Fradi magazin (2001)
2001. november / 8. szám
Fillöp a gólszerző és gólhárító A megbízható, bármikor bevethető tartalék. Ez a nem túlságosan hízelgő titulus talán FQlöp Zoltánra illenék a leginkább, hiszen a vörös hajú csatár immáron több mint négy esztendeje a Ferencváros labdarúgója, ám azóta többször lépett pályára más csapatokban kölcsönjátékosként, mint zöld-fehérben. Félévnyi békéscsabai, majd négyhónapos nyíregyházi vendégeskedés után, ebben az idényben kettős igazolása révén a másodosztályú Kaposvárt is erősíti - feltéve, ha Csánk mester olykor nem rendeli vissza az Üllői útra.-A Fradiban edzel, azt viszont a vezetők döntik el, hogy az adott hétvégén hol játszol. Nem hiszem, hogy ez minden szempontból ideális állapot egy futballista számára.- Valóban nem erről álmodtam, de el kell fogadnom a helyzetet. Így legalább folyamatosan játékban lehetek, hétről hétre tétmérkőzésen bizonyíthatok.- Miért éppen Kaposvárott kaptál erre lehetőséget?- Mert a megállapodás szerint, a Rákóczi lett a Ferencváros fiókcsapata. Még három vagy négy társamnak van kettős igazolása, Rob Kornéllal ketten inkább itt, Kaposváron jutunk szóhoz bajnoki meccseken.- Az ottani edződdel, Kiss Lászlóval korábbról ismeritek egymást.- így van, hiszen amikor Nyilasi Tibor irányította a szakmai munkát, a pályaedzőnk volt. Nagyon örültem, amikor idekerült, Őze Tiborral ugyanis nem szívleltük egymást különösebben.- Egyébként hogy megy a futball a második vonalban?- Kritikus vagyok önmagámmal szemben, akadt egy-két gyengébb teljesítményem. Ám rúgtam négy gólt, s gólpasszokkal is kivettem a részem a jó szereplésből. No és azt hiszem, összességében a mezőnymunkámra sem lehet panasz.- Azért nyilván más lenne, ha ugyanezt a Fradiban mondhatnád el magadról...- Egyértelműen hiányzik a Ferencváros, de most nem sértődhetek meg. Különben is, jól érzem magam a „második” csapatomnál is. Erős a gárda, a cél a feljutás, amire jó esélyeink vannak. S ami lényeg, játszhatok.- Cseppet sem érzed mindezt egyfajta kudarcnak?- Nem. Az az igazság, hogy bennem nyilván nincs annyi pénz, mint mondjuk a légiósokban, ők ezért előnyben részesülnek velem szemben. Ezt meg is értem. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy háromszor újított velem szerződést az egyesület, vagyis többször is minden következmény nélkül elküldhettek volna, de nem tették. Vagyis, ha csak olykor kölcsönbe is adnak, azért számítanak rám. És én teljes tudásommal igyekszem ezt meghálálni.- E sorok írásáig két mérkőzésen léptél pályára a most zajló pontvadászatban, a Fradiban. Két vesztes mérkőzésen.- Még a második fordulóban, Kispesten játszottam, azon a meccsen nagyon rossz napot fogtunk ki. No és nemrég Zalaegerszegen, sajnos ott is kikaptunk 2-0-ra.- Igaz, hogy vereség lett a vége, de számodra mégis igencsak emlékezetes marad az az összecsapás, hiszen vadonatúj szerepkörben mutatkoztál be.- Miután Szűcs Lajost kiállították, s Csank mester mindhárom cserelehetőségét kihasználta, a hátralévő percekre én álltam a kapuba.- Korábban is védtél már?- Valamikor a serdülőben kapusként kezdtem, de nem sokáig tartott. Régebben edzések végén is előfordult, hogy nekem rúgtak a srácok, de komolyan soha nem gondoltam volna, hogy valaha is védeni fogok hivatalos találkozón. Legalább annyi kedvem volt beállni, mint Szűcsnek kiállni...- Más nem vállalta volna el?- Nagy Norbi még jelentkezett, ám kettőnk közül nekem intett a mester, hogy húzzam fel a kesztyűt. 2-0-ra vezetett az ellenfél, a védősort nem lehetett megbontani, csatárt kellett áldozni.- Egyébként többek szerint nem vallottál szégyent a háló előtt, hiszen újabb góltól mentetted meg a csapatot, amikor egy kifutással Waltner elől halásztad el a labdái.- Nem volt az olyan veszélyes szituáció, de jól esik, hogy többen is megjegyezték.- Hogyan értékelték a társak az öltözőben a debütálásodat?- A 0-2 után nem volt túl jó hangulat. Utólag egy jópofa emlék, de ott a lefújás után nem tűnt kellemesnek az élmény. A következő edzésen a szekrényemre azért kiakasztottak egy kesztyűt.- És Kaposvárott?- Látod, ott már egy teljes kapusszerelés lógott a fogasomon. Azért a kapusoknak sem a Fradiban, sem a Rákócziban nem kell megijedniük, nem török a babérjaikra.- Hasonló esetben újra magadra húznád az egyes mezt?- Miért is ne? De az edzéseken ezután sem fogom gyakorolni, hogyan kell kivetődni a kapura törő csatár elé.- Hírlik, hogy Izraelből érdeklődtek utánad.- Most nem kívánkozom a Szentföldre, a világpolitikai helyzet miatt túl veszélyes vállalkozás lenne. De magam is hallottam, hogy egy menedzser lát bennem fantáziát.- Csatárt vagy kapust keresnek?- Ugye, most csak viccelsz? naszály Szerovay példaképétől tanulhat a legtöbbet Az élet rengeteg váratlan helyzetet teremt. Tapasztalhatta ezt Szerovay Mihály Is. Az FTC labdarúgócsapatának tizenkilenc éves kapcsa tíz évvel ezelőtt egy mérkőzésen azért állt be hálóőrnek, mert nem volt más, aki vállalkozzon erre a feladatra. •^étákmóraSzerepét sikeresen megoldotta, azóta is őrzi a kalitkát. Ma már Szűcs Lajos és Németh Gábor mellett készülhet a bajnoki mérkőzésekre, emellett a korosztályos válogatottak tagja is volt.- Megtisztelő, hogy ilyen fiatalon odakerültem a „nagyok" közé - nyilatkozta a fiatal tehetség, aki tisztában van vele, hogy nem könnyű, amit választott. Németh Gábortól és Szűcs Lajostól rengeteget tanul. Szűcsöt kiemelkedően jó képességű kapusnak tartja, ő az egyik példaképé.- Nagyon sokat köszönhetek Józsa Miklósnak, akivet hat éve dolgozunk együtt. Igazán ismer, tisztában van vele, miben kell fejlődnöm. Szerovay elmondta, nagyon sokat kell dolgoznia, hogy elismert kapus legyen. Jobban kell Irányítania, és előnyére válna, ha nőne még pár centit, ugyanis nem kimondottan kapustermet.- Az alacsonyságom nem zavar, elég ruganyos vagyok, így nem érzem hátrányban magam a magasabbakkal szemben, Az FTC saját nevelésű játékosa, minden álma, hogy egyszer ő legyen a zöldek első számú kapusa. Szero- vaynak azonban nem csak a pályán vannak ambíciói.- Másodéves vagyok a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakán. Közgazdasági egyetemre szerettem volna járni, de akkor nem tudtam volna teljes intenzitással a focira koncentrálni. 15 ■ . .... Hártáálom Fotó: Gálos Viktória
