Fradi magazin (2001)
2001. november / 8. szám
Örömhír lapzártakor! Az FTC női tekecsapata Világkupát nyert! Vinheimben rendezték az idei teke Világkupát. Ez már a nyolcadik kiírás volt - az FTC eddig egyszer, 1997-ben nyerte a legrangosabb teke trófeát. A mostani csapatból már akkor hatan szerepeltek: Szenczi, Juhász, Wittman, Fehér, Szabó, Biró. Az edző már akkor is Juhász László volt. Érdekes, hogy a döntőbe jutást nehezen harcolta ki a gárda, végül olyan favoritot kellett megelőzni, mint a német bajnok Bamberg! Fokozatosan formába lendült a társaság, és a döntőben horvát, cseh, román ellenfelekkel szemben, országos csúccsal diadalmaskodtak! Külön értéket ad ennek a sikernek az a tény, hogy valamennyi ellenfél jobb feltételek mellett készülhetett a Világkupára, mint a győztes ferencvárosi lányok.- Talán egyszer mi is felzárkózunk és jó feltételek, ideális körülmények között edzhetünk egy-egy ilyen világviadalra. - mondta Juhász László, a ferencvárosi lányok mesteredzője. A 2001-es Világkupát ez a csapat hozta az FTC-be: Csongrádi Györgyi, Juhász Gabriella, Szabó Mónika, Bíró Zsuzsanna, Wittman Viktória, Bozó Melinda, Fehér Zsuzsa, Szenczi Judit. Juhász László mesteredző hozta a kupát a múzeumba SZURKOLJ, NE HÁBORÚZZ! Két Világkupa a trófeák között - hála a tekés lányoknak Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket, hisz sem feladatom, sem pedig tisztem, hogy másoknak tanácsokat adjak, de az utóbbi idők internetes belháborúja után, mindenképpen úgy döntöttem, muszáj, s remélhetőleg elgondolkodnak azok, akik jelenlétükkel néha többet ártanak a csapatnak, mint a szurkolásukkal. Tudom, hogy a bajok nem a lelátón kezdődtek, ebben hibás a média is, hisz mikor Lűwy Dóra megsérült, és Kirsner Erika állandó tagja lett a kezdő csapatnak, a sajtó máris ellentétbe állította őket. Ezt még tetézte, hogy az általam nagyra becsült szövetségi kapitány: Mocsai Lajos az olimpia előtt versenyeztette a két játékost, és különböző pontrendszereket állított fel, majd a kiutazás előtt megkérdezte a csapatot, hogy szerintük ki menjen Sydneybe, s ekkor a jobb formában IévőKirsnerre szavaztak a válogatott játékosai. Ezek után jött Mocsai Lajos nagy dobása: kijelentette, hogy Lűwy Dórát viszi, mivel jobban beleillik a csapat taktikájába. Azt gondolom, ekkor robbant a bomba, mert ha elmondja Kirsnernek, mikor beválogatta, hogy csak akkor megy az olimpiára, ha Lűwy Dóra nem jön rendbe, talán tisztességesebb lett volna, mivel két értelmes emberről van szó, és ha nehezebben is, de úgy a játékosok, mint a szurkolók jobban megértették volna. Másik rossz húzás volt a szövetségi kapitány részéről, hogy Sydneyben nem adott több játéklehetőséget Lőwynek, hogy bebizonyítsa, hogy helye van a csapatban. Tudjuk, hogy a szövetségi kapitány felel a dolgokért, de néha bizony az az érzésünk, hogy mikor 1000° C-on ég, nem igazán tud koncentrálni, hogy kit tegyen be a csapatba. Ettől kezdve a „B" közép kettévált, pedig most igazán szükség lenne az oly sokat emlegetett népligeti hamisítatlan hangulatra, mivel több helyen megváltozott a csapat összetétele, és a lányok már bebizonyították, hogy ők egységesek, és nekik sohasem kellett mondani, hogy vegyétek le a mezt és játszatok a Fradiért. Arra kérek mindenkit, hogy 8. emberként mi is egyetértésben buzdítsuk a csapatot, és egy-egy játékos iránti szeretetünket másképp intézzük el - ne a lelátón, mert nagyon rossz érzés olyan játékosoknak kifutni a pályára, akiknek görcsben van a gyomra, mert bizony az meglátszik a játékukon is. Kirsner és Lűwy is azt mondja, hogy köztük rendben van minden, és elrendezték maguk között a dolgokat, de mégis érezni, hogy tudat alattiban ott van a félsz, hogy mit mondanak, ha kihagyom a helyzetet. Gondolkodjon el, aki úgy érzi, hogy segíteni akar a csapaton, és próbáljuk újra a béke szigete, Népligete lenni, hisz közös érdekünk, hogy ezek a nagyszerű játékosok ismét a dobogó legfelső fokára jussanak. A szeretet jeleit pedig próbáljuk másképpen és máshol úgy elintézni, hogy a csapat javára és ne a kárára legyen, mert mindenre van megoldás, csak meg kell találni a legmegfelelőbbet. Ebben az erőltetett menetben, mely a csapatra vár az elkövetkező időkben, úgy várhatunk el jó eredményeket, ha teszünk is érte valamit. Mikor ránézünk a Fradi-emblémára, és lent középen megpillantjuk a három E betűt, mindenkinek jusson eszébe, hogy azért lett ez az egyesület olyan népszerű ország-világ szerte, mert az ERŐ-ERKÖLCS-EGYETÉRTES érvényesült. Próbáljunk meg mi is ennek szellemében élni, és akkor nem érhet bennünket csalódás. Remélhetőleg még sok szép percet és napot élhetünk meg, e csodálatos, nagyszerű csapattal, csak rajtunk múlik, hogy együtt sírunk vagy nevetünk. ÜZENET Mikor kimész a meccsre, Ne csak Lűwyért, Kirsnerért tegyed! Mint már oly sokszor bebizonyosodott, nagyszerű csapat ez. Hisz vannak még a csapatban: Farkas-Pádár-Sugár. Akik foggal-körömmel harcolnak, hogy boldognak lássák szurkolóikat. Sitiről és Tóthokról nem is beszélve, s el ne feledjük: Kovács Verát, mind a Fradiért harcolnak-küzdenek, hogy győzzenek. Persze, rasszisták se legyünk, Miklósovát és Mranikovát is szeressük. A csiszolatlan gyémántokról nem is beszélve, gondoljunk Pastrovicsra-Blaskovitsra-Kamperre. Az új szerzemény: Pádár Margó, s a sérült Benyáts. Ez így teljes csapat, remélhetőleg az is marad. Tiszteljük, szeressük őket! Kik oly sok szép napot adtak nekünk. Arra kérek mindenkit! Legyen a szurkolótábor is így együtt. A közös célt, csak Így érhetjük el, ezt mindenkinek tudni kell. Tehát szurkolj a Herz-FTC-ért, hogy örülhessünk a sikerekért. Szurkolj, ne háborúzz! Űzd-hajtsd a csapatot! Mert ha ezt teszed, csak így lehetünk - BAJNOKOK. Zana Anita Fradi-szurkoló 33
