Fradi magazin (2001)
2001. május / 3. szám
a Fradi az Fradi volt, még ha Kinizsinek hívták is” Buzánszky Jenő, az aranycsapat legendás jobbhátvédje egyebek között a klubhűségéről is híressé vált, mert noha hívták mindenfelé, ő a Dorogi Bányász futballistája maradt. S ez akkor is igaz, ha 1956 telén azt történt, hogy a Ferencváros zöld-fehér mezét öltötte magára. Történt ugyanis, hogy a Fradit jugoszláviai túrára hívták, ami akkor nagy dolognak számított - kis „nyugatot” jelentett. A gárda jól is szerepelt - igaz, még kölcsönjátékosokkal is megerősítették. Erről a túráról, és a Ferencvárossal való kapcsolatáról beszélgettünk Buzánszky Jenővel.- Emlékszik még, hogy ki és mikor hívta meg?- Inkább csak dereng valami, a most már igencsak távoli múltból, az viszont egészen biztos, hogy Sós Karcsi bácsihoz kötődik ez a történet, aki akkor a Fradi edzője volt, korábban viszont a Dorogé. Ennek nyilván köze volt ahhoz, hogy éppen hármunkat szemelt ki, llkut, Vargát meg engem. Arra ma is büszke vagyok, hogy noha egy klubban telt el a felnőtt, az NB l-es pályafutásom, az egyetlen „kiruccanásom” éppen a zöld-fehér színekhez kötődik.- Azokban a szomorú napokban mégsem lehetett könnyű elindulni itthonról...- Valóban nehéz szívvel csomagoltam, hiszen a tragikus, véres napok mély nyomot hagytak mindenkiben, s még tele voltunk aggodalommal, bizonytalansággal. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott volt annak az egyértelmű jelzése, hogy az élet megy tovább. Az olimpikonok ugyebár már a viharos napok alatt elutaztak Mel- bourne-be, mi voltunk az elsők, akik az események után útra keltünk. Számomra külön felemelő érzést jelentett az, hogy noha éppen azon a nyáron elbúcsúztam a válogatottságtól, most ismét a magyar színek képviseletében léphettem pályára.- Milyen volt a viszonya az újdonsült csapattársakkal, a fradis- tákkal?- Kifogástalan, ismertük egymást, hiszen mi dorogiak, illetve a ferencvárosiak sokszor játszottunk egymás ellen, de a különböző válogatottakban egymás mellett is. A legszorosabb kapcsolatban én ennek megfelelően, Dalnoki Jenővel voltam, valamint Dékány doktorral, akivel Svédországban még egy szobában is laktam. A jugoszláviai túra persze még tovább mélyítette a barátságunkat, jó társaságot alkottunk, a dorogiak nem lógtak ki a csapatból, és hát ugye, a közösen átélt, kisebb-nagyobb viszontagságok is, mint rendesen, még közelebb viszik egymáshoz az embereket.- Itthon nagy meccseket vívtak egymás ellen?- Bizony, nagyokat. Csak az egészen fiatalok kedvéért mondom el, hogy Dorog akkoriban igazi oroszlánbarlang volt, ahol egyetlen pesti nagycsapat sem mehetett biztosra. Az pedig külön szám volt, amikor jöttek a zöld-fehérek, elvégre a Fradi az Fradi volt, még ha Kinizsinek hívták is sokáig. A klub óriási hagyományai, a jó értelemben vett Franzstadt-mítosza, mint mindenütt az országban, nálunk is külön vonzerőt jelentett, nem volt könnyű jegyet szerezni a mérkőzéseinkre. Magam vendégként játszottam az Üllői úton is, a Népstadionban is, az FTC ellen, szintén fantasztikus hangulatú meccseken, s még olyan is akadt, hogy Karácsony másnapján futballoztunk, jeges esőben.- Önnek általában ment a játék a Fradi ellen?- Igyekezni igyekeztem, és azt hiszem, többnyire nem lehetett rám panasz. folytatás a következő oldalon! A Kinizsi-korszak után az első hivatalos FTC-mérkőzés! (1956. december 17. Újvidék: Vojvodina-FTC 1-3) Álló sor balról: Szigeti, Mátrai, Buzánszky, Gulyás, Dalnoki. Elöl: Varga, Fenyvesi, Dékány, Kertész, Ombódi, Orosz Autogram múzeum Autogram múzeum Autogram múzeum Autogram múzeum Dr. Sárosi György P Az FTC történetében ő játszotta a legtöbb Fradimeccset! (639) Sárosi szerezte a legtöbb Fradi-gólt: 633-at! Kocsis Sándor Az aranycsapat híres csatára az FTC-ben kezdte pályafutását, tagja volt a Fradi legendás 1948-49-es bajnokcsapatának! 117 Fradi-mérkő- zésen szerepelt, és 115 gólt lőtt, fejelt! 33
