válogatottban a Santos, Palestra, Sao Paulo, Corinthians legjobbjai, válogatott klasszisok is szerepeltek, például: Feitico a gólszerző a Santos középcsatára, Fridenreich a „tigris" a húszas évek legnagyobb csillaga, avagy Julio, a Palestra kiváló fedezete.-Akkoriban meglepetés volt Önöknek a Fradi teljesítménye?- Természetesen, noha országunk játékereje - akkoriban - még nem érte el Uruguay vagy Argentína erejét. Édesapámék azonban büszkék voltak arra, hogy Sao Paulo válogatottja 14 éven át volt veretlen otthon, pedig játszottak Argentína legjobbjaival is, Paraguay, Chile válogatottjával, sok-sok klubcsapattal és nem nyert itt Spanyolország, Belgium nemzeti tizenegye sem. A Ferencváros törte meg a sorozatot, és utána ez a remek csapat nyert a kétszeres olimpiai bajnok, Uruguay otthonában is, sőt Argentína vezető klubjai (River Plate, Racing Club ellen is), szóval hatalmas lett a respektje a magyar csapatnak...- Nagy Béla barátom könyvéből megtudhattuk, hogy a brazilok gyorsan szervezetek egy visszavágót is az első meccs után...- Nézze, akkor nálunk csak a brazil válogatott és a Palestra tudta legyőzni a Ferencvárost - persze, hogy fűtötte a visszavágás a büszke „paulistákat”, és a szurkolókat. Sikerült is éppen 2-1 arányban győzni, de ez nem kisebbítette a magyar gárda sikereinek fényét, megint hatalmas tömeg élvezte a játékot, és elismerte, hogy olykor a szerencse is segítette Sao Paulot.- Édesapja foglalkozik még a labdarúgással?- Szerencsére még közöttünk él, 86 évesen. Otthonról nemigen mozdul ki, de a televízióban követi a meccseket. Ő nem futott be nagy karriert, bár büszke arra a 15 évre, amit Sao Paulo és Palmeiras játékosként eltöltött. Többször volt állami bajnok és tagja volt a paulista válogatott keretnek is, olyan társakkal, mint Rui, Antoninho, Ministrinho és arra a legbüszkébb, hogy tagja volt az első „tricam- peao Palestra Italia (Palmeiras)-nak 1932/33/34-ben. Mindig szeretettel emlegette a magyarokat, akik már a 20-as, 30-as években is kiválóak voltak, és később is a szép, szellemes „brazilos” technika zászlóvivőiként maradtak meg emlékeiben.- Ön is volt igazolt labdarúgó?- Kölyökként a Palmeirasban, persze - de tudja, azért nálunk sem lesz mindenki Pelé, Rivaldo, vagy Roby Öarlos - úgyhogy megmaradtam szurkolónak, és támogatónak. Kérem, tolmácsolja üdvözletemet a mai Ferencvárosnak, játékosainak, vezetőinek és szurkolóinak. Tudom, a világ ma nem a magyar futball sikereitől hangos, de ahol ilyen gazdag hagyományok vannak, ott eljön majd a sikerek ideje újra. A Palmeiras múzeumában a legendás elnök, Cavelleiro de Vivo képe mellett (aki a meghívásokat szervezte) ott látható az akkori Ferencváros képe is, a brazil újságok felsőfokú dicséretei mellett: Amsel-Takács I, Flungler, Lyka-Bukovi, Obitz-Tánczos, Takács, Turay Toldi, Kohut. Elküldöm majd Önnek a fotót, ahol édesapám először látható a Sao Paulo mezében, és remélem sikerül még felkutatnom más emlékeket az Önök múzeuma számára is, remélem a távolság ellenére barátok maradunk - mi zöld-fehér „családtagok"! Füzesi Péter Vélemények a Herz-Kupáról a régi csapatkapitány Kökény Beatrix, valamint az új csapatkapitány Pádár Ildikó szemszögéből: Pádár Ildikó: Azt gondolom, hogy nagyon jó hangulatú csapatokat sikerült meghívnunk, és számunkra különösen pozitívan végződött, mivel ismételten sikerült megnyernünk a Herz-Kupát. Sokat segített abban, hogy felmérjük, hol tartunk, mivel nemrég kezdtük el az alapozást. Nagyon szeretnénk bajnokságot és kupát nyerni. A Bajnokok Ligájában még nem tudom, mert legyünk túl a Lüzerinden és utána töprenghetünk, amikor a csoportmérkőzésekre kerül sor. Kökény Beatrix: Nagyon jó meccsek voltak, mivel négy nagyon jó csapat jött össze és annak különösen örülök, hogy mi lettünk a torna győztesek. Úgy gondolom, hogy ilyen közönség mellett, illett megnyerni a Herz-Kupát. A bajnokságban az első hely a cél, míg a BL-ben a legjobb 8 vagy 4 közé jutás. Onnan pedig már minden sikerülhet. Szerintem a játék mindenképpen könnyebb volt, de remélhetőleg az új szerepkörben is meg fogok felelni. Herz Kupa, 2001. audusztus 15. Deli és Mravikova 28
