Fradi magazin (2001)

2001. november / 8. szám

Iff Gyászolunk 2001-ben veszítettük el őket... Medgyesi Lajos, a Fradi autóbusz örökös vezetője Németh Béláné, az FTC pártolótag iroda egykori vezetője Buff Ferenc, az FC pártoiótag iroda társadalmi munkása Sztakó József, az FC labdarúgó öregfiúk csapatának intézője Popper Imre, az FC vízilabda szakosztály egykori vezetője Kiss Kálmán, az FC női kézilabda szakosztály egykori elnöke Szurkolók: Takács Józsefné, Taki néni Czeglédi Sándor egyetemista... Tolnai Frigyes Taniker Tibor Kopeczky Alajos kr* - d«sl jrl - *ett, * R«j - ta r.k .Copencbt f9*$ ¥y S«ll*7 Mbm Badop***. Sallai Mihálynak, a Fradi-indulo szerzőjének 2001. augusztus 18-án, Tapolcán - szülőházának falán - márvány emléktáblát avattak. Fradista, ha elmész előtte, tegyél oda egy szál fehér szegfőt. Az volt a kedvence... Aki Slózit eltemette... Beszélgetés Parádi Gyula plébánossal- Ön temette el a magyar futball talán első futballzsenijét, Schlosser Imrét 1959 nyarán. Kérem, idézze föl az emlékeit, miért éppen ön temette, hol, hogyan zajlott le a temetés, mekkora volt a gyászoló tömeg?- Schlosser Imre ott lakott a Vili. kerületben, ha jól emlékszem, a Szigetvári utcában. Ez a rész területileg a Béke Királynéja plébániához tartozott, én ott szolgál­tam akkor, mint fiatal pap. A nagy játékos fia - akit már Solymosinak hívtak - jött be a plébániára, hogy egyházi temetést szeretne az édesapjának. Az irodában akkor nem én voltam, hanem egy kollégám, én sajnos nem tudtam a fiával beszélni. A temetést előkészíteni azonban igen. Az összes ministráns gyerek jönni akart a temetésre. Általában egy-kettő szokott elkísérni, erre a szomorú és különleges alkalomra azon­ban hatot választottam ki, akik végig megilletődötten álltak. Csak időnként hallottam amint összesúgtak mellettem: látod, ott van ő is, nézd ő is, ő is. Kijött ugyanis a Farkasréti temetőbe az összes akkori híres futballista. Ők elöl álltak, mögöttük a hatal­mas tömeg, körülöttük fényképészek egész hada.- Mennyien lehettek a gyászolók?- Ezt pontosan, számszerűen nem tudom megmondani, de a középső nagyrava­talozó előtti tér teljesen tele volt emberekkel. Gondoltam is rá, ki kellett volna hozni a ravatalt a térre. Ilyen jelentős személyiségnél, ekkora gyászoló tömegnél ez a szokás, hogy minél többen elbúcsúzhassanak az elhunyttól, akinek fején ott volt az a híres kis sildes sapka, ami rá annyira jellemző volt.- Föl tudná idézni a gyászbeszédeket?- A ravatalnál én beszéltem. Arra emlékszem, hogy az ép testben ép lélek klasszikus ideáljára építettem föl a mondanivalómat, erre Schlosser Imre jó példát adott egész életében.- Hivatalos állami búcsúztatás is volt?- Három úr keresett föl a temetés előtt, azt mondták, az FTC, az MTK és az OTSB képviseletében jöttek, ők beszéltek később a sírnál. Közvetlen, mégis emelkedett, szép beszédek voltak. Sajnos nem tudom visszaidézni őket 42 év távlatából, de arra pontosan emlékszem, hogy a baráti szeretet és a közmegbecsülés hangján szóltak. Egyeztettem velük, hogy a temetés végén gyászének helyett énekeljük el a Himnuszt, hiszen 75-szörös válogatott játékost búcsúztatunk, aki sok dicsőséget szerzett a hazá­nak. Kántorommal kezdtük el, s aztán velünk énekelt az egész gyászoló tömeg. A Him­nusz végén hallottam, hogy nem messze tőlem, Szepesi György magnóra beszél. Az esti krónikában volt is egy rövid közvetítés, a Himnusz vége hallatszott, és Szepesi tudósítása a temetésről. Másnap az MTI Madách téri kirakatában - az akkori idők szokása szerint - fotók voltak kitéve a temetésről, köztük olyanok is, amelyeken én lát­szom a ministránsokkal. Ezt csak azért mondom, mert a Képes Sport következő számában már levágtak a képről, csak a palástom széle látszott, meg két gyerek. Nyil­ván nem akarták dokumentálni, hogy a nagy Slózinak egyházi temetése volt.- Ismerte őt közelebbről, esetleg látta is játszani?- Csak kezdőrúgást láttam rúgni valamelyik magyar-osztrák jubileumi mérkőzésen. Nekem nem volt közöm a futballhoz, ismertem viszont Márton atyát - Dr. Máthé Mártont - a Heim Pál kórház elődjének, a Budapesti Állami Gyermek- menhelynek a lelkészét, aki nemcsak a lelkek pásztora volt, hanem - mint nyugdíjas korában, Esztergomban mesélte nekem - a Fradi kölyökcsapatának edzője is még a harmincas években. (szálé) 21 Az öreg Slózi (csíkos mezben) Norberttel, a fiával

Next

/
Thumbnails
Contents