Fradi magazin (2001)
2001. március / 1. szám
Fradi volt a Fradi kabalája HELYSZÍNI JELENTÉSÜNK TUNÉZIÁBÓL Szombaton reggel is ugyanúgy fél hétkor keltek a ferencvárosi játékosok, mint eddig, két órával később pedig már a labda pattogása mellett figyelték - a kezdetben csepergő, majd a végére szakadó esőben - Csank János vezényszavait. A délutáni találkozóra való tekintettel, természetesen csak könnyű, labdás edzés szerepelt a programban. Ebből a szempontból Horváth Péter volt a kivétel, vele külön foglalkozott Eisemann László gyúró a pálya egyik sarkában.- Hétfőn már nagyon jó lenne megpróbálni - nézte szomorúan társait a csatár, akit azonban azonnal lehűtött Gyarmati Jenő doktor, mondván: jobb két nappal később visszatérni, mint egy nappal korábban, hiszen ha „rásérül”, az a későbbiekben sokkal jobban visz- szavetheti a munkában. A reggeli alatt egyébként Paunoch Péter szakosztálymenedzser füstölgött egy sort, amiért a vendéglátók nem közölték, hogy „éles” lesz a Sahel elleni derbi, hiszen egészen más módon tárgyaltak volna az itteni vezetőkkel, amikor lekötötték a találkozót (ti.: a Fradi maga fizeti a kinttartózkodás minden költségét). Csank János sem örült túlságosan, hogy az egyszerű felkészülési mérkőzés ki-ki meccsé lépett elő időközben. Ez érthető, hiszen már utaltunk rá, hogy a tunéziai bajnokság javában folyik - az Etoile du Sahel a második helyen áll a Fradi pedig éppen csak a felkészülés elején tart! Jó napot, Fradi vagyok! Szombaton délelőtt aztán úgy tűnt, rámosolygott a Fradira a szerencse. Már a vége felé járt az edzés, amikor egy kék dzsekis, jól szituált úriember jelent meg a pálya szélén és bemutatkozott:- Fradi vagyok! Hamar kiderült, hogy nem tréfál, hiszen személyi igazolványával bizonyította be állítását. A Sami Fradi névre „keresztelt" muzulmán úr ráadásul egy, a nevével ellátott Fradi-mezt is előhúzott kabátja alól, igaz, a zöld-fehér dressz nem igazán passzolt a kék dzsekihez.- Még régebben dolgoztam egy utazási iroda itteni magyar képviselőjével -kezdte nagy lendülettel „Fradi úr”. - Ö mesélte nekem, hogy Magyarországon van egy csapat, amelynek Fradi a beceneve. Mivel nagyon szeretem a futballt, utánanéztem a Fradinak, és számos ereklyét gyűjtöttem össze a klubról. A legkedvesebb számomra ez a mez, amellyel a fent említett barátom lepett meg, ráadásul rányomatta a nevemet, és az akkori életkoromra utaló harmincas számot is. Álmomban sem mertem remélni, hogy „névadó csapatom" egyszer majd házhoz jön, azaz éppen itt, Tunéziában találkozhatom vele. A szimpatikus úriember ezzel a névvel mindenesetre azonnal belopta magát a játékosok szívébe, és a vezetők még arra is megkérték, hogy a délutáni mérkőzésen legyen a csapat kabalája. Fradi természetesen örömmel vállalta, mert ha kell, itteni kedvenc klubja, a Sahel ellen is segíti a Fradit. Öt perc hiányzott a győzelemhez A meccsre várakozva az Etoile du Sahel - a Szahel Csillaga - elnöke, Otman Dzsnajeh kiselőadást tartott a magyar futballmúltról, Puskás, Kocsis és Czibor mellett a Fradi egykori nagyságára, Albert- re is emlékezett. Persze, nem véletlenül, hiszen igazi sikersztori az övé.- Serdülőként, tízévesen lettem a klub játékosa - kezdte Dzsnajeh úr -, aztán szép lassan haladva a ranglétrán csapatkapitánnyá avanzsáltam. Később szakmai igazgatóként dolgoztam, majd amikor igazából sikerültek az üzleti vállalkozásaim, elnökké választottak. Hamarosan azonban már csak volt elnök leszek, az egészségem ugyanis nem a régi, hadd jöjjenek a fiatalok. A játékot ugyan a Sahel kezdte, a kezdőrúgást mégis a Fradi végezte el, egész pontosan Fradi úr. Sokáig jó kabalának bizonyult, a vezetést ugyanis a zöld-fehérek szerezték meg a 33. percben. Lipcsei vagy 25 méterre az arab kaputól végezhetett el szabadrúgást, a remekül megcsavart labdája megpattant a sorfalon, és onnan hullott a jobb sarokba. A Ferencváros ezt követően jelentős mezőnyfölényre tett szert az egész nap szakadó esőtől csúszós pályán, ám elegendő volt egyetlen megingás a piros-fehérek egyenlítő találatához. Ez eléggé fura körülmények között esett: egy jobb oldali hazai szögletet a játékvezető megismételtetett - szerinte mozgott a labda -, és az újabb sarokrúgás után - az elmélázó védők mellett - a csapatkapitány, Zuagi vágta a hálóba. Ezzel megszakadt Szűcs Lajos „góltalansági” sorozata, a Fradi kapuvédője az új bajnokság kezdete óta nem kapott gólt, igaz, a mostaniról sem ő tehetett. Hámori Ferenc az új évezredben lépett először pályára! így az új idők első igazolt játékosa - aki a klub történetében a 724. futballista, aki az FTC csapatában - hivatalos meccsen szerepelt... Góllal mutatkozott be! Vasárnapi pihenő Csank János a találkozó után elmondta, a mérkőzés végül is tökéletesen megfelelt a célnak, hiszen jó iramú meccset játszottak labdarúgói egy lendületben lévő, Afrikában nagyon erős csapatnak számító ellenféllel szemben.- Egyértelműen látszott, hogy Tunéziában tart a bajnokság, míg a mi játékosainkon kezd kijönni az elmúlt napokban végzett munka fáradtsága - összegzett a találkozó után Csank. - Gyepes például nagyon elfáradt, akár a huszadik percben lecserélhettem volna, ettől függetlenül elégedett vagyok a mutatott teljesítménnyel. Az eredménnyel azért nem, mert egy megnyertnek tűnő meccset rontottunk el egy helyezkedési hiba miatt. Etoile du Sahel 1 (0) Ferencváros 1 (1) Szusz, 2000 néző. Vezette: Fuad Sahel: Baba (Szfaxi, 50.) - Belhadzs, Gazuani, Zuagi, Fredzs - Bargui, Bangura, Bahri, Idudi (Zribi, 76.) - Basa, Telesz (Budzsatla, 58.). Edző: Abderrazak Sebbi FTC: Szűcs L. - Balog Z. (Lakos, 70.), Dragoner, Hrutka, Keller (Szűcs M., 63.) - Pinte, Gyepes (Csiszár, 46., Schultz, 76.), Lipcsei, Vén (Alex Monken, 76). - Gera (Fülöp, 46.), Tóth M. (Hámori, 46.). Edző: Csank János. G: Zuagi (85.), ill. Lipcsei (33.). 5
