Fradi magazin (2001)
2001. szeptember / 6. szám
Az Üllői útra várjuk Hevesi Tamás „Ezt egy életen át kell játszani!” - énekelte, s énekli még ma is Hevesi Tamás, az egyik legnépszerűbb honi popénekes. Természetesen gyermekkora óta sportol, játszik, a sport megszállottja, s bár ma is kitűnően bánik a labdával - jómagam személyesen is meggyőződhettem képességeiről, hiszen a rockválogatottban többször is együtt léptünk pályára -, legnagyobb slágerében még csak véletlenül sem a futballra céloz. Ugyanis igen későn, csak 17 éves korában került igazán a labdarúgás bűvkörébe.- Kiskoromban atletizáltam, majd tornáztam, országos bajnokságokat is nyertem a korosztályomban - emlékszik vissza. - A futballal a gombfocin keresztül ismerkedtem meg. Egyszer édesapám két gombcsapatot is haza hozott, a Fradit és a Vasast, a bátyámmal még aznap lejátszottuk első meccsünket.- Neked melyik csapat jutott?- Ezeken a hasábokon talán az lenne a természetes, ha azt mondanám, a Fradi. Csakhogy én a Vasassal voltam, s őszintén bevallom, kezdetben éppen emiatt leginkább az angyalföldiekkel szimpatizáltam. De ezekből a szerelmekből csak a gombfoci maradt meg. A piros-kékekkel „szakítottam”, mert egyszer nem küldték el nekem a beígért programot és csapatképet. Tényleg megharagudtam rájuk. Úgymond hazátlan lettem.- Maradjunk még egy kicsit a gomboknál. Még a mai napig űzöd ezt a „sportágat"?- Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de bizony mind a 168 csapatom megvan otthon, sőt, az egyes tornákról készített jegyzőkönyveim is ott lapulnak valahol a fiók mélyén. Pontosan vezettem az összeállításokat, még azt is leírtam, hány ezer nézője volt az összecsapásoknak, és ki volt a bíró. Általában egyedül játszottam mindkét csapattal, s hangosan közvetítettem az eseményeket, még a közönségzajokat is én produkáltam. Sőt! Néha elővettem egy hajszárítót, így az egyik gárdának bizony széllel szemben kellett futballoznia... Ma már kicsit furcsa lenne, ha ugyanígy gombfociznék, abban viszont biztos vagyok, hogy mostanában is nehezen találnék legyőzőre.- Ha valaki kihívna egy találkozóra, melyik csapatot választanád?- Egyértelműen a Ferencvárost. Korábban több barátom is futballozott, így például Kovács Ervin meccseire jártam el az Újpestre, Kispestre, s még Belgiumba is. Ám akkoriban nem szurkoltam senkinek. Úgy 10-11 esztendővel ezelőtt találkoztunk Albert Floresszet, egyből azonos hullámhosszra kerültünk, s a kedveseink is összebarátkoztak. Ő hívott ki először az Üllői útra, aztán ott is ragadtam. Egy idő után azt vettem észre, hogy a góloknál felugrok örömömben, hogy zöldfehér sál van a nyakamban, s alig várom a meccseket. Őrült ferencHevesi Tamás Szűcs Lajos kapusunk társaságában városi drukker lettem, ha nem is vagyok ősfradista. Megtaláltam végre azt a klubot, ahová tiszta szívemből kötődhetek.- Soha nem irigyelted a pályán lévőket? Hiszen tanúsíthatom, 37 éves korodra sem vállánál szégyent talán még az élvonalban sem?- Mint mondtam, a futball csak nagyon későn érintett meg. Gyulán, ahol laktunk, 17 éves koromtól jártam le kispályázni. Sajnos tényleg későn pártoltam át ehhez a sportághoz. Huszonévesen amúgy is a zene töltötte ki az életemet, a Névtelen Nulla nevű zenekarommal fesztiválokat, tehetségkutatókat nyertünk. Kikerültem Ausztráliába, majd ismét idehaza a szólókarrierem építésébe kezdtem. Most azért igyekszem pótolni az elmaradtakat, ugyanis játékosedzője vagyok a Honvéd-Sashegy öregfiúk csapatának. Nem kis büszkeséggel vallhatom, hogy tavaly a két állandó ékünk és kapusunk nélkül is befutottunk a harmadik helyre.- Gratulálunk! Esetleg a későbbiekben komolyabb szinten is megpróbálkozol az edzősködéssel?- Azon vagyok. Ha már játékosként nem úgy adódott, hát edzőként még elérhetek sikereket a futballban is. Jelentkeztem az edzőtovábbképzésre, megszerzem a szükséges licenszeket, aztán meglátjuk. A pszichológiai érzékem megvan ehhez a hivatáshoz, a szakmai fogások meg szerintem elsajátíthatók. Kissé mintha elöregedett volna a mai edzői kar, jöjjenek a fiatalok, szükség van egy kis vérfrissítésre.- Ez még azért nyilván odébb van. Addig is szeptember 16-án még előadóművészi mivoltodban köszönthetünk legközelebb az Üllői úton. Te leszel az Albert Flórián tiszteletére rendezett gála ceremóniamestere.- Óriási megtiszteltetés számomra, hogy az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó születésnapi rendezvényén közreműködhetek. Egy hónapja szóltak, a napokban egyeztetünk, hogy alakuljon a pontos program. Örök élmény volt számomra a Népstadionban rendezett magyar-olasz világbajnoki selejtező, ahol nekem kellett felráznom a hatvan ezres közönséget. Fantasztikusan sikerült az az este, nagyon bízom benne, hogy ezúttal sem okozok csalódást. Naszály György addas 25
