Fradi magazin (2001)

2001. május / 3. szám

Li- Ki volt a legkellemetlenebb ellenfele?- Könnyű egyik sem volt, a legnehezebb azonban Fenyvesi Máté. Gyors volt, nagyon jó futballista, és afféle billegős cselező, aki bemozdul jobbra, elmegy balra, és aki ellen így aztán igazán nem volt vasárnapi zsúr egyetlen hátvéd élete sem. Hát még az enyém, akinél „Tüske” ráadásul nyolc évvel fiatalabb is volt!... Ellene alaposan fel kellett kötni azt a bizonyos alsóneműt, nagy csatákat vívtunk.-Akadt-e összetűzése ferencvárosi szurkolókkal?- Semmi ilyenre nem emlékszem. De hát akkoriban más volt a nézőtér és az egész magyar futball hangulata. A szurkolók tisztelték az ellenfelet, és ha a saját játékosuk egy csellel becsapta a másik csapat hátvédjét, akkor a csatárt ünnepelték, és nem a bekket kezdték el gúnyolni. Én is élveztem ezt a gáláns tiszteletet, illetve egy fok„Újra dobog a Fradi-szív”

A keret legfiatalabb tagjaként, tavaly ősszel tizenötször, s eddig (legalábbis lapzártánkig) tavasszal is minden mérkőzésen pályára lépett. Gyepes Gábor még csak 19 éves, mégis egyre érettebb teljesítményével hamar kivívta a szurkolók szimpátiáját. Jobbára Csiszár vagy Lipcsei posztján jutott szóhoz, volt, amikor Nagy Norbert helyére cserélték be. Ám nem lenne meglepő, ha Csank János las- san-lassan azon törné fejét, hogyan jelölheti őt a kezdőbe akkor is, ha senkit sem tiltanak el és mindenki egészséges...- Azért tudom, hogy ez még odébb van - kezdi szerényen. - Idén egyébként még egyszer sem fordult elő, hogy mindenki hadra fogható lett volna. De azt hiszem, abban az esetben nekem egyelőre a kispadon lenne a helyem.- Több poszton is megfordultál már. Melyik az igazi?-A védelemben emberfogót, a középpályán középső embert játszom, mindkét helyen jól érzem magam. Ifiben és juniorban csatár voltam, míg az utánpótlás válogatottban vonalban védekezünk, s ott belső védőként számít rám Gellei Imre. Talán ez utóbbi fekszik a legjobban, de távol álljon tőlem, hogy ezt bárhol is szóvá tegyem. Mindig ott állok Csank mester rendelkezésére, ahol ő jónak látja. így is, úgy is igyekszem a maximumot nyújtani.- Soha nem éreztetik veled a társak, hogy te vagy a legfiatalabb az öltözőben?- Úgy érzem, elfogadtak. Persze néha zrikálnak, hogy még látják a tojáshéjat a fenekemen, de ez természetes. Egyszer-egyszer a pályán odaszóltak, hogy ezt másképp is csinálhattam volna, ősszel valóban irányítgattak, de többnyire segítő szándékkal tették. Különben is, az alapszakaszban a sikertelenség miatt jóval feszültebb volt a légkör. Tavasszal talán jobban bíznak bennem, kevesebbszer szólnak felém, akkor is inkább biztatgatnak.- Az utánpótlás válogatottban is sikeresnek mondható időszakot tudhatsz magad mögött.-Valóban nincs okom panaszra, eddig ötször ölthettem magamra a címeres mezt. Szerintem a sokra hivatott, mostani gárdából kialakulhat egy olyan mag, amire a jövő nemzeti tizenegye épülhet. Majdnem mindenki rendszeresen játszik a magyar első osztályban, néhányan már most külföldön légióskodnak. Nem ártana, ha többség pár éven belül szintén nagyobb nyugati klubokhoz kijuthatna, és ott tovább fejlődhetne.-Ez a csapat is képes lehet egy hasonló menetelésre, mint az atlantai olimpián részt vett együttes?- Szerintem igen. Kár, hogy nem lehet együtt tartani a társaságot, mert fél év múlva Korolovszky, Löw, Simek, Gera, Takács és Bodnár is kiöregszik a korosztályból. Remélem, nagyon sokszor játszunk még együtt az elkövetkezendő esztendőkben, válogatott mezben.

kai még nagyobbat is, mint mindenki, aki az aranycsapat tagja volt. Még olyan is előfordult, hogy egy meccset a Fradi-tábor kellős közepén ülve néztem végig, és olyankor a szeretet sugárzott felém, noha a Dorog még a bajnoki címtől is elütötte a Ferencvárost...- Milyennek tartja a mai FTC-t?- Szurkolok, hogy nyerje meg a bajnokságot. Két ok miatt is. Egyrészt azért, mert a magyar futballnak hangulatilag is, és szakmailag, például a válogatott szempontjából is szüksége van egy jó Ferencvárosra. Másrészt pedig azért, mert tisztelője vagyok Csank Jánosnak, aki csendesen és kiválóan dolgozik, remekül épít fel játékot, csapatot, így aztán most már egyre inkább egy tényleg jó Ferencváros kezd kialakulni.

Szekeres István- Úgy legyen! Említetted, hogy a fejlődés záloga, ha valaki minél korábban külföldre kerül. Te mikorra tervezed, és hová szerződnél a legszívesebben?- Úgy három-négy év múlva magam is belekóstolnék a légiós életbe, számomra Spanyolország a legvonzóbb. Nemrég a válogatottal túráztunk ott, s meggyőződhettünk róla, arrafelé még mindig szó szerint játsszák a focit. A sportágat körülvevő közegről, a stadionokról, a szurkolók egészséges fanatizmusáról nem is beszélve.-Az elmúlt egy évben jókorát fordult veled a világ, hiszen „szemtelenül" fiatalon az ország legnépszerűbb csapatának elismert játékosa lettél. Jól viseled a hirtelen jött népszerűséget?- Nem hinném, hogy a leglelkesebb fradistákon kívül bárki is felismerne az utcán. De nem is foglalkoztat a népszerűség. Nekem elég annyi, hogy hiába terjedt el állítólag Csank Jánosról, hogy nem szereti a fiatalokat, én meggyőződhettem róla, hogy ez nem igaz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan az első csapat közelébe férkőzhetek, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Hiszen mindig is ez volt életem álma. Főleg, hogy most még jól is megy a szekerünk, a szurkolók szeretete csak úgy árad a lelátóról.- Miben jobb a Fradi, mint a bajnoki címre szintén esélyes vetély- társak?- Nálunk erősebb a csapategység, mint másutt, ebben biztos vagyok. Példákat is mondhatok: ősszel az ismert problémák ellenére nem esett sok szó a pénzről, illetve annak hiányáról az öltözőben. Nekünk mindig csak a győzelem lebeg a szemünk előtt. Játékban nem vagyunk senkinél sem rosszabbak, csakhogy ebben a csapatban, ezekben a játékosokban újra dobog a Fradi-szív. Gondolom, ezt a szurkolók is megérzik, és ismét egyre többen jönnek ki majd a stadionba. Az ő segítségükre is nagy szükségünk van, hogy miénk legyen a bajnoki aranyérem.

n-ly

34