Fradi magazin (2001)
2001. október / 7. szám
---------- ä|‘ ---------Cs ászár 60! Pontosan tíz évvel ezelőtt, az ötvenediken még megtelt az Üllői úti stadion. Azóta más lett a világ. Sajnos az egykoron, így az ünnepelt fénykorában jóval szebb időket élt magyar futball még 1991-hez képest is mélyebbre süllyedt, no és emlékezzünk vissza, akkor kellemes napsütésben került sor születés- napi Albert-gálára. Most értékelni kell, hogy egy, az egész világot gyászba borító eseményt követő napokban, a honi labdarúgást körülvevő hangulat és a hűvös idő ellenére mintegy hatezren gondolták úgy, hogy a helyszínen köszöntik fel a sportág egyetlen magyar aranylabdását, a hatvan esztendős Albert Flóriánt! És hogy a túláradó szeretet, ami az egykori kedvenc, a Császár felé áradt a nézőtérről, mit sem változott az elmúlt évtizedekben. „Uram, ahogy a Flóri átvette a labdát és megindult... az maga volt az elegancia, a tökéletesség. A világ bármelyik tutballnagyhatalmában Császárként tisztelték volna. Persze akkoriban még mi is a legnagyobbak közé tartoztunk" (idősebb szurkoló a lelátón) Minden idők egyik legjobb csatárának ünneplése tulajdonképpen már pénteken megkezdődött, a mai Fradi ugyanis idegenben 3-1-re legyőzte a Vasast. Csank mester és fiai tehát már pénteken illő felvezetést adtak a vasárnapi programokhoz. „Ennyivel minimum tartozunk a legendának” (Csank János, vezetőedző) A 60-as szám jegyében eltelt nap délelőttjén átadták a várva várt jubileumi sétányt, ahol éppen hatvan legendás ferencvárosi sportoló nevére szóló téglát helyeztek el a stadion melletti Üllői úti járdaszakaszon. Nem sokkal ezután Albert Flórián mellszobrát avatták fel, melyet a székházban állítottak fel. A gála hatvan büntetőrúgással vette kezdetét, a magyar futball felejthetetlen sztárjai, a Császár egykori játékostársai, a klubhoz kötődő barátai, a Bajnokok Ligájában szereplő együttes, és a mai gárda játékosai rúgták jelképesen a mészpontról az üres kapuba a labdát - persze senki sem hibázott - a közönség üdvrivalgásától kísérve. „Én magam nem láttam Flóri bácsit játszani, de a filmek szerencsére megőrizték egy-két szenzációs mozdulatát, például a németek elleni gólját. Mivel Fra- di-szurkoló vagyok, természetesnek vettem, hogy a helyszínen köszöntsem a klub valaha volt legnagyobb egyéniségét" (egy fiatal drukker a nézőtéren) Aztán sorra jöttek a neves vendégek, és különböző ajándékok. Flóri bácsi bemutatta azt a Bayern München mezt, melyen Albert neve és egy 60-as mezszám virít, s egy másik Császártól, Franz Beckenbauertől kapott a születésnapjára. Egy holland szurkoló, aki évekkel ezelőtt Albert iránti tiszteletét úgy fejezte ki, hogy gyermekének keresztapjává kérte fel, egy szélmalom makettet adott át. Az állami sportvezetés részéről Deutsch Tamás sportminiszter dísztáviratban üdvözölte az ünnepeltet. Az MLSZ nevében Berzi Sándor és Puhl Sándor látogatott el az eseményre, a profi ligát Muszbek Mihály képviselte. A csapatkapitány, Lipcsei Péter a jelenlegi Ferencváros nevében fejezte ki jókívánságait. „Nem sokkal azelőtt kerültem az Üllői útra, mikor Flóri bácsi az ötvenedik születésnapját ünnepelte. Édesapám rengeteget mesélt a játékáról, a Császár név egyébként is önmagáért beszél. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem az első és valószínűleg jó ideig az utolsó magyar aranylabdás köszöntésében" (Lipcsei Péter, csapatkapitány) És jöttek a barátok, ismerősök, szurkolók. A legnagyobb taps azonban kétségtelenül akkor harsant fel, mikor a kórházból érkező Puskás Öcsi bácsi közelített a Császár felé - megölelték, megcsókolták egymást. A két fantasztikus magyar futballgeneráció két legnagyobb alakja - felejthetetlen pillanatok voltak. Következett a mérkőzés. A meccslabdát Pais Péter, a Fradi kerékpárosa Fiatvan városából hozta el, ugye hatvan kilométert végigtekerve. A kezdőrúgást legifjabb Albert Flórián Patrik, a Császár unokája végezte el. A kétszer harminc, tehát összesen hatvan perces találkozón a Novák Dezső irányításával, Bajnokok Ligájába bejutott ’95—96-os - Kovács Kokóval és Détári Lajossal kiegészült - Ferencváros lépett pályára a