Fradi magazin (2001)
2001. április / 2. szám
Sorsfordító közgyűlés előtt Minden közgyűlésnek megvan a maga jelentősége. Lehet persze egészen csekély is, amikor normális mederben folyik az élet, és a szükségszerűen lebonyolított éves találkozón gyors a leltár, nincs vita, nem emelkedik a pulzusszám, s a résztvevők egy óra múlva már alig emlékeznek a tanácsteremben történtekre. Kicsit úgy vagyunk ezzel, mint az MLSZ-elnökökkel, akiket könnyen keresztre feszít a közvélemény egy-egy kínos kudarc után, holott a hajdani magyar aranycsapat diadalmenete idején az átlagember tán nem is tudta, ki áll a labdarúgó-szövetség élén. Ha az FTC közelgő közgyűlését akarjuk minősíteni, ahhoz egészen nagy szavakra van szükség, és ha azt választjuk ki a lehetséges jelzők közül, hogy történelmi vagy azt, hogy sorsfordító, akkor sem lőttünk túl a célon. A hamarosan a százkettedik születésnapját ünneplő Ferencvárosi Torna Club életében új korszak, egy, remélhetőleg hosszú és sikeres fejezet kezdődik, mert valami másnak egyszerűen szükséges lesz megszületnie. A közelmúlt napokban már bekövetkezett az első, történelmi váltás: hosszú évtizedek után a mindenkori földművelési tárca helyett az Ifjúsági és Sportminisztérium kezelésébe mentek át az egyesület használatában lévő sportlétesítmények. Ezzel talán megszűnnek azok a tudatlanságból eredő, sanda támadások is, amelyek szerint titokban hatalmas állami pénzeket pumpáltak a klubba és a „Fradi-pályába”. Mert bizony a nagyszerű létesítmények nem az egyesület tulajdonát képezték eddig sem, hanem az államét, és szó sem volt titokról, hiszen a minisztérium az országgyűlés által jóváhagyott, minden állampolgár számára hozzáférhető költségvetésben rögzített pénzeket fektette pályákba, uszodába, csarnokokba. A Megyeri úti vagy a kispesti állapottal szemben az Üllői úti azért jobb összehasonlíthatatlanul, mert a földművelési tárca évtizedek óta nagyon jó gazdája volt a gondjaira bízott állami javaknak, és a létesítmények életét, fejlődését olyan kiváló szakember tartotta kézben, mint Török Lajos. Megtörtént tehát a gazdaváltás, egy történelmi korszak lezárult, és az új sem kezdődik rosszul, hiszen a részletekbe felelős vezetőként beavatott Furulyás János, az ideiglenes ügyvezető elnök úgy nyilatkozott, hogy a Ferencváros létesítményháttere a változás kapcsán akár még az eddigieknél is kedvezőbb lehet. Szükségszerűen megújul az egyesület belső, szervezeti élete. Megkezdődött ugyan az egyesület életét meghatározó alapszabály átalakítása és korszerűsítése, az azonban mindmáig nem került a közgyűlés elé, így a klub működésének számos eleme változatlanul törvénytelen maradt, miáltal a levegőben lógott egy, már szigorúbb ügyészségi közbelépés. A mostani közgyűlésnek a törvényesség helyreállítása mégis csak az egyik, az egyszerűbb feladata lesz, annál nehezebb viszont az egyesület új társadalmi és gazdasági arculatának a kialakítása. Hova és hogyan kötődjön, egyáltalán kötődjön-e valahova a Fradi. Azt tudjuk, hogy a pártoktól egyenlő távolságot kíván tartani, s ha a korábbiakhoz képest másféle módon is, de igyekszik megőrizni az agrári- umhoz és az élelmiszeriparhoz fűződő kapcsolatait. Egyelőre csak annyi mondható biztosra, hogy az egyesület ismét, és mindenek előtt a fradistáké lesz. Dr. Jakabházy László egy tanulmányában már jóval korábban felvázolt egyfajta jövőképet, nagyszerű elképzeléseiből sok minden nyilván megvalósul majd, néhány ötlet pedig talán nem, az azonban nem mellékes, hogy van miről vitatkozni, van mit elhelyezni belőle abba a végső képbe, amelyet az FTC a holnapját meghatározó közgyűlés döntése alapján önmagáról felmutatni szándékozik majd. Ha tőlem, mint régi és semleges sportszakembertől tippet kér valaki, s az egyes a sikeres és egészséges megújulást jelenti, a kettes pedig a másik végletet, a továbbra is gondokkal és viharokkal küszködő Ferencvárost, akkor még az iksszel sem vacakolok... Fix egyes, és kész. Szekeres István 18
