Fradi magazin (2001)
2001. június / 4. szám
A 13. oldalon Balszerencsés sportolók Hámori sajnálja, hogy csalódást okozott Az idei szezon kétségkívül legpechesebb fradistája Hámori Ferenc volt. A válogatott csatárt ősszel, az alapszakasz végeztével szerződtette a klub, és akkor nagyszerű fogásnak bizonyult. A támadó képességeit perszer most sem vonja senki kétségbe, de arra aligha lehetett számítani, hogy egyetlen találkozón sem lép pályára. Persze, ez leginkább őt bántja a legjobban...- Amióta 1999 nyarán a Vasastól Izraelbe, a Netanya csapatához szerződtem, csak negatívumokkal találkoztam a futball terén - mondta a labdarúgó. - A klubnál egyáltalán nem jöttek be a számításaim, egészen másra számítottam, mint amivel szembesültem. Jellemző, hogy tétmeccsen utoljára valamikor 2000 májusában léptem még Izraelben pályára.- Utána hazatért, de ősszel mégsem játszott sehol...- Sajnos későn érkeztem haza, akkor, amikor már itthon lejárt az átigazolási szezon. Kapóra jött, hogy novemberben újra lehetett igazolni, nagy örömmel mondtam igent a Fradinak. Jöttek azonban az ilyen-olyan sérülések, emiatt az alapszakaszt követő öt mérkőzésen sem léphettem pályára.- Az alapozást viszont elkezdte, emlékszem, az első gödi edzésen a Fradi első, harmadik évezredbeli gólját szerezte. Miért nem jött a folytatás tétmeccsen is?- Sajnos újra megsérültem, ráadásul nem volt türelmem kipihenni a sérülést. Március 23-án Hangody professzor megműtötte a térdemet, utána következett a rehabilitáció, a combom erősítése, ami még most is tart.- Hogyan tovább?- Egyelőre nem tárgyaltunk a folytatásról, persze biztosan nem jó ajánlólevél a közel egyéves kihagyás. A leginkább az fájlalom, hogy eddig igazából meg sem érezhettem azt, milyen Fradi-játékosnak lenni, hiszen ezt csak a meccseken, a pályán szívhatja magába az ember. Nagyon rendesek voltak az edzők és a vezetők is, bár azért voltak olyan hangok, kidobott pénz voltam, sérülten érkeztem. Ez nem igaz, engem viseltek meg leginkább az elmúlt időszak történései. Kardos Ernőt megedzette a sérülése A csapat egyik legtehetségesebb fiatal játékosának, Kardos Ernőnek sérülésére minden bizonnyal minden Fradi-szurkoló emlékszik. A futballista tavaly november 4-én Székesfehérvárott a Videoton ellen ütközött a fehérvári Kiskapusival, és ezután kívülről is szörnyű volt látni a bokáját. A riadalom nagyobb volt a bajnál, a diagnózis végül „csak” ficamot, és a külső bokaszalag szakadását állapította meg, ez elviekben két-három hónapos sérülés. Kardosnak nem volt szerencséje...- Én is úgy számoltam, hogy a tavaszi első fordulóban már pályára léphetek a Dunaújváros ellen - kezdte a középpályás. - A balszerencse, egészen pontosan a sebem begyülladása azonban keresztülhúzta a számításaimat. Pedig az alapozó időszak elején már futottam... Szóval, február 28-án újra megműtötték, kitisztították a gyulladt részt. Azóta különféle utókezelésekre járok, Bodnár Józsi mágneses terápiával gyógyított, de jártam lézeres kezelésre is.- Egy fiatal futballista esetében hatványozottan hátrányos ha hosszú időre kiesik a munkából, pláne akkor, amikor sikerült beverekednie magát a csapatba, nagyon megviselte a tétlenség?- Nem tagadom, kezdetben igencsak magam alatt voltam, márc- sak azért is, mert korábban szinte semmilyen sérülésem nem volt, jóformán még húzódás miatt sem kellett pihennem. Talán furcsa amit mondok, de a hosszú tétlenség egy idő után nagy dacot váltott ki belőlem, megedzett a baj. Úgy érzem, lelkileg rengeteget erősödtem az elmúlt hónapok alatt, óriási bizonyítási vágy dolgozik bennem.- Ráadásul anyagilag is igencsak megszenvedhette a kihagyást, hiszen sorozatban nyert a csapat...- Tény és való, milliókat buktam, ez is igen érzékenyen érintett. Persze nem ez volt a legrosszabb. Szinte szenvedtem, amikor kívülről kellett nézni a többieket, sokkal de sokkal jobban izgultam, mint mondjuk az üllői úti bemutatkozásomkor. Az MTK elleni kudarckor például majdnem felrobbantam a lelátón a tehetetlen dühtől.- Szokott még álmodni a sérülésével?- Már egyáltalán nem gondolok rá, igyekszem teljesen kitörölni az emlékezetemből. A négyes számot egyébként korábban sem szerettem, nyilvánvalóan a sérülés után még annyira sem lesz a kedvencem, de nem vagyok babonás. Ha mondjuk idén ugyanúgy november 4-én kellene Fehérváron pályára lépnem, egy percig sem haboznék. Sokáig például még a videokazettára sem mertem ránézni, amelyen a sérülésem jelenete szerepelt, ma már ez sem zavar, különösebb érzelmek nélkül képes vagyok végignézni azt a szörnyű látványt. 13