bajnoki cimet védő mai együttessel. Az eseményeket Novotny Zoltán és Hevesi Tamás felváltva közvetítették. Kifejezetten élvezetes játék zajlott a pályán, a küzdelem láthatólag nem vérre ment. A látványos megoldásokkal, szép gólokkal tarkított, könnyed hatvan perc „nagy meglepetésre” 4-4-es döntetlenre végződött. Érdemes megemlíteni, hogy Kokó kétszer is betalált a maiak hálójába. „Mint játékos, mindig megjátszható volt, tudtuk, hogy a labda jó helyre kerül, ha neki passzoljuk. Bizony, örülök, hogy nem ellene kellett játszanom, állandó veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. A társakkal szemben azonban néha türelmetlennek bizonyult meccs közben. Mindenkitől olyan megoldásokat, olyan játékot várt, amire csak ő volt képes. Mi mindig barátok voltunk és maradtunk, de ez szinte az egész csapatra jellemző, szerettük, és a mai napig is szeretjük egymást. Pályán belül és kívül egyaránt" (Novák Dezső, világválogatott játékostárs) A gálamérkőzés után egy valóban váratlan, ám annál meghatóbb jelenet tanúi lehettünk. A lefújást követően a gyepre özönlött ifjú szurkolók tömegén áthatolva egy hatalmas tortát hoztak be kezdőkörbe az In-Kal markos legényei. Aztán születésnapi tortából hirtelen a Császár lánya, Magdi mászott elő, majd édesapja nyakába ugrott. Flóri erre nem készülhetett fel, hiszen Magdi Malagába kihelyezett idegenvezető. „Nálunk bújtattuk Magdit, nehogy a Flóri megtudja, mire készülünk. Azt hiszem, jól sikerült a meglepetés. Egyébként Magdi hajnali hatkor már indul is vissza, csak erre a néhány órára jött haza. Előtte még telefonon is felhívta, hogy boldog születésnapot kívánjon, hogy Flóri még csak ne is sejtsen semmit” (Meisl Annamária) A rendkívül impozánsan feldíszített Gellért-fürdőben mintegy háromszáz vendég vett részt az ünnepi vacsorán. A meglepetések sora itt is folytatódott, sokan a pódiumon, néhány méltató szó kíséretében, de olyanok is akadtak, akik csak az asztalnál adták át ajándékaikat. Például Patrik egy verssel kedveskedett nagyapjának. Megjelent az Aranycsapat két legendás játékosa, Buzán- szkyJenő és Grosics Gyula, de ott volt például Sándor Csikar is, aki elmondása szerint az utóbbi években csak a múlt héten volt hajlandó korán felkelni, mikor egy kereskedelmi csatorna vendégeként hívta a Császárt köszöntő műsorába. Még azon is meglepődött, hogy milyen sok ember mászkál ilyenkor az utcán. De, mint mondta, megérte felkelni, mert Flóri csak egy van. A Ferencváros korábbi generációjának képviselői is köszöntötték az utódjukat. „Flóri a magyar labdarúgás és a Fradi pótolhatatlan egyénisége. Sokkal szívesebben gratuláltam volna neki egykori csapattársként, hiszen akkor én is csak hatvan év körül járnék, másrészt együtt futballozhattam volna vele. Zseni, aki csak nagyon ritkán születik, ő volt a labdarúgás Beethovenje." (Rudas Ferenc) Az Ízletes vacsorát követően, Kemény Kazi szervezésében előadóművészek - többek között Csata Zsuzsa, Payer András, Aradszky László, Heller Tamás - köszöntötték Flóri bácsit és szórakoztatták a közönséget. De eljött Bubik István színművész is, aki ugyan most nem lépett fel, de a gála sajtótájékoztatóján felolvasott Nagy Béla: Isten éltessen Császár című könyvéből. „Gyermekkoromban édesapám sokszor magával vitt Fradi-meccsre. Emlékszem, hogy a Császár egy valóságos labdazsonglőr volt, apám állandóan istenként emlegette. Tulajdonképpen Flórinak is köszönhetem, hogy fradista lettem, hiszen az ő magas színvonalú szakmai tudását csodálhattam meg először a futballpályán. Örülök, hogy ilyen jól sikerült ez a gála, s szeretném, ha a mai fiatalok éreznék, nekik is kötelességük a hagyományokat ünnepelni, hogy megtudják, kik voltak a dicső elődök." (Bubik István, színész) Már bőven elütötte az éjfélt az óra, mikor véget ért a gálavacsora. Albert Flórián kissé kilazította az autogramoktól elzsibbadt kezét, körülnézett, majd a fárasztó, de csodálatos nap végeztével, családjával együtt elindult haza felé. Reméljük, a hetvenediken újra ilyen sokan veszik majd körül, s ilyen boldognak érezheti magát. n. gy. Az eseményeket Novotny Zoltán és Hevesi Tamás felváltva közvetítette 12
